A magyar országgyűlés 2010. évi XLV. törvényének értelmében június 4. – azaz az első világháborút lezáró versailles-i–washingtoni békerendszer részeként létrehozott trianoni békediktátum aláírásának napja – a Nemzeti Összetartozás Napja. A 2010-es törvény kimondja, hogy „…a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, amelynek államhatárok feletti összetartozása valóság, és a magyarok önazonosságának meghatározó eleme.”
„Kassa! mondjuk, s látjuk a fiatal Kazinczyt, amint siet a Fő utcán lapot alapítani Bacsányival és Baróti Szabóval. Kassa! mondjuk még egyszer, s Déryné ezüst hangja csilingel. […] Lőcse! mondjuk és Dayka Gábor jut eszünkbe. Eperjes! mondjuk, s Henszlmann, Pulszky, Kerényi és Berzeviczy Albert adnak jelt e titkos hívásra.”
Márai Sándor: Az örök Felvidék (részlet) – Uő: Ajándék a végzettől [Budapest], Helikon, 2004. – (Törzsgyűjtemény)
[Eperjes, Rákóczi ház], képeslap a századfordulóról (Plakát- és Kisnyomtatványtár)
Az 1920. június 4-én kelt és 1921-ben a Corpus Iurisba becikkelyezett (XXXIII. tc.) döntés értelmében a Magyar Királyság területének mintegy kétharmadát elveszítette:
„A trianoni békeszerződés értelmében Magyarország területe 325 ezer, illetve – Horvátországot nem számítva – 282 ezer négyzetkilométerről 93 négyzetkilométerre, lakóinak száma pedig 20,8, illetve 18,2 millióról 7,9 millióra csökkent. Közepes méretű európai országból ezzel a térség egyik kisállamává vált Magyarország, amelyet terület szempontjából Lengyelország több mint négyszer, Románia több mint háromszor, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság közel háromszor és Csehszlovákia másfélszer múlt felül. A legnagyobb területet – 103 ezer négyzetkilométert – Románia kapta több mint ötmillió lakossal Utána következett Csehszlovákia 61 ezer négyzetkilométerrel és 3,5 millió fővel. A délszláv államnak Horvát-Szlavónia mellett 20 ezer négyzetkilométer és 1,5 millió fő, Ausztriának 4,3 ezer négyzetkilométer és csaknem 300 ezer ember jutott. Mellettük Lengyelország és Olaszország is részesedett történelmi magyar területekből. Lengyelország a Tátrától északra fekvő kisebb szepességi területeket (589 km2) kapott 24 ezer lakossal, míg Olaszország az először szabad királyi várossá nyilvánított Fiumét és környékét – 21 km2 50 ezer fővel – szerezte meg magának 1924-ben. Az elcsatolt területeken élő 10,6 millió ember közül 3,2 millió, tehát 30,2 % volt a magyar. Ezek közül 1,6 millió Erdélyben és más, Romániának ítélt területeken, 1 millió Szlovákiában és Kárpátalján, csaknem félmillió pedig az SHS Királyságban élt. A burgenlandi magyarok száma ezzel szemben nem tett ki többet 25-26 ezernél, a fiumeieké 6-7 ezernél, a lengyelországiaké pedig 250-nél. Az anyaországon kívül élő nemzeti kisebbségek aránya a két világháború közötti Európában egyedül az albánok esetében volt magasabb, 44 %-os.”
Romsics Ignác: A trianoni békeszerződés. (részlet) Osiris, Budapest, 3. bővített kiadás, 2007. – (Törzsgyűjtemény)
Helbing Aranka: [A Délvidéki Liga gyűjtése a vagonlakók és menekültek gyámolítására...], grafikai plakát, [1920] – (Digitális Képarchívum)
„Egy időtől kezdve nagyapám gyakrabban jött és nem hozott többé aradi kolbászt, gyulafehérvári cipót és brassói illetőségű csirkecombot. A vonata már csak Lőkösházáig járt. Később a rokonok is, akik különféle végeken ünnepélyesen feszes tartásban várták a vonatot és engem, sorra feltűntek a Nyugati pályaudvaron, s a Ferdinánd-híd közelében a síneken vettek lakást vagonokban, ezek egyike ebédlőnek és konyhának, másika hálószobának volt berendezve. Az ország területének összezsugorodását eképpen közvetlenül, hogy úgy mondjam: a családon belül éreztem. A rokonokkal képviselt tájak mind a rendező-pályaudvarra költöztek, a kopott sínek, talpfák és koromfekete föld fölé...”
Szabó Zoltán: Szerelmes földrajz (részlet), Budapest, Nyugat, [1942.] – (Törzsgyűjtemény)
–––
„Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és lábát, sokáig érzi még sajogón az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.”
Karinthy Frigyes: Levél (részlet) – In: Vérző Magyarország: magyar írók Magyarország területéért, szerkesztette: Kosztolányi Dezső, Budapest, Pallas, [1921.] (Törzsgyűjtemény)
[Fadrusz János Mátyás király-szobra, hátterében a Szent Mihály-templom, Kolozsvár], képeslap a századfordulóról (Plakát- és Kisnyomtatványtár) – A szobrot Magyarország és Románia közösen restaurálta. Az emlékmű ünnepélyes átadása 2011. április 2-án volt.
„Magyar vagyok. Legszebb ország hazám
Az öt világrész nagy terűletén.
Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,
Ahány a szépség gazdag kebelén.
Van rajta bérc, amely tekintetet vét
A Kaszpi-tenger habjain is túl,
És rónasága, mintha a föld végét
Keresné, olyan messze-messze nyúl.”
Petőfi Sándor: Magyar vagyok (részlet) – Petőfi Sándor összes költeményei (Magyar Elektronikus Könyvtár)
