Az ókori görög orvos, Hippokratész humorosnak, vagyis nedvdúsnak nevezte el a jókedélyű embertípust. Később bebizonyosodott, hogy a nevetés valóban belső nedvek, örömhormonok termelődését segíti elő a szervezeten belül: a boldogságérzetet keltő endorfinokét és a stresszellenes hormonokét.

Jegyeket már vásárolhattok a beiratkozó pultban! 
2015. június 20. Múzeumok Éjszakája 

A Plakát- és Kisnyomtatványtár humorkiállítása a könyvtárosok invitálásán túl így akár a kezelőorvosok, gyógyszerészek ajánlását is magáénak mondhatná. Annál is inkább, mert egy falitárló erejéig a gyógyszerek és gyógyászati módszerek latin elnevezései is feltűnnek a tárlaton. Persze nem a valódi értelmükben: az 1930-ban megjelent Pharmacopoea Humorica című album szerzője, Lovasy Ödön gyógyszerész átértelmezett karikatúráival egészen más jelentést kölcsönöz például a két orvoslásra használt anyagnak: a Nihilum album (cinkoxid) és Draco mitigatus (szublimát) – nála az egyenes értelmében magyarra fordított és továbbgondolt "fehér semmi" doktor és neje a "megszelidített sárkány".

Lovasy Ödön: Pharmacopoea Humorica (1930) karikatúra albumának egyik oldala - doktor "fehér semmi" és neje a "megszelidített sárkány".

A kiállítás egy másik falitárlójának "lakói" első pillantásra szintén megütközést kelthetnek a szemlélőben: mit keresnek egy nevetést ígérő tárlaton a fekete keretes gyászjelentések? A közszemlére kitett "gyászhírekben" elmélyülve világossá válik, hogy ez esetben vidám, álgyászjelentésekről van szó, amelyek a farsang, a katonai szolgálat, a diákévek, a teli pénztárca kimúlásán "keseregnek". De akad olyan is, amely egy mázsás disznó levágását, és az azt követő – alkoholos italokban bővelkedő – tort hirdeti meg.

Vidám gyászjelentés egy mázsás disznó kimúlásáról.

A "könnyed" témaválasztás mellett "komolyabb" rendező elve volt a kiállításnak, hogy lehetőség szerint minél többféle dokumentumtípust vonultasson fel: képi és szöveges, apró és nagy méretű nyomtatványokat az 1880–1930-as évek időintervallumából. A szöveges dokumentumok képviseletében többek között kuplészöveg, viccfüzet, ponyvanyomtatvány kínálkozik olvasásra. Utóbbit a maga idejében a köznép szórakoztatására szánták, nevét az árusítás módjáról kapta: hiszen vásári ponyvákon kínálták a könnyű befogadást nyújtó, olcsón megvehető korabeli kommersz irodalmat.

Elfoglalt ember levelezőlapja – balatoni képeslap, amelyen aláhúzással választható ki a személyre szabott üzenet.

A vizuális műfaj képviselője a képes levelezőlap. Ennek a példánynak mégis aláhúzandó szövegek foglalják el a nagyobb részét. A ma is ismert képeslaptípus őse ez a (korlátok között), de személyre szabott poénokkal alakítható balatoni nyaralásból hazaíró változat. Klasszikus rokona a huncut cukiságával megmosolyogtató, gyerekekkel manipuláló képeslapsorozat, amelynek több hasonló darabja is látható a kiállításon.

A „humoros gyermekábrázolások” képeslapsorozat egyik darabja.

A mai pénztárblokk elődje, a tenyérnyi nagyságú, hosszúkás, egyik oldalán képes, a másikon üres, összadásra alkalmas papírszelet, a számolócédula. A kereskedők, pincérek ezzel egy füst alatt a vásárlók kezébe nyomták a megvett termékek kiszámolt árát és cégük vagy árujuk reklámját is. Egy-egy nagyobb gyártó vagy forgalmazó (pl az Árkád Bazár játékáruház) sorozatokat is készíttetett a korabeli reklámgrafikusokkal, így a gyerekek körében népszerű volt ezeknek a gyűjtése. Nem volt ritka a vevők verses-rímes megszólítása, a karikatúraszerű ábrázolás.

