A napokban a Facebook könyvtároscsoportjában közzétettek egy blogbejegyzést a Múzeumkertben hajdan működött „zálogkönyvtárról”. Megörültem neki, mert egy akkor tizenhárom éves fiú kedves emlékei elevenedtek meg a nemzeti könyvtárról.

Az Országos Széchényi Könyvtár – amely akkor alapításkori önállóságát már visszanyerve, de saját épület nélkül társbérlője volt a Nemzeti Múzeum épületének – az 1950-es években működtetett „parkkönyvtárnak” nevezett olvasópavilont a nyári hónapokban, rendszerint június közepétől augusztus végéig.

Más könyvtárak is éltek az olvasótoborzás és -megtartás hasonló eszközével. A Könyvbarát c. lap 1952. júliusi száma „Harc a nyári lemorzsolódás ellen” címmel közölt beszámolót a nyárra a parkokba, terekre kiköltözött könyvtárakról. Ebben említik, hogy az OSZK a Margitszigetre vitte ki az olvasnivalót.

Nagy valószínűséggel ebben az évben nemcsak ott, hanem a Múzeumkertben is várta olvasóit az OSZK könyvpavilonja. Legalábbis az 1952-es kezdő évre utal a Történeti Múzeum főigazgató-helyettesének Varjas Béla OSZK-igazgatóhoz 1953 júniusában írott levele:

„Az Országos Széchenyi [így!] Könyvtár a pincéből felhozatta annak a fából készült könyvsátornak az alkotórészeit, amelyik tavaly egész nyáron a Múzeum épülete előtt állott a kertben. Abból a tényből, hogy a Könyvtár ezt felhozatta és átfestetni szándékozik, az látszik, hogy az idén ismét fel akarja állítani a favázat a kertben. Tekintettel arra, hogy ennek a fából készült sátornak a felállítása az egész múzeumkert panorámáját elcsufítja és tavaly is egész nyáron a műemléki épület előtt groteszkségével és izléstelen felépítésével közmegbotránkozás tárgyát képezte, kérem a Széchenyi Könyvtárat, hogy a könyvsátor felállításától tekintsen el. A helyre állított múzeumépület és a gondozott kert műemlékei szépségének fenntartása mind a Történeti Múzeumnak, mind a Széchenyi Könyvtárnak közös érdeke.”

A könyvtáros – könyvtárosok havi tájékoztatója – a Népművelési Minisztérium lapja 1953. július

A könyvtárnak azonban nemcsak a műemlékvédelmi szempontokat kellett szem előtt tartania, hanem az akkori kultúrpolitikai elvárásoknak megfelelően „nyitnia” kellett a szélesebb olvasóközönség felé. Nem hagyván eltántorítani magát, Varjas Béla a Népművelési Minisztérium Népművelési Főosztályának állásfoglalását kérte:

„Az Országos Széchényi Könyvtár – attól a céltól vezetve, hogy a könyvet közelebb vigye az olvasóhoz – a Múzeumkertben nyári olvasót kíván létesíteni és egy pavillont felállítani. A pavillon fából készült köralakú, sima fehérre mázolt. A pavillont a Múzeum-körút és a Bródy Sándor utca sarkánál, fák között a Kazinczy szobor mellett szeretnénk elhelyezni. Ez a hely olvasás céljaira igen alkalmas és mivel a fák között van, nem zavarja a múzeum épületének és kertjének egységes képét. Az Országos Magyar Történeti Múzeum főigazgatója a másolatban mellékelt átiratot intézte az Országos Széchényi Könyvtárhoz. Kérem Főosztályvezető elvtársat, szíveskedjék eljárni annak érdekében, hogy a könyvpavillont felállíthassuk és ezáltal olvasószolgálatunkat kiszélesíthessük.”

Az engedélyt megkapták, és 1953. június 15-én megnyílt a Múzeumkertben az OSZK nyári parkkönyvtára.

A Könyvtáros c. lap 1953. júliusi számában fényképpel illusztrált „kis színes” hírt közölt a vállalkozásról: „Parkkönyvtárat nyitott az Országos Széchényi Könyvtár a Nemzeti Múzeum kertjében nyári könyv és folyóirat olvastatás céljából. A pavilonban elhelyezett szépirodalmi és ismeretterjesztő könyvek és folyóiratok közül reggeltől estig bárki szabadon válogathat és a környező padokon és székeken olvashat. Az első hetek tapasztalatai szerint a parkkönyvtár különösen a gyermekek között népszerű.”

A parkkönyvtár a következő években is működött. 1956 nyaráig van nyoma a sajtóban és a nemzeti könyvtár beszámolóiban a „nagy népszerűségnek örvendő” szolgáltatásnak.

Rácz Ágnes