Széchenyi István (1791–1860) születésnapja 

„Széchenyi ma is a legnagyobb magyar. Úgy gondolok rá, mintha élne; holott nem egy élőre úgy gondolok, mintha már rég halott volna. Széchenyi él, beszél, újat és újat mond, vitázik velünk elevenekkel, korhol bennünket, felel és kérdez, kiszámíthatatlan. Néha fölmerül bennem a kérdés: milyen minőségben bitorolja halott létére az életnek ezt a jogát? Nem mint politikus: a politikus nem élheti túl korát. A politika az időponthoz igazodik, s az időpont elmúltával már csak a történelem számára érdekes. Nem is mint író: hisz nem is volt író. Az írás mindig csak eszköz volt számára, akár másoknak írt, akár magának: programplakát vagy gyónócédula. 
Az a Széchenyi, akitől ma sem tudok megszabadulni, nem államférfiú vagy irodalmár voltában izgat. Hanem, minden ilyen külső szerepétől függetlenül, emberi és magyar voltában.
[…] A kérdés izgató: hogyan bírja egy ember egy nemzet megteremtésének felelősségét? S egyáltalában: hogyan bírja a politikai cselekedet felelősségét? S mit jelent a politikai cselekedet? Széchenyi élete mélyein szenvedte végig ezeket a kérdéseket, amiket más államférfiú legfeljebb elméletileg tesz föl magának. Mit jelent változtatni, s micsoda veszélyekkel jár […]”

Babits Mihály: A legnagyobb magyar. Töredékek Széchenyiről, részletek – In. Uő.: Esszék, tanulmányok, összeállította Belia György, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó 1978 (Magyar Elektronikus Könyvtár)

 Ehrenreich Sándor Ádám: Széchenyi István derékképe, rézmetszet, 1823–1840 (Régi Nyomtatványok Tára – Digitális Képkönyvtár) 

„Az emberiségnek egy nemzetét megtartani, sajátságait mint ereklyét megőrizni 's szeplőtlen mineműségében kifejteni, nemesíteni erőit, erényeit, s így egészen új, eddig nem ismert alakokban kiképezve, végcéljához, az emberiség' feldicsőítéséhez vezetni, kérdem, lehet-e ennél minden kesertül tisztább érzés; 's ha csak mint hangya illy megdicsőítéshez egy paránnyal is járulhatni, van-e ennél emberek közt, kiktül lelki örömök el nem zárvák, édesb osztályrész?”

Széchenyi István: A Kelet népe, részlet – Pozsony, Wigand Nyomda, 1841, facsimile kiadás (Magyar Elektronikus Könyvtár)

Barabás Miklós: A Lánchíd alapkőletétele, festmény – In: Száz szép kép; virtuális kiállítás (Magyar Elektronikus Könyvtár)

„Hány könyvet írt! És valamennyinél többet ér
ez a híd. Hogy él!

Egy mondandón, mit nem papirlapokra
bízott, ki észbe fogta
és létre hozta,
egy derék eszmén járok át naponta.

Napi örömöm ez a jó
anyagba burkolt közölnivaló.”

Illyés Gyula: Széchenyi hídja, részlet – Uő.: Összegyűjtött versei, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1993 (Törzsgyűjtemény – Szabadpolcos állomány)

A Lánchíd, háttérben a Várpalotával, fotó: Varga József (Digitális Képarchívum) 

„Széchenyi sohasem ment át a Lánchídon.”

Csukás István: Felajánlott sorok a márványba (részlet), Intelem – In: Uő.: Összegyűjtött versek, Budapest, Kossuth Könyvkiadó 1996 (Törzsgyűjtemény)