1835. február 28-án fejezte be és írta alá az úgynevezett Régi Kalevala előszavát Elias Lönnrot (1802–1884), aki a finn népi epika teremtési és hősénekeiből nemzeti eposzt állított össze a romantika hajnalán.
A kecses kacsamadárka
Ott repesve, szálldogálva,
Észreveszi kék víz tükrén
Vízasszonya térdit tüstént,
Véli: pástos emelkedő,
Gyepesedő kis dombtető.
Csak repesget, csak szálldogál,
A térdfőre lassan leszáll,
Fészkit rajta meg is rakja,
Aranytojást tojik abba.
Kotlik, ül, tojásit költve,
Azt a térdfőt melengetve,
Ül egész nap, másnap is ül,
Harmadnap is azonfölül:
Már akkor a Vízasszonya,
Véli, térde lángra lobban,
Minden íze olvadóban.
Itt a térdén egyet rándít,
Tojás mind a vízbe szédül,
Tenger habjai közé dül,
Cserepekre hull csörögve,
Száz darabra zúzik össze.
A világ kezdete és Vejnemöjnen születése (részlet). In: Kalevala. Szemelvények a finnek naiv eposzából. [vál. Ottó Kuusinen], [ford. Vikár Béla], Budapest, Európa, 1970.
A Kalevala 50 énekre bővített új változata 1849 után az európai kultúráknak és irodalmaknak is mintát adott, s a XIX. század utolsó harmadától pedig a Kalevala világára és hőspanteonjára épült a több hullámban klasszicizálódó és megújuló finn nemzeti identitás, a finnek önképe és a világ más részein róluk alkotott kép is.
Ha beleolvasunk a Kalevala immár öt teljes magyar fordításba – Barna Ferdinánd: 1871, Vikár Béla csengő-bongó szecessziós szövege: 1909, az erdélyi Nagy Kálmán: 1972, Rácz István: 1976 és a Münchenben élő Szente Imre: 1987 – vagy a számos részletfordításba a legelsőtől, Reguly Antalétól (1847) kezdve, mi is a finnekkel ismerkedünk.
Vikár Béla (1859–1945) arcképe. Fénykép, Budapest, fotó: Strelisky Sándor, 1917 Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár.
A finn nemzeti kulturális kánon alapművének születésnapja (vö.: nálunk a Himnusz születésnapja) a finnek számára nemcsak Kalevala-élményeik – számos rövidített átdolgozás, az epizódok önálló irodalmi földolgozásai, képzőművészeti, zenei, színházi és filmes megjelenítések, társasjátékok, illusztrált gyerekkönyvek, számítógépes kalandjátékok és a hétköznapok párhuzamaiból ismert történetek és alakok – ünnepi fölidézésére választatott ki 1978-ban. A Kalevala ma, a XXI. században is érvényes, mint a nemzeti egységet leginkább kifejező, a közösségi azonosságot átélhetővé fogalmazott, népi alapú, nemzeti irodalmi mű, amelynek hatása mindenre kiterjed.
Finn paraszt viselete. 18. századi rézmetszet a Képkönyvtár oldalán. Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Könyvtár Digitális Képkönyvtár
Nem, a mai finnek nem olvassák a Kalevalát (ahogy a régieknek sem volt napi olvasmánya a 22 795 verssor), de minden szinten beépült életükbe, áthatja világukat, gondolkodásukat, viszonyaikat. A finn nép valóban a Kalevala népe – gondolkodásukról, világképükről, hőseikről szól, róluk és nekik a Lönnrot kiadta eposz; február 28-án pedig házaikat föllobogózva ünneplik a finn kultúrát, a Kalevala napján.
Sirató Ildikó
Színháztörténeti Tár
