25 éve hunyt el Buday György fametsző, grafikus (1907–1990. VI. 12.)
1990. június 12-én hunyt el Buday György grafikusművész. Halálának 25. évfordulója alkalom lehet arra, hogy személyére, illetve életművére tekintsünk. Nemcsak azért illeti meg őt a megkülönböztetett figyelem, mert fametszetei révén a 20. századi magyar és egyetemes képzőművészet kiemelkedő jelentőségű alkotója, hanem azért is, mert művészete a könyvek világával szoros összefüggésben bontakozott ki. Könyvművészként, vagyis könyvek tipográfusaként illusztrátoraként és szerzőjeként művei igen sok emberhez jutottak el, sokak körében váltak ismertté és kedveltté. Hitvallása szerint: „... a fametszetű illusztráció (…) – mind könyvben, mind berámázásra szánt levonatban –, a művész kezének eredeti alkotása, és mint ilyen a társadalom széles rétegeihez juthat el egy és ugyanazon időben, tolmácsolhatja alkotója eszmei és formai mondanivalóját.” Hagyatékának egy részét az Országos Széchényi Könyvtárban őrizzük.
Buday György (Müller Miklós felvétele, 1934) – Tiszatáj Online
Buday György 1907. április 7-én született Kolozsvárott. Életébe markánsan beavatkoztak a 20 századi magyar történelem eseményei. Hazáját háromszor kényszerült elveszíteni: 1924-ben Trianon miatt családjával együtt el kellett hagynia Kolozsvárt, 1941-ben, a fasizmust elítélő londoni rádióbeszéde miatt a Bárdossy-kormány, 1949-ben pedig kémkedés és hazaárulás vádja miatt Rákosiék fosztották meg magyar állampolgárságától. Az 1956-os forradalom szovjet leverésének hírére lelkileg összeomlott, haláláig gyógykezelésre szorult emiatt. Talán némi elégtétel mindezekért angliai megbecsültségének ténye, Britannia 1940-41 című metszete például a Times címoldalára kerülve a szigetország fasizmus elleni harcának szimbólumává vált, és ő készíthette II. Erzsébet 1952-es trónra lépésekor a koronázási értesítés metszeteit.
Buday György: Britannia (1940-41) In: Buday György fametszetei, Szeged, 1990 – Plakát- és Kisnyomtatványtár
Sokoldalúságát jelzi, hogy Szegeden jogi egyetemi hallgatóként tanyakutatással, majd a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának elnökeként tudományos és művészeti előadások szervezésével, könyvsorozat indításával foglalkozott. Később, már Angliában a BBC Petőfi Rádió magyar adásának szerkesztője, bemondója, a Londoni Magyar Intézet szervezője és rövid ideig vezetője volt. Képzőművészként, a korábbi pasztellkréta- ceruza- és tollrajzok után 1930 körül talált rá a számára legalkalmasabb művészi technikára, a fametszésre, amelyhez haláláig hű maradt.
1931-ben jelent meg a Boldogasszony búcsúja című fametszetkönyve, amely elnyerte a Magyar Bibliofil Társaság által adományozott „Az év legszebb könyve” címet. Már itt megfigyelhető kifejezésmódjának egyik jellegzetessége, hogy egyszerre alkalmazza a magyar népi motívumkincs elemeit az avantgarde irányzatok, különösen a kubizmus és expresszionizmus által felfedezett új eredményekkel. A tájak vagy az emberalakok olykor mértani formákból, hegyesszögekbe összefutó élek mentén bontakoznak ki, a sötét háttérből kirajzolódó, átszellemült arcok az ünnep misztikus, érzelmes megközelítését sugallják.
Buday György: Boldogasszony búcsúja (1933) In: Buday György fametszetei, Szeged, 1990 – Plakát- és Kisnyomtatványtár
„A következő években több száz fametszetet alkottam, főleg népi szövegeket, népballadákat, betyárnótákat, népmeséket, vagy néppel érző írók – mint Arany János, Tamási Áron, Radnóti Miklós és mások írásait illusztráltam...” –- írta művészi irányultságáról. A harmincas években az ex libris-művészet egyik megújítójává vált, 1933-ban pedig díszletterveket készített Az ember tragédiája első szegedi szabadtéri előadásához (később Madách Imre művének svéd kiadását is illusztrálta).
Az ember tragédiája. Madách Imre drámája az illusztrációk és fordítások tükrében (virtuális kiállítás) – Magyar Elektronikus Könyvtár
Tehetségének elismerését jelzik az elnyert díjak és ösztöndíjak, 1937-ben például a párizsi világkiállítás művészeti nagydíjában (François Mauriac: Jézus élete, és a Székely népballadák kötetekhez készített metszeteiért), 1938-ban pedig a Zichy Mihály grafikai díjban részesült. 1936-ban római magyar akadémiai, 1937-ben angliai állami ösztöndíjat nyert (ezt követően élete végéig a szigetországban élt). 1938-ban az angol királyi fametsző társaság kültagjává, majd 1953-tól rendes tagjává választották.
Emlékezetesek egy New York-i bibliofil kiadó Shakespeare-sorozatának Athéni Timon kötetéhez 1940-ben készített illusztrációi, melyeken a főhős sorsának tragikus alakulását mély lélekábrázoló készséggel megörökített arcának változásain követhetjük nyomon.
Buday György: Shakespeare: Athéni Timon (1941) In: Buday György fametszetei, Szeged, 1990 – Plakát- és Kisnyomtatványtár
1954-ben könyve jelent meg Londonban a karácsonyi üdvözlőkártyák történetéről, részben az anyakirálynő gyűjteményét felhasználva.
1952-től 1978-ig fametszetportrékat készített klasszikus írókról a Penguin Classics sorozat köteteihez (amelyek számára az áhított „népkönyvet” testesítették meg), majd 1970 és 1972 között 25 magyar költő és író portréábrázolására vállalkozott, a róluk megrajzolt képet a háttérben műveikből vett részletekkel téve teljesebbé.
Képei sokszor mintha villámfénynél készültek volna: drámai feszültséget rejt a sötétség és a felvillanó arcok, emberalakok, épített vagy természeti tájak kontrasztja. Az ábrázolt történetet sötétből kiragyogó részletek mondják el balladai sűrítéssel. Az emberi testek kontúrjait alig-alig megvilágító, mégis éles fény szinte aurát von köréjük, feltárja az arcokon az érzelmek, lelki állapotok kifejezését.
Úgy tűnik, Buday György megpróbáltatásai mintha valami nagyobb jó érdekében történtek volna, az őt ért traumák tanulságait sikerült művészetének szolgálatába állítania. Életművében egységet teremtett a hagyományok követése és az új kifejezésmódok alkalmazása között, művészete így válhatott egyszerre magyar, illetve európai és egyetemes jelentőségűvé.
Tasnády Attila (Plakát- és Kisnyomtatványtár)