Szent István cikóriakávé számolócédula képes oldala.

A kiállítás leglátványosabb darabjai kétségtelenül a plakátok.
A szöveges plakátok képviseletében egy szüreti mulatságba invitáló, álnépies Kner-nyomtatványt mutatunk meg, amely nem tisztán szöveges kategória: illusztrációként Geiger Richárd grafikus vidám kompozícióját is hordozza. Ám a dokumentumtípusra jellemzően a plakát részletes szöveges tájékoztatást nyújt nemcsak a rendezvény helyéről és idejéről, de a különféle technikai tudnivalókról és az alkalom várható eseményeiről is: a képnek itt csak kiegészítő szerepet szántak.

Möghívó. Szöveges plakát Geiger Richárd grafikájával (1926).

A grafikai plakátok – nevükhöz hűen – képi világukkal igyekeznek meggyőzni a szemlélőt állításuk igazáról: arról, hogy a termék ellenálhatatlan, a film kihagyhatatlan, vagy, hogy csak erre a pártra érdemes szavazni. A tárlaton több plakátaltípust is felfedezhetünk: a kulturális plakátokat válogatásunkban a színházi és filmplakátok képviselik. A dán Zoro és Huru filmek burleszk jeleneteikkel az 1920-as évek moziközönségét szórakoztatták, ahogy néhány évvel később Stan és Pan tette ugyanezt. A színházi plakátokat a Salamon Béla főszereplésével bemutatott Terézkörúti Színpad előadásai képviselik. Salamon Béla egy ideig a színház igazgatója is volt, de nagy ismertséget jellegzetes karakterével nyújtott, emlékezetes alakításaival szerzett. Szerepmondatai közül fennmaradt az idő rostáján néhány időközben szállóigévé vált klasszikus. („Ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni”, „Lepsénynél még megvolt", „Vigyázz Malvin, jön a kanyar”, „szintén zenész”.)

Egy politikai plakát is megmutatkozik a tárlaton: a Gazdaságpolitikai Párt 1922-es választási plakátja szemléletesen rajzolja meg az akkori hétköznapok karikírozott – a kívülállók számára komikus –, de megélve roppant bosszantó mozzanatait. A párt megoldásként természetesen önmagát kínálja a választóknak.

Földes Imre: Hogyan élünk? Grafikai plakát [1922]

 A legnagyobb számban a kereskedelmi plakátok képviseltetik magukat a kiállításon. A humor az 1920-as évek végétől terjedt el erősebben a reklámszakmában. Az akkor kézenfekvő összefüggéseket ma már nem is olyan könnyű megfejteni. Például a Herkules-plakát esetében a poén megértéséhez érdemes figyelni a gyógyvizes üvegen olvasható feliratot is, és persze azt sem árt tudni, hogy a keserűvíz hashajtó hatású.

Madaras László: Herkules! Állj! Felírlak gyorshajtásért! Grafikai plakát [1926]

Hogy támánkhoz minden tekintetben hűek maradjunk: még az egyes tárlókhoz készített útmutató is szórakoztatóan, rigmusokkal tájékoztatja a látogatókat, és stílusosan született egy – a kiállításunkra invitáló – vidám vers is, a társkurátor, Dobó Kocsis Zoltán tollából:

Ez itt most a humor-tárlat,
Jer ide és tátsd a szádat,
Válogattuk és kiraktuk,
Hogy derüljön apjuk-anyjuk,
A tár előtt csomó fecni,
Tessék bennük jól elveszni,
Hegyén-hátán dokumentum,
Mit csak bír e kultúrcentrum,
Tárlókban a tári vagyon,
Ugye, tetszik nagyon-nagyon,
Amint látod, jó sok plakát
Díszíti a könyvtár falát,
Fekszik még itt néhány ponyva,
Böngészheted majd naponta,
Meg a tarka képeslapok,
Postán ilyet már nem kaptok,
Ex librisek, nyomtatványok
Köszönnek le innen rátok,
Ráadásul gyászjelentés,
Nem szomorú, hanem elmés,
Itt lesznek hát néhány hétig,
Reméljük, majd sokan nézik,
Elégedett, ha vagy vele,
Vendégkönyvbe írjál bele!
Hehe.