A nemzet könyvtára lóbarát, és mint ilyen, mindent tud a lovakról, lótenyésztésről, lóversenyzésről.

Holnap is várunk közösségi oldalainkon különleges képekkel, történetekkel, adatokkal és olvasmányokkal, addig is néhány érdekesség a történelmi legnagyobbról!

Az örök: Kincsem (1874. március 17.)

„Kincsem nem veretlen, hanem verhetetlen” – teszi hozzá nyomatékosan a tulajdonos, Blaskovich Ernő, amikor a korabeli hírekben Kincsemről áradoznak. Minden idők leghíresebb magyar lova 1874. március 17-én lát napvilágot. Az angolok által csak Hungarian wondernek nevezett versenykanca, 54 verseny örök győztese már az első megnyert futamok után legendává válik szerte a világban.


Kincsem a versenyistállóban - Hazatérés a versenyről - Angliában - Kincsem futás idején

Baden-Baden és a csodakút:

A kétéves Kincsem, hatodik nagy megmérettetésén két álló napig nem hajlandó inni a verseny előtt. Sem a híres baden-badeni víz, sem a Rajna folyóvize nem nyeri el tetszését, de a különböző hegyi forrásokból megtelített vödrökbe is csak beleszagol. Kitör a pánik az istállóban, a lebetegedett ló híre órákon belül bejárja a versenypályát. Egy neves, angol származású idomár, Reeves John tanácsára egy közeli, félig beomlott, cseppet sem üde vizű kútból kínálják a telivért. Kincsem iszik majd megerőltetés nélkül learatja a babérokat. Sokan hosszan törik a fejüket a történteken. Végül Kincsem gondozója, miután megkóstolja a vizet, fejti meg a rejtélyt: a víz éppen olyan pocsolya ízű, mint amit otthon a gödi istállóudvarból húznak – mondja elégedetten. A kutat Kincsemnek nevezik ezután.

Blaskovich Ernő (1834-1911) és kancatelepe Tápiószentmártonon

A 18. század elején alapított nemesi Blaskovich-dinasztia híres lószeretetéről és a lótenyésztés iránti elhivatottságáról. Saját tenyésztésű lovakon hajtják ötösfogataikat és nem ijednek meg kisebb vagyonokat fizetni egy-egy szép példányért. A Blaskovichok nem vetik meg a kétkezi munkát sem, az aratás és a betakarítás szinte rítusként van jelen az ifjú arisztokraták életében.

Blaskovich Ernő bizonyul a család legeredményesebb tenyésztőjének. Olyan nincs, Aranyvirág, Szememfénye – az általa választott neveket talán más országokban kigúnyolnák, számára azonban lovai családtagok. A telep, ahol Kincsem is nevelkedett, a tenyésztő életének is meghatározó színhelye: „Az 1863-ban alapított 6800 holdas kancatelepén két kis völgy húzódik át, így a legszárazabb hónapokban is bokáig érő legelője van itt a jószágnak. Utak és akácosok övezik az 5 gazdaságból álló birtokot, ahol az igás jószágokon kívül hatezer birkát is tartanak. A birkát néha ráhajtják a pihenő lólegelőre, ezzel mindennél jobban regenerálják a kifutókat. Nyáron a kancák nem kapnak szénát, míg a legelő tart, ezután is csak néha árpaszalmát. A kancák és csikók számára 50 hold legelő szolgál kifutóul, árnyas részei szinte nincsenek, hogy a csikók a legyek elől el ne bújhassanak, egyfolytában mozogjanak, így erősítve szüntelenül izomzatukat.”

