Az Anyák napját Magyarországon minden évben május első vasárnapján ünnepeljük. Az amerikai eredetű hagyományt Magyarországon a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt honosította meg. Az első megemlékezést 1925-ben szervezték.

Az anyák napjával kezdődik A születés hete, melyet 2003-ban rendeztek meg először. Az országos rendezvénysorozat célja, hogy a várandósok és családjaik minél szélesebb körű tájékoztatást kapjanak választási lehetőségeikről a szülés módjának, helyének, valamint a „kísérő” kiválasztásának tekintetében. A szervezők bemutatják a különböző lehetőségeket, a hazai ellátás hagyományos és újszerű alternatíváit, a megfelelő döntést elősegítő kutatási eredményeket és a nemzetközi egészségügyi szervezetek ajánlásait.
A nevelői közösségek Nemzetközi Szövetségének magyar tagszervezete, a Nevelőotthonok Magyarországi Egyesülete 1990-ben emlékezett meg először Az anya nélkül nevelkedő gyermekekről, kiknek kiemelt napja minden évben az anyák napját követő hétfő. Azokról a gyerekekről szól ez a nap, akiknek, mivel anya nélkül nőnek fel, hiányzik életükből az egyik legfontosabb kötelék és szeretetforrás, amely csak részben pótolható, de sohasem helyettesíthető.

Virágzik a májusi gyöngyvirág. Fénykép a Digitális Képkönyvtárban. 

„Édesanyám, egyetlen, drága,
te szűzesség kinyilt virága
önnön fájdalmad boldogsága.”

József Attila: [Töredékek] (részlet) – József Attila összes költeményei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

———

„Tenszíved az, mi téged fölmagasztal,
Virágok nyílnak lábaid nyomán,
Termő rügyet bocsát a sziklapadmaly,
Amerre jársz mint égi látomány:
S hol szebb világok tiszta üdve támad,
Te oda szállsz. Kivívtad koronádat,
Körötted minden fénybe öltözött...
Áldott vagy te az asszonyok között!”

Komjáthy Jenő: Anyámhoz (részlet) – Komjáthy Jenő összes költeményei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Ellinger Ede: Anya két gyermekével. Budapest, 1870 és 1885 között. Fotó. Fénykép- és Fotóművészeti Tár 

Termő ékes ág, te,
jó anya,
életemnek első
asszonya,
nagy meleg virág-ágy,
párna-hely,
hajnal harmatával
telt kehely,
benned kaptam első
fészkemet,
szivem a sziveddel
lüktetett,
én s nem-én közt nem volt
mesgye-hegy,
benned a világgal
voltam egy.

Weöres Sándor: Anyámnak (részlet) In. Uő.: Egybegyűjtött költemények, [Budapest], Helikon, [2008–2009]. – Törzsgyűjtemény

———

Erőszakos, rút kisded voltam én,
ikret szülő anyácska, – gyilkosod!
öcsémet halva szülted-é,
vagy élt öt percet, nem tudom,
de ott a vér és jajgatás között
úgy emeltek föl a fény felé,
akár egy győztes, kis vadállatot,
ki megmutatta már, hogy mennyit ér:
mögötte két halott.

Radnóti Miklós: Huszonnyolc év (részlet) – Radnóti Miklós válogatott költeményei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

Anya és gyermek. Síremlék a Farkasréti temetőben. Varga József fotója. 

Árvácska szót fogadott, kiment háromszor körüljárta a kutat, akkor visszafelé ment a házba. Azt hitte, hogy az édesanyja már meg is jelent a nagy fényességben, s a ház ereszét látta, hogy csak úgy lobog és ragyog, mint az igazi karácsonyfa, és szikrázik is. De nem gondolt semmire, hogy tűz van; neki most be kell menni, gondolta, hát be is ment.
Már akkor az egész tető égett. A kamara egészen ki volt már gyúlva, és odabent a kislány mondani akarta, hogy nagyon nagy fényesség volt odakint a házon. De rákiáltottak, hogy ne beszéljen ostobaságokat. Azt hitték, csak jár a szája, mert valamit álmodott a csillagok alatt. Akkor éjjel megindult a hóesés. A fekete karácsony átváltozott szép fehér karácsonnyá. Három nap múlva már mind kialudt a tüzes gerenda, s vastagon lepte a hó a törmelékeket. Nyoma sem látszott annak, hogy itt ház állott, és hogy abban emberek éltek, s azok az emberek itt elmúltak a hó alatt. Elmúlt a hangjuk és a mozgásuk elmúlt a rosszaság és elmúlt a kegyetlenség. Minden békés lett, átalakult, másfajta valamivé az egész élet. A nyelvekből üszök lett, s a sértegetésekből füst és pára.

Móricz Zsigmond: Árvácska (részlet) – Móricz Zsigmond művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

———

„Adsza bátyám arany vesszőt,
Hadd csapjam meg a temetőt.
– Kelj fel, kelj fel, édesanyám,
Mer elszakadt a gyászruhám.

– Nem kelhetek, édes fiam,
Mert megnyomott a föld muha,
S vagyon nektek mostohátok,
Aki fehért ad reátok.”

Tova vagyon egy divófa… (Három árva), Kászonújfalu (Csík) – Magyar népballadák a Magyar Elektronikus Könyvtárban

———

„Mint magzatvízben az embrió,
fülelek a dajkáló világra,
vidám trillákra tanít a rigó,
„Legyél rigó!” – azt kiabálja.
Lehetnék rigó is, miért ne,
elröppenve Isten tenyeréből,
mindörökre derűsen kilépve
a gúzsbakötő sejt-szövevényből.”

Csukás István: Mint magzatvízben az embrió. In. Uő.: Összegyűjtött versek, Budapest, Kossuth, 1996. – Törzsgyűjtemény

Goszleth István: Anya gyermekével. Budapest, 1880 és 1906 között. Fotó. Fénykép- és Fotóművészeti Tár 

Az ablakhoz viszlek. Besüt a januári nap.
Hadd nézlek, pöttöm újszülött:

a fénybe tartalak.
Anyádra ütsz-e vagy reám?

Keresem, kutatom:
kettőnk közül ki jön veled

a földi utakon?
Vagy választásod szuverén:

nem kell sem ő, sem én,
hogy szabadon és biztosan

járhass e sártekén?


Faludy György: Újszülött fiamhoz (részlet) – In. Uő.: Versek,  [Budapest], Magyar Világ, 1995. – Törzsgyűjtemény