A romák legfontosabb nemzetközi ünnepe. Az 1971. április 8-tól április 16-ig Londonban összeült I. Roma Világkongresszuson a világ romaságának Indiából és húsz országból érkezett képviselői elhatározták, hogy a jövőben folyamatosan együttműködnek, és a nemzetközi közéletben is közösen lépnek fel. A kongresszuson döntöttek a cigányság nemzeti jelképeiről is: a zászlóról, a himnuszról, és az „Opre Roma!” – „Fel, cigányok!” jelmondatot is elfogadták, valamint április 8-át a romák világnapjává, április 16-át pedig a roma kultúra nemzetközi napjává nyilvánították. Minden év áprilisának első hétvégéjén rendezik meg továbbá a „cigányság szent ünnepét”, a roma kultúra napját Magyarországon. Április 8-án folyami szertartásokkal, illetve gyertyagyújtással ünnepelnek a romák a világ mintegy 40 országában, ezzel emlékezve arra, hogy mintegy ezer évvel ezelőtt indultak Indiából máig tartó vándorútjukra. A hazai cigány szervezetek általában kulturális rendezvények (folklórműsorok, kiállítás-megnyitók, író-olvasó találkozók stb.) szervezésével emlékeznek meg a romák világnapjáról. A naphoz kapcsolódó érdekesség, hogy 1487. április 8-án adta ki Hunyadi Mátyás királyunk a sebesszéki cigányoknak szóló privilégiumlevelét, amely „régtől fogva fennálló” jogaikban erősítette meg őket a Nagyszeben város erődítési munkálataiban való részvételükért.
A bódvalenkei Herman Ottó iskola diákjai: Cigány népmesék. (Épületfestmény). – Digitális Képarchívum
„Akkor a cigánylegény a feleségével együtt mindjárt fogta magát és kihirdette abban az országban, hogy ország-világ jöjjön el a lakodalmára, mert megesküszik a feleségével. Eljött az apja is, az anyja is, a cigánylány anyja is. Olyan ügyes pár lett belőlük, hogy országban-világon nem volt több olyan szép fiatal pár, mint amilyenek ők voltak. Szép lakodalmat csaptak, és az egész világ, az a sok nép, aki csak volt, akik megmenekültek a huszonnégy fejű uralmától, nagyon örvendtek, mindnyájan elmentek a lakodalmára, és köszönték neki, az új királynak, hogy felszabadította azt a világot, és ő hozta újra vissza a boldogságot abba a városba és abba az országba. Egy álló hétig tartott a lakodalmuk. Ott nem volt más, csak evés-ivás, mulatság, vidámság, békesség. Én is ott voltam közöttük, ettem-ittam, én is örvendtem, hogy új világ lett, új boldogság lett, új élet lett. Én is ott hallgatóztam közöttük. Mindenki mondott egy-két szót, s tőlük hallottam én is ezt a szép mesét, s becsületes embereknek mondtam most el. Ahonnét hallottam, én is úgy mondtam. Én mondtam el, Puci Sándor, Mezőbándról.”
A világ bölcse – O incelepto lumi. (Részlet). In: A gömböcfiú. Erdélyi cigány mesék. Nagy Olga gyűjtése. Vekerdi József fordítása, Budapest, Terebess, 2002. – Magyar Elektronikus Könyvtár
———
Segítsd, Isten, a romát,
Lelhesse meg a hazát.
Segítsd meg az életét,
Mert a világba kell még.
Bejárták a világot,
Nem leltek csak bánatot.
Az életük csak a gyász,
Segítsd, Isten, a romát.
A bűnt, ha elkövették,
Azt már rég megfizették.
Megfizették szívükkel,
Tiszta piros vérükkel.
