1970. április 22-én Denis Hayes amerikai egyetemi hallgató mozgalmat indított a Föld védelmében (Earth Day). Azóta a diákból az alternatív energiaforrások világhírű szakértője lett, ötletéből pedig – melyhez már megindulásakor több mint 25 millió amerikai csatlakozott – az egész Földre kiterjedő mozgalom, melynek keretében számos civil kezdeményezés sürgeti az összefogást a környezetet károsító hatások és az ezek okozta sokszor visszafordíthatatlan változások (ipari szennyezés, óceánok szennyezése, őserdők irtása, sivatagok terjeszkedése, üvegházhatás, savas eső, ózonlyukak, veszélyes hulladékok, túlnépesedés) ellen.

Az elmúlt évtizedekben a Föld napja világméretűvé vált. Egyes felmérések szerint ezen a napon több mint egymilliárd ember vesz részt valamilyen a világnaphoz kapcsolódó eseményen.

A Krakkóban első ízben kiadott „Rudimenta cosmographica” két példányához még egy egyleveles nyomtatványt is kötöttek. Ez utóbbi a Föld térképét tartalmazza „Universalis geographiae typus” címmel In: Borsa Gedeon Könyvtörténeti írások - Magyar Elektronikus Könyvtár

„E héten volt a Föld napja, április huszonkettedikén, s mi ismét fogadkoztunk, jók és rendesek leszünk, gondoskodni fogunk róla, hogy még sokáig élhessen. Nem leszünk hálátlanok, hanyagok, felelőtlenek, mondtuk, szeretni fogjuk nemcsak az ünnepén, hanem mindig és szakadatlanul. Ezen a napon reggeltől estig, vagy estétől reggelig, ahogy fordult a bolygónk, szerte a világban szóhoz jutottak a környezetvédők, a tudósok; gyermekkórusok zengték a Föld dicséretét, minden kontinensen megemlékeztek róla gyermekei, az emberek. Figyelmeztették egymást, hogy már számos egyezményt írtak alá nemzetközileg a védelmére, de tenni is kell valamit, nemcsak kinyilatkoztatni a jóra való szándékot. Igyekezzenek hát a kormányok, a társadalmi szervezetek és általában az emberek óvni a természetet, mert bajban van a Föld.
Bajban van, s rajta persze mi magunk is, még ha nem vesszük is komolyan a veszélyt. Vékonyodik az ózonréteg, savas esők marják a növényzetet, pusztulnak az erdők, rozsdásodnak a zöld fenyvesek, új területeket hódít a terméketlen sivatag, ivóvizünk, levegőnk szennyezett, mérgezett a talaj, mérgezettek a tavak, folyók, patakok.
Beteg a Föld, gyógyítani kell. Kórságok gyötrik az emberek kapzsisága, hányavetisége, a háborúkban elszabadított romboló vegyi anyagok, az ipari melléktermékek, a szertelenül használt növényvédőszerek és egyebek miatt.”

Szakonyi Károly: Földanyánk hátán (részlet) – Uő. Ember az alagútban. Korrajz az átmeneti évekről tárcákban, Széphalom Könyvműhely, 1994. 217. o. (Törzsgyűjtemény)

Vörösiszap-katasztrófa (Digitális Képarchívum) – A 2010. október 4-én kiömlő többszázezer köbméter erősen lúgos, maró hatású ipari hulladék tíz emberéletet követelt, sok sebesülést okozott és felbecsülhetetlen gazdasági és ökológiai károkat okozott az Ajkai kistérségben. A szennyeződés kipusztította a Torna-patak és a Marcal folyó a Torna torkolata alatt fekvő részének teljes élővilágát is.

„Az ember, mérhetetlen gőgjében és hiúságában, hajlandó elhinni, hogy a világ törvényei ellen is élhet, megmásíthatja azokat és büntetlenül lázadhat ellenök. Mintha a vízcsepp ezt mondaná: »Én más vagyok, mint a tenger.« Vagy a szikra: »Rajtam nem fog a tűz.« De az ember semmi más, mint egyszerű alkatrésze a világnak, éppen olyan romlandó anyag, mint a tej vagy a medve húsa, mint minden, ami egy pillanatra megjelenik a világ nagy piacán, s aztán, a következő pillanatban, a szemét- vagy a pöcegödörbe kerül. Az ember, testi mivoltában, nem is magas rangú eleme a világnak; inkább csak szánalmasan pusztulásra ítélt anyagok összessége. A kő, a fém is tovább él, mint az ember.”

Márai Sándor: 9. Arról, hogy az ember része a világnak (részlet) – In: Uő: Füveskönyv, Budapest, Helikon Kiadó 2000. 12. o. (Törzsgyűjtemény)

Az arany Tisza (Digitális Képarchívum) – 2000. január 31-én a Szamos felső folyásának vízgyűjtő területén működő román-ausztrál tulajdonú Aurul nevű bányavállalat cianiddal és nehézfémekkel szennyezte a Szamos és a Tisza folyókat Romániában. A szennyeződés február 1–12. között vonult le a Tiszán ökológiai katasztrófát okozva a folyó élővilágában.

