Az építészetben a magyaros-szecessziós stílus megteremtője, Lechner Ödön (Pest, 1845. aug. 27. – Budapest, Terézváros, 1914. jún. 10.) bajor eredetű polgári családba született. Bátyja, Lechner Gyula és fia, ifj. Lechner Ödön (Lechner János Ödön) festőművészek voltak.
Budán és Berlinben az Építészeti Akadémián végezte építészmérnöki tanulmányait (utóbb Hauszmann Alajossal és Pártos Gyulával együtt), majd hosszabb itáliai tanulmányútra indult. Itt szerzett benyomásai ellensúlyozták azt a merev akadémizmust, amely az akkori építész-oktatásban uralkodó volt. Ugyanakkor Lechner szakmai indulása szerencsésen esett egybe egy egész Magyarországon, de különösen a fővárosban meginduló hatalmas arányú építkezéssel. „Mint távoli ideál, mindig egy magyar nemzeti stílus megalkotása lebegett előttem” – írta pályája kezdetéről Lechner Önéletrajzi vázlatában. Franciaországi tanulmányútjáról hazatérve Pártos Gyulával közös irodájában kezdte meg a munkát. Kezdetben bérházaik még a német akadémizmus stílusát képviselték, később azonban Lechner kialakította jellegzetes magyaros-szecessziós stílusát, amelyet különösen egyénivé tett a Zsolnay-gyár mázas pirogránit kerámiáinak alkalmazása.
Jelentős Lechner szakirodalmi munkássága is. Ezek közé tartozik A magyar építőstílusról és Magyar formanyelv nem volt, hanem lesz című tanulmánya, valamint Önéletrajzi vázlata.
Lechner Ödön arcképe. Képes levelezőlap autográf aláírással (Kézirattár) – Magyar Digitális Képkönyvtár
1879-es angliai tanulmányútja után ismét Pártossal együtt nyitotta meg irodáját, és nagyszabású alkotások sorozatát építette: Szegedi Városháza, 1882., a Budapesti volt MÁV nyugdíjintézet bérháza az Andrássy út 25. alatt, 1883., a szegedi Milkó-ház. Ezek még a historizáló stílust képviselik, de megjelenik már későbbi művészetének több jellemvonása, a népi ornamentika használata.
A döntő fordulatot formanyelvének megtalálásában a magyar szecessziós építészet első remekműve, az Iparművészeti Múzeum (1893–1896) tervezése jelentette. Még sok benne a túlzás, ezért bőven kapott bírálatot is, de a keleti szellem, a magyar népművészet elemei és az európai örökség ötvöződése a továbbiakban is jellemző lesz munkáira, összetéveszthetetlenül egyénivé téve alkotásait. A színes, mázas cseréptető szintén a lechneri stílus elengedhetetlen eleme lesz.
A Magyar Iparművészeti Múzeum épülete. Készült Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei alapján. Budapest IX. ker., Üllői út 33–37. – Digitális Képarchívum
„[Zsolnay-kerámiákból] készültek legkiérleltebb, legharmonikusabb művének, a Postatakarékpénztárnak (1899–1901) bikafejes tetődíszei is. Karakteres, a nemzetközi mezőnyből is kiemelkedő építészeti stílust alakított ki, amely villáit (Zala György műteremháza, 1898), középületeit (kőbányai Szent László-plébániatemplom, 1893–1894; Földtani Intézet, 1897–1899) messze kiemelte az átlagból. Iskolaalapító mester volt.”
Kettős kötődés. Az Osztrák–Magyar Monarchia (1867–1918), Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, (Encyclopaedia Humana Hungarica 8.), 2001. – Magyar Elektronikus Könyvtár
A Magyar Királyi Postatakarékpénztár épülete. Készült Lechner Ödön es Baumgarten Sándor tervei alapján. Budapest, V. ker. Hold utca 4. – Digitális Képarchívum
„Az új geológiai intézethez fogható kevés van Európában. Nemcsak magyaros építésű palotája nagyszerű, hanem könyvtára, gyűjteményei, és laboratóriuma is kiválik. Szerencse, hogy mindez nem szorong többé egy minisztérium hivatalszobáiban. Igazi rejtett kincsek tárulnak fel itt. A fényes új hajlék kétségkívül kedvező hatással lesz az intézet munkásságára is. Ez a munkásság, melyről a nagy közönség alig tud, igen becsülésre méltó. Hazánk geológiai térképén ma-holnap már nincsen fehér folt; s ez a harmincegy év erős, komoly munkájának foganatja.
Azt mondják, arra már nem futotta a pénzből, hogy a palotát olyan drága színes cserépzsindellyel födjék be, amilyennel Lechner Ödön akarta; s ezért csorbult az épület magyarossága. Ezen a művész búsulhat; de az a palota nekünk – hála istennek – eléggé magyar kívül is, belül is. Lehetnek, sőt vannak is külföldi tudósok, akik ellenséges érzéssel fognak e házba lépni; mert hát mije van a magyarnak és mit tud a magyar? De ezek az emberek mint barátaink fognak távozni a palotából; mert a tudománynak megvan az ereje, hogy munkájával tiszteletet és szeretetet sugall a szívekbe.”
Tóth Béla: A geologiai intézet. In. Uő.: 100 esti levél, Budapest, Lampel, 1904. – Magyar Elektronikus Könyvtár
A Magyar Állami Földtani Intézet épülete. Készült Lechner Ödön tervei alapján, Hauszmann Sándor irányításával. Budapest, XIV. ker., Stefánia út 14. – Digitális Képarchívum
„– Mondhatjuk azt, hogy Lechner Ödön analóg mondjuk Vajda Jánossal, költészetével, ahol megjelenik, s talán először a magyar irodalomban az énlíra, távol mindenféle politikától? – Érdekes a fölvetés. Lechner építészetében két korszakot különböztethetünk meg. Korai munkásságában francia reneszánsz stílusban dolgozott. A későbbi korszakában fogant munkáit (szemben sokakkal) nem nevezném »szecessziósnak« – Vajda munkásságában és Lechner második korszakában azonosan uralkodónak érzem a legtartalmasabb érzelmek túlcsordulását. Hogy munkásságuk távol esett a politizálástól? Valójában minden, ami a XVIII. és XIX. században az irodalomban, zenében és képzőművészetben történt nem egyszerűen politizálás volt, de harc a nemzeti jelleg fennmaradásáért és az idegen befolyás ellen. […]
– De hát magát Lechner Ödönt 15 évig hallgattatták! Valaki vagy valakik nem látták meg benne a zseniálist?
– Lechner Ödön élete végén nem épített semmit. A leszármazottai szerint a kortársak hibáztathatók, akik szakmai irigységből szinte maffiaszerűen gátolták meg, hogy Lechner munkához jusson. Élete végéig megtartotta tekintélyét, haláláig körülvette őt a Japán kávéházban tisztelői és csodálói népes kara.”
Koppány Zsolt: Vendégség az Átriumban. (Beszélgetés Zalaváry Lajos építésszel). In. Uő.: Szavak és szenvedélyek. Beszélgetésesszék és esszénovellák, [Budapest], Múzsák, 1991. – Magyar Elektronikus Könyvtár