Choli Daróczi József: Himnusz. (Részlet). Forrás: Roma kincses kalendárium. Romano kalendari 2001. Vál.: Nagy Gusztáv, Choli Daróczi József, szerk. Mezey Katalin, Budapest, Széphalom Könyvműhely, 2001. 12. o. – Törzsgyűjtemény
———
„A költészet terén minden kétséget kizáróan Daróczi József, más néven Choli a legismertebb a magyarországi szerzők között; kötetei – mint a kétnyelvű Pel devlesqo bango muj (Isten homorú arcán, 1990); a Csontfehér pengék között (1991) vagy a csak rromani nyelven írt Ma kar lećhib dukhades (Nyelvek között fájón, 1994) nagy sikert értek el. Témái a bibliai utalásoktól a nagy egyetemes kérdésekig terjednek, a romák által megélt valóságon keresztül, akiket bűntelenül megbélyegeznek, s akik Istentől elfeledve kétségbeesésben élnek. Choli ügyes kézzel fordította rromani nyelvre a magyar és az egyetemes költészet számos remekét, valamint az Újtestamentumot. 1995 óta vezeti a Rrom som (Roma vagyok) című művészeti folyóiratot, melyet ő alapított. 1998-ban bekerült az Európai Unió európai kisebbségi nyelveket képviselő legjobb tíz költőt bemutató dossziéjába.”
Rajko Đurić: A rromani (cigány) irodalom. (Részlet). Forrás: Iskolakultúra 1998. 12. sz. 22–29. o. – OSZK, Elektronikus Periodika Archívum
Szabados Jenő: Kalapos cigánygyerek (Miskolc). Fotó: Bíró Sándor – Digitális Képarchívum
A budapesti Lakatos Menyhért (1926–2007) nemzetközi elismerést szerzett magyarul írt Füstös képek (1975) című első, eddig már öt kiadást megélt regényével, amelyet több idegen (bolgár, cseh, finn, francia, holland, lengyel német, szlovén, szlovák) nyelvre is lefordítottak. Életművét több kötetnyi vers, elbeszélés, mese és regény alkotja.
„Egyszercsak kaptam egy levelet. A Szépirodalmi Kiadó igazgatójától. Arra kért, hogy ekkor és ekkor menjek be hozzá. Bementem, leültetett, és legnagyobb meglepetésemre megkérdezte, nem volna-e kedvem most már egy nagyobb lélegzetű regény megírására. Őszintén mondom, hogy nem volt hozzá kedvem. Más egy novella, és megint más egy regény. Erre én nem lennék képes.
Elmentem a barátaimhoz, az ismerőseimhez. Mindegyik azt mondta, hogy üljek neki! Írjam meg! A gyerekeim is nagyon biztattak: menni fog, apu! Jó, hát legyen. Aztán hónapokon át nem is gondoltam rá, hogy mire vállalkoztam - de amikor a kiadó elküldte a fizetésemet – hű, hát most már tenni kell valamit! Nekiültem. Megírtam. Három hónap alatt.
Tele voltam félelemmel. Jó lesz-e? Mit szólnak hozzá? Egy kis igazítás - és a lányom barátnőjének az anyukája legépelte az első könyvemet. Füstös képek. Ezt a címet adtam a regénynek. Szétkapkodták, nagy sikere volt: százezer példányban kelt el a négy kiadás. És utána: novellák, újabb regény, mesék. Felsorolni se tudnám így hirtelenében. Író lettem. De minden könyvemben, novellámban azokat az élményeket vetettem papírra, amiket magam átéltem. S Kandhi nagybátyám csodás meséi voltak az ihletői ennek.
A narancsszínű nap birodalma. Juhász Júlia interjúja Lakatos Menyhérttel. (Részlet). Forrás: Juhász Júlia (szerk.): Találkoztam boldoguló cigányokkal is, Budapest, Taninfo, 2003. – Magyar Elektronikus Könyvtár
Gypsy Jesus [Cigány Jézus] – Digitális Képarchívum
Bari Károly (1952) költő, műfordító, képzőművész, folklórkutató. Politikai tartalmú verseiért a hetvenes évek közepén meghurcolták és börtönbe zárták. Fontosabb kötetei: Holtak arca fölé (1970, 1971); Elfelejtett tüzek (1973, 1974); A némaság könyve (1983); Tűzpiros kígyócska (1985); A varázsló sétálni indul (1985); Az erdő anyja (1990). Díszletek egy szinonimához. Képversek (1994).
A József Attila- és Kossuth-díjjal kitüntetett költő versei külföldön is egyre ismertebbekké válnak.
„Keleti dallamra
Elámul egy rózsaszál.
Fényjáró fülemüle zeng.
Ajaj, sír az idő, a szép pásztorlány.
Sípja nincs, elveszett,
sár eszi.
Sár eszi a sípját.
Sziklákat terel.
Hajfonata a halál.”
Bari Károly: Keleti dallamra Forrás: Holmi, 2004. november – Elektronikus Periodika Archívum