„Megállunk a tónál, a töltésen csak egy világosabb vízszintes agyagsáv jelzi az egykori áttörés helyét. A tavat töltés zárja körül, keresünk egy rést a védőhálón és felkapaszkodunk az oldalon. Fenn, a koronán megállunk és körülnézünk: a töltést homokkal kevert agyagból húzták fel, a látszólag száraz talajon lépéseink nyomában kirajzolódik a cipőnk körvonala és feltolul benne a víz.
– Az itt bevezetett technológiát csak sivatagi környezetben, például éppen Ausztráliában lehetne alkalmazni, mert a talajvízszint hirtelen megemelkedése bármikor katasztrófát idézhet elő. Túlfolyás következik be, és a szivattyúk nem győzik átemelni a vizet, elindul a Lápos folyó felé, aztán bejut a Szamosba és a Tiszába – a román mérnök körülmutat. – Egyébként nézze meg: most sem tárolnak itt egyetlen biztosító homokzsákot sem. Nem azon kell csodálkozni, hogy katasztrófa történt, hanem azon, hogy nem következik be minden nap kettő-három.
Maga a tó 109 hektárt tesz ki, a felülete befagyott, állagából semmit sem lehet látni.
– Mennyi aranyat termelnek az »Aurul« gyárban?
– Ez titok, de azt hallani, hogy nem sokat; 150 kilót egy évben.
– És érdemes ezért ekkora környezetszennyezési kockázatot vállalni?
– A román ipar és a mezőgazdaság egyaránt csődbe jutott, az egyetlen biztosnak látszó pénzforrást az ásványi kincsek képezik.
Az ausztrálokon kívül egy angol cég is működik ezen a területen, rezet, ólmot dolgoz fel, elektrolízissel. A régi aranybányát be kellett zárni, illetve csak a fele kapacitással működik, mert az árbevételt kétszer annyi költség terheli. Valamiből élni kell, vállalkozások nem indulnak. 70-80 százalékos munkanélküliséget nem lehet vállalni a környéken, az »Aurul« tovább működik majd. – Hát, így állunk – mondja U. Karcsi –, kártérítést innen nem fogunk kapni. Lehet, hogy jobb lett volna csendben maradnunk, nem beszélni katasztrófáról, talán nem esett volna az idegenforgalmunk. Így senki sem jön hozzánk.”

Moldova György: VI. Hidak a semmibe… Romániai utak. – Uő. Európa hátsó udvara. Riport Keletről, Urbis Könyvkiadó, 2000. II. kötet 152–153. o. (Törzsgyűjtemény)

———

„Én vagyok a magyarság
Csöndes, nemes folyója,
Kevély, heves folyója,
Anyám csupán ez ország
És ringatóm e róna.”

Juhász Gyula: Tisza (részlet)  – Juhász Gyula összes versei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

A magyar országgyűlés 2000. június 16-án elfogadott határozatának 10. pontja értelmében a ciánkatasztrófának külön emléknapja is van: február 1-je, a Tisza élővilágának napja.

„A Föld felszínét borító természetes növényzetet az ember teljesen átalakítja saját közvetlen igényeinek megfelelően. Az átalakítás a szárazföldek vonatkozásában az ezredfordulóra már kb. 50%-os, ugyanennyi őrzi az eredetihez még hasonló vegetációt. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy ez a maradék 50% jelentős részben terméketlen sivatagi és sarkvidéki területeket foglal magában, melyek a földi bioszféra működése szempontjából kevésbé fontosak. Európában a legrosszabb a helyzet. Itt alig több mint 10% a természet közeli terület. A 90%-ot épületek, utak, kertek, gyepek, szántók, gyümölcsösök és ültetvényerdők foglalják el.
[…]
Érthetetlen, hogy egy ennyire lényeges, szó szerint életbevágó kérdéssel milyen kevéssé törődünk. Napi gondok, rövid távon elérhető célok megvalósítása köti le az emberek figyelmét. Még a tudományos kutatók között is csak egy elenyésző kisebbség az, aki megengedheti magának a nagy globális kérdések feszegetését.”

Vida Gábor: A vadvirágos réttől a bioszféráig  – Vida Gábor Helyünk a bioszférában című könyve a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Vadalmavirágzás a Gellérthegyen (Digitális Képarchívum)

„Ó, áprilisi út-szél,
Tréfás, arcomba fútt szél,

Rügyecskék, zöldacél-rugók,
Ó, fuvolás aranyrigók,

Ó, csermelyhangu csízek,
Illatos, édes ízek,

De jó most elfeledni, hogy
Az élet rút és vad dolog”

Tóth Árpád: Áprilisi capriccio (részlet) – Tóth Árpád összes versei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Április 22. nemcsak a Föld napja. Erre a napra virradóra lép át Föld a Kos csillagképből a Bika csillagképbe.

„A Bika (Taurus) a Zodiákus talán legszebb csillagképe. A Kost követi, és az Ikreket előzi meg az állatövi sorban. A Bika jegy az április 21/22. és május 21. közötti időszak „védjegye”. A hozzá fűződő mitologikus és tárgyi emlékanyag igen gazdag. Ennek fő oka az lehet, hogy az ókori magaskultúrák felvirágzása kezdetén az évkezdő tavaszpont még a Bikába esett (kb. i.e. 4400–2200 között). Ez az időszak a bikaistenek és tehénistennők tiszteletének virágkora. Amikor a tavaszpont továbbhátrált a Kos csillagképbe, a bikamítoszok értelme is megváltozott. Sok ismert rege a héroszoknak a bikával vívott küzdelméről szól. Ezek egy része a tavaszpont birtoklásáért folyik a régi tulajdonos, a Bika, és az utód, a Kos képviselője között.”

„…Bika,…” (részlet) – Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriuma a Magyar Elektronikus Könyvtárban.

A Bika jegyében – Flamand Kalendárium, 1470-es évek; Cod. Lat. 396., 5r (Kézirattár)

Bika Hóban a’ bikákat
Ismét a’ tsordába verd.
Szőllőt köss, a’ báránykákat
El-választni meg ne merd.
Vess a’ mit még nem vetettél,
Kőfalat most jól kezdettél,
Méheket ki-menni hagyj,
Plántáidnak vízet adj.

Földi János: Aprilis, az Égi jegy szerént Bika hava – Földi János összes költeménye a Magyar Elektronikus Könyvtárban