Szekszárd város szülötte, Escher Károly fotóművész (1890–1966) 125 év múltán a jubileumi évfordulóra képei révén hazatért a tolnai megyeszékhelyre.
Kiállítással emlékeznek Escher Károlyra születésének 125. évfordulóján Szekszárdon.A Művészetek Házában január 3-ig látható tárlaton a fotós több mint 60 képét állítják ki, többségében a második világháború előtt ismert színészekről készült portrékat, életképeket és közéleti témájú fotókat – mondta Csillag Katalin, a kiállítás kurátora az MTI-nek.
A kiállítás képeinek döntő többsége könyvtárunk gyűjteményéből származik; az általuk bejárt út hosszú volt, s méltán nevezhető kalandosnak is. Blogbejegyzésünkben téli képeket mutatunk a páratlan gyűjteményből.
Escher Károly egy német felmenőktől származó iparoscsaládba született 1890-ben. A vállalkozó szellemű, székkészítő ezermester apa, s egy szekszárdi csizmadia dinasztiából jött fiatal anya első gyermeke Szekszárdon töltötte élete első éveit. A család öt év múltán a fővárosba költözött, az elemi iskolát, majd polgárit járt kisfiú Budapesten megtapasztalta a vasasinas-sors fizikailag súlyos terheit, ám rajztehetsége révén rövidesen a Ganz-gyár tervezőirodájába kerülhetett. Itt egy fiatal mérnök tanítása nyomán vált amatőr fotográfussá. Az üveglemezről rövidesen a celluloid használatára váltott: operatőr lett a kezdődő magyar némafilmgyártásban. Ennek válsága idején – nem lévén türelme megszenvedni a hangosfilmre történő átállás szervezeti problémáit –, főfoglalkozású fotóriporter lett az Est-lapok sajtóvállalatnál. 1928-tól a fényképezés volt a szenvedélye s kenyérkereső lehetősége is egyben. Rövidesen a konszern leglátványosabb orgánumánál, a Pesti Napló képes mellékleténél lépett egyre magasabbra. Mindenes fotóriporterből címlapokat fotografáló, karakteres alkotóvá vált. A harmincas évek végének politikai változásai lapját elsodorták, ő azonban tehetsége révén más képes újságoknál is otthonra lelt. Így folytatta szakmáját 1945 után is. Fotografálta Horthyt római látogatásakor a díszpáholyban, a háború után hazatérő Károlyi Mihályt, Rákosit a Gellért-hegyi Szabadság-szobor átadásakor, Gerő Ernőt egy színházi előadáson. Escher Károly hosszú pályafutása alatt kívül maradt minden politikai párton; csak a fényképezés érdekelte, éltette. Különösen emlékezetesek voltak színházi, operaházi fényképei, ezek csúcsaként jelent meg egy album Bajor Giziről az ő képeivel. A csodálatos mandarin című, viharos mozgású balett-fényképe a magyar fotóművészet emblematikus darabja lett. Nyugdíjba vonulása után is fotografált, az egykori Várostervezési Intézet hasznosította magas szaktudását. A Munka Érdemrendje, A Magyar Népköztársaság Kiváló művésze kitüntetés, az AFIAP (a nemzetközi fotóművész szövetség elismerő státusza) elnyerése kísérték útját.
1965-ös életmű-kiállítása, s egy, a Magyar Fotográfusok Házában rendezett 120. éves jubileumi kiállítás után végre szülővárosa is megismerhette, megismerheti képeit. A korai, még ún. festői fotográfiái a Gadányi Gyűjteményből kerültek Szekszárdra, a gyermekévek emlékei után az érdeklődők ízelítőt kaphatnak abból a kb. 38000 kockányi képtermésből, melyet könyvtárunk őriz, miután Escher az 1950-es évek közepén kockánként 1 forintért eladta kincsestárát a könyvtárnak. A régi filmek sokáig áldatlan körülmények között álmodták nem éppen jóízű álmukat; az ébredés után jó néhány felvételt a restaurálás hozott vissza a pusztulás határáról. Ez azonban már fotótörténet: a meglévő értékek új fényükben mutatják készítőjük tehetségét Szekszárdon a Művészetek Házában 2016. január 3-ig.
A jubileumi tárlatot kiegészíti néhány aktuális, téli felvétel. A tél minden fotográfus számára kedvelt időszak.
A csillogó, szikrázó hó, a kék ég, a zúzmarás vagy havas fák, bokrok, a téli táj – de a hóval borított város is kihagyhatatlan témákat kínál. Ha az évszak vidámabb „arcát” figyeljük, olyan hangulatok megörökítésére nyílik mód – amelyek máskor nincsenek jelen életünkben.
A balatoni telekhez hajdan elválaszthatatlanul hozzá tartozott a fakutyázás. A jobb módú, vidám társaság bundás hölgyei, a keménykalapot viselő úr önfeledten adják át magukat a téli szórakozás örömeinek – bár a testes úr arca mintha kissé nehézkes haladásról is árulkodna.
És itt a különlegesebb téli sport: a jégvitorlázás is! Az irhabundát viselő fiatalember épp kiszáll a jégvitorlásból – azonban az átlós kompozíció remekül közvetíti az álló sporteszköz lendületét. Ugyancsak a tél vidám oldalát örökítette meg az egyik fővárosi strandon készített fürdőruhás csoportkép, melynek Escher a „Hó-strandolók” címet adta. A kép 1940 és 1942 között készült.
Nagy szerencse a fotóriporter számára, ha két kedvelt témát is egyetlen felvételben tud megjeleníteni. Ilyen a „Téli élet a Sváb-hegyen” c. sorozat, amelyről már nem hiányozhatnak a kor híres színésznői sem. Escher Károly a magyar filmgyártás területén kezdte pályáját, s napi kapcsolatba, jó ismeretségbe került a kor hírességeivel. Ennek a későbbiekben a Pesti Napló, majd a Film, Színház, Irodalom riportereként nagy hasznát vette. A közvetlenség, a szinte baráti kapcsolat átszűrődik a felvételeken
Ezeken a képeken a háború első évén már túl lévő, ám még vidáman kiránduló, szórakozó síelők között feltűnik egyik kedvelt modellje, az igen fiatal és ragyogó szépségű Goll Bea is. Muráti Lili, az 30-as és a 40-es évek egyik legnépszerűbb színésznője a vastag hóval fedett faágak között, mosolyogva tűnik fel több képen is – igazi hókirálynői szerepben áll a képeslapok nézői előtt a szabadidejében téli kiránduláson részt vevő híresség.
S a szépséges (és kalandos életű, a későbbiekben külföldön is nagy karriert befutott) színésznő egy újabb szerepben: a főváros egyik nevezetességén, a Műjégpályán jéghokizni tanul.
Ez akkoriban nem volt kifejezetten női sportág, ám a határozott és vidám színésznő egy-két jó felvétel kedvéért örömmel vállalta ezt is. Nézőinek, a korcsolyázó gyerekeknek csodálata övezi – elragadtatottan figyelik a jelenetet. A felvétel 1944-ben készült – Muráti Lili még vidáman nevet bele a kamerába. Szerencsére még nem sejtheti, hogy alig több mint egy év múlva egy szál ruhában menekül majd végig fél Európán, s meg kell tapasztania az életnek s a télnek a komor arcát is…
Csillag Katalin
Tizenhét csodálatos téli Escher-felvételhez kattints a galériába :)