Az ifjú Blaskovich Ernő

Két évvel Blaskovich Ernő halála után Gustav Rau, neves szakújságíró, a Sport Welt-ben megjelentetett „Hippologische Wanderungen” cikksorozatában így méltatja Kincsem szülőhelyét:

„…A mindmáig hasonlíthatatlan kanca családja újra és újra csodálatra és bámulatra ragadja a világot Kincsem örökítő erejétől telített felneveltjeivel…”

„…Kincsem és a Kincsem ménes úgy hangzik mint egy hősi ének…”
„…A Kincsem ménes a legdrágább, amivel a magyarok bírnak – és egyik legcsodálatosabb látvány a telivértenyésztés világának egész területén…”
„(Blaskovich Ernő)) Holtig kitartott meggyőződése mellett: a telivérnek csak zab, széna és legelő kell! Néha egy kis kősó! Amíg élt, még a tréningben levő lovak is tápiószentmártoni zabot és szénát ettek…”
„(Az istállók) egyszerű, de kifogástalan, rendkívül tisztán tartott, fehérre festett, tágas, zsindelytetős épületek. Nyitható kis ablakok adják a szükséges világosságot. A mennyezet, valamint a választófal félmagasságig szilárd fa, feljebb lécz, sőt télen, amikor fedeztetésre mennek, sem kapnak takarót az útra…”
A Blaskovich-ménes 10. évjáratában született Kincsem. A 80. évjárat után, a II. világháború során, 1944 őszén megsemmisült.




Kincsem fontban és forintba

1878. augusztus 1. Goodwood Cup

A 4000 méteres, a leírások alapján igen nehéznek nevezett pályán Kincsem állóképességével és szerkezeti kiegyensúlyozottságával nyer. A boldogságtól ragyogó tenyésztőt alig engedik lovához. Kincsem ilyenkor lehajtott fejjel várja, hogy a kis termetű Blaskovich a fejdíjhoz tűzhesse a mindig, mindenütt, minden évszakban kéznél levő kis ibolyacsokrot. Gróf Zichy Béla sem kevésbé elégedett: 15000 fontot – 180000 forintot nyer, Harkányi József 5000 fontot – 60000 forintot inkasszál, a Hesseni herceg és Festetics Tasziló nyeresége fejenként 250-250000 forint.

Legenda születik

1879-ben a Badeni Nagydíjra Kincsem visszatér a csodakút mellé. A magyar csodakanca Deauvilleben szeptember 1-én még angol és francia lovakkal viaskodik. Két napra rá a Nagydíj napján a németek nem győznek hálálkodni Blaskovich Ernőnek, hogy lovát újra elhozta, és így két hétre újra Oos-völgye lehet a „világ közepe”. Kizárólag Kincsem miatt érkeznek olyan nagyságok, mint az orosz nagyhercegnő, a cár leánya, Maria Pawlovna. A futás minden képzeletet felülmúl. A befutóban Prince Giles the First az élre áll, Kincsem kívül megy mellé. Már fej-fej mellett haladnak, amikor az ellenfél másfél testhosszal előreszökik. Kincsem nyakát kinyújtva tör a cél felé, feje a ménnel egyszerre éri el a célkarikát. Hosszas latolgatás kezdődik, melyik ló a nyertes. Henckel Hugó, Prince tulajdonosa érthető módon boldogan beleegyezne a döntetlenbe. A kor szokása szerint azonban vagy döntetlent vagy új küzdelmet hirdetnek a holtversenyben. Blaskovich Ernő hallani sem akar a döntetlenről. Henckel pihenőidőt kér. Blaskovich azonban, ismerve lovát, tudja, ha most leállítják Kincsemet, a több napja futó ló fáradtsága később képtelenné teszi a győzelemre. Újranyergelés, és a két ló ismét a pályán áll. A kapitális mén és a könnyű kanca közül az egyikre végzetes vereség várt. A vak véletlen is Kincsem ellen esküdik: a futamban a fordulónál, amikor épp otthagyná ellenfelét, egy kutya a ló mellé szegődik. A lovas visszatartja a kancát, hogy az ne boruljon fel a váratlan akadályban. Közben a Henckel-ló jelentős előnyt szerez. A távnál mégis hat hosszal veri Kincsem az ellenfelet. Az orosz nagyhercegnő és férje elszántan rohannak a győztes telivér gondozójához, hogy néhány szál sörényszőrt hazavihessenek emlékbe.

Forrás:
OSZK törzsgyűjtemény, Fehér Dezső, Török Imre: A verhetetlen Kincsem, Budapest, Natura, 1974.