- A régi nyomtatott kalendáriumok nagyon értékes ritkaságnak számítanak
- Kevés maradt fenn belőlük
- Ronggyá olvasták ezeket
- Pár éve előkerült egy aukción egy 16. századi példány
- Magánkézbe került
- A tulajdonos engedélyével digitalizáltuk
- Letölthető a digitális tárunkból
Két éve vezető hír volt a magyar portálokon, hogy a közszolgálati pályára, vagy azon belül új szerepre készülő politikusok vagyonnyilatkozatai között akadt egy, ami régi könyveket is fesorolt a vagyontárgyak között. A műfajából adódóan szűkszavú vagyonnyilatkozat három különleges értékkel bíró nyomtatványt említett meg, melyek azonosítása – némi nyomozással – nem okozott különösebb nehézséget. A harmadik könyv (természetesen nem vitatva az első kettő különleges értékét) tűnik – legalábbis bibliofil szempontból – a legizgalmasabbnak. Ha hihetünk a szűkszavú leírásnak: „Kalendarium, es az ielen valo”, akkor ez a könyv egy különleges ritkaságnak számító 16. századi nyomtatványunk (RMNY 503) lehet. A naptárt és prognosztikont tartalmazó mű egyetlen egy ismert példányának kalandos története van. A jó néhány évvel ezelőtt árverésen felbukkant, másfél millió forint kikiáltási árról induló unikumról először Hodinka Antal, neves történész, a Nemzeti Könyvtár munkatársa adott hírt a Magyar Könyvszemle 1892/93. évfolyamában (más, Szabó Károly Régi Magyar Könyvtárában nem szereplő nyomtatványok mellett). Igaz, itt még számos pontatlanság szerepelt (címleírásban, nyomtatás évében), ám Hodinka megemlítette, hogy a könyv a Batthyányiak körmendi könyvtárában található.
Kalendarium es ez jelen valo 1583 - OSZK DK
Végül 2007-ben munkatársunk, Perger Péter részletesen leírta az újonnan előbukkant, majd ismét magántulajdonba került nyomtatványt. A régi magyar kalendáriumok komoly ritkaságnak számítanak, hiszen az évszázados használat során gyakorlatilag ronggyá olvasták őket tulajdonosaik, így egy-egy példány felbukkanása a magyar művelődéstörténet becses forrása. A nyolcadrét nagyságú, 43 számozatlan levelet, s magyar nyelvű kézírásos bejegyzést tartalmazó régi könyvet ma már új pergamenkötés védi. Címlapján vörös és fekete nyomással a babérkoszorúval övezett magyar címer látható.
A művet Piotr Słowacki (1588†) krakkói matematikus és csillagász állította össze, kinek kalendáriumai népszerűek voltak idehaza, míg a fordító Pál Sebestyénről mindössze annyit tudunk, hogy a nyomtatvány megjelenésekor a bécsi egyetemen tanult. A 2001. évi LXIV. törvény a kulturális örökség védelméről 79. § kimondja, hogy „a védetté nyilvánított kulturális javakat hozzáférhetővé kell tenni a nyilvánosság és a kutatás számára. Ennek érdekében a hatóság kötelezheti a tulajdonost, hogy a védetté nyilvánított javakat kiállítás, illetve tudományos kutatás céljára közgyűjtemények számára rendelkezésre bocsássa. A tulajdonos érdekeinek figyelembevételével a kulturális javak átadásának időpontjáról, időtartamáról és feltételeiről a közgyűjtemény a tulajdonossal megállapodást köt.” A Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ segítségével felvettük a kapcsolatot a tulajdonossal, s sikerült megállapodni az unikum nyomtatvány digitalizálásában és szolgáltatásában. A könyv szabadon letölthető az Országos Széchényi Könyvtár Digitális Könyvtárából.
Kalendarium es ez jelen valo 1583 - OSZK DK
A régi könyvek ma is kézbe vehető példányait minden közgyűjtemény és bibliofil gyűjtő nagy becsben tartja. Különösen fontosak a művelődéstörténet számára azok a nyomtatványok, melyek kevés, vagy csak egy példányban maradtak fenn az utókor számára. Így vagyunk az egyik első magyarországi nyomtatványunkkal, Laudivius itáliai költő Magyarországon kiadott Szent Jeromos életrajzával – ami feltételezhetően 1478–1479 között jelenhetett meg –, melyből egyetlenegy példány ismert, s azt az ELTE Egyetemi Könyvtára őrzi. De megemlíthetjük Dévai Bíró Mátyás magyar ábécéskönyvét, amit Krakkóban adtak ki 1549-ben, s csak Széchényi Ferenc egykori példánya ismert belőle.
Farkas Gábor Farkas
