Kondor Imre filozófus, a Budapesti Műszaki Egyetem könyvtárának egykori igazgatója, tanítványa nevezte így a 125 éve, 1891. január 10-én született Karácsony Sándort. Neve mellett leggyakrabban – foglalkozása megnevezésként – a pedagógus, filozófiai író, egyetemi tanár szerepel. Nehéz olyan valakiről írni, akit hivatalosan sem 1945 előtt, sem utána nem igen szerettek. A múlt század első felében jelentek meg tőle könyvek, írások, a halálát követően a polcokról is igyekeztek lesöpörni műveit. Igazából a 90-es évek elején kezdték újból kiadni műveit, akkortól élte reneszánszát. Bár gondolkodásmódja, eszmerendszere a némaság idején is tovább élt tanítványaiban, követői munkásságában. Annál is inkább furcsa a dolog, mert annak idején az ország egyik legismertebb s legelismertebb pedagógusa volt: szerették tanítványai – kik közül többen szintén nemzetközi hírnévre tettek aztán szert –, szerették kollégái, s szerették olvasói.

Szülőhelyén, Földesen végezte a református elemi népiskolát (erről ír majd többek között a Holdbéli diákélet c. regényében, majd a debreceni Református Kollégiumba kerül.

Érettségi után magyar-német szakos hallgató lett a Magyar Királyi Tudományegyetem bölcsészkarán. Előtte azonban egy évet kellett szolgálni a hadseregben. Önként vállalta, hogy ezt Tirolban tölti le. Az addig tanult görög, latin, francia, német nyelv mellett így megtanult olaszul, valamint – a Monarchia sokszínű összetételének hála – katonatársai révén valamennyire csehül és románul. Nyelvtudása révén az egyetem alatt több külföldi tanulmányutat is tett, míg itthon olyan tanárai voltak, mint Szinnyei József, Riedl Frigyes, Finánczy Ernő. A első világháború kitörése megakasztja tanulmányait, a galíciai frontra vezénylik, ahol egy felderítésben megsérül – élete végéig csak mankóval tudott közlekedni. (Élményeit versekben örökíti meg, Felkavart régi avar c. kötetében) Hadirokkant tartalékos főhadnagyként Mahrisch-Weisskirchenbe (ma Hranic, Csehország) vezénylik a katonai középiskolába tanítani, majd a háború után befejezi az egyetemet, s a kassai főreáliskolában kap állást. (A siccki banda c. regénye ezt az időszakot örökíti meg.) Kisebb kerülőkkel (Közoktatási Népbizottság, tankerületi főigazgatóság) a józsefvárosi Zrínyi Miklós Gimnáziumba, a Tavaszmező utcába helyezteti magát.

„1902 őszén írattak be Debrecenben első gimnazistának. Szeptember 10-én 8-9-ig volt az első latin óránk. 9 órai tízpercben láttam meg világosan, hogy az Isten tanárnak szánt. Attól fogva ösztönösen is, tudatosan is készültem erre a pályára. Figyeltem, kritizáltam, töprengtem, terveztem, milyen az ember, ha tanár.”

Ocsúdó magyarság. Szokásrendszer és pedagógia, Budapest, Széphalom Könyvműhely, 2002. – Törzsgyűjtemény

Ocsúdó magyarság. Szokásrendszer és pedagógia, Budapest, Széphalom Könyvműhely, 2002. – Törzsgyűjtemény

Nyolc év alatt volt osztályfőnök, énekkari és zeneköri felügyelő, könyvtáros, tantestületi jegyző, igazgatóhelyettes; vezetett önképzőkört, segítőegyesületet, cserkészcsapatot. Utóbbit országos szinten is művelte: a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE) csoportjaiból nőtte ki magát az országos cserkészmozgalom, majd a magyar Cserkészszövetség, melynek – Sík Sándor mellett – évekig egyik elnöke is volt. (Utazás a Biblia mélységei felé)

1922-től szerkesztője lett a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség havilapjának, Az Erő-nek. 

Az Erő: ifjúsági havilap. (1917-1932) – Törzsgyűjtemény

Olvasóival rendszeresen tartotta a kapcsolatot, a levelezés mellett előadóként, táborszervezőként is felbukkant. (A nyolcéves háború)

Közben az egyetem alatt elkezdett tudományos munkáját is folytatta, szülőföldjén végzett néplélektani kutatásokat. 1925-ben leadta doktori disszertációját (A népiskolai reform és az alsónéposztály lelki alkata). 1927-ben bekerült a Magyar Tudományos Akadémia szótári bizottságának munkálataiba. Egyesek szerint tudományos eredményei miatt, mások szerint büntetésből. (Az akkori államtitkárt korábban igen keményen kritizálta, aki ezt nem felejtette el neki. Véleménye miatt eltávolították a diákok közeléből, s a magyar szókincs etimológiai feldolgozásával bízták meg.) KÉP: ARCKEP 1 1929-ben a debreceni tudományegyetemen a filozófia, pedagógia és a magyar nyelvészet doktorává avatták, pár évvel később habilitált. Magántanári kinevezést kapott pedagógiából, és 1934-től 1942-ig minden szemeszterben előadásokat tartott. 1942-ben a pedagógia professzora lett. Neveléstudományi munkásságát az általa megfogalmazott tétel kiigazítására, a mögöttes tartalom helyrehozatalára tette fel: „Az iskola abnormális hely, ami abból is látszik, hogy ott az kérdez, aki tudja a választ, és annak kell válaszolnia, aki nem tudja.”
A II. világháború idején felhagyott a nyilvános szereplésekkel. (Mivel műveiben a szomszédos népekkel való megbékélést hirdette, így a rendőrség és a Gestapo is figyeltette.) 1945-től kezd megint közéleti tevékenységbe: több országos pedagógia, köznevelési fórum és diákszövetség elnöke lett. A negyvenes évek végétől folyamatosan támadták, irodalmi és tudományos munkásságát ellehetetlenítették, kényszernyugdíjazták. Utolsó engedélyezett kiadványa a Békére, reformra nevelés címet viselte

Békére, reformra nevelés, Pécel, Csökmei Kör, 1996. – Törzsgyűjemény

1952. február 23-án, pont azon a napon halt meg, mikor a nyugdíját is megvonó döntést kézbesítették számára. Temetése demonstráció volt a fennálló hatalom ellen. Bár a fentebbi életrajz igyekezett rövid, és ebből adódóan vázlatos lenni, tökéletesen alkalmas arra, hogy mindenkit elriasszon a további olvasástól. És hát igen, maga Karácsony Sándor is fintorogna, a maga cinikus módján. Azzal kezdtem, hogy nehéz róla írni – s nem én vagyok az első, aki ezt megállapítja. (Életrajzát amúgy is megírta már Kontra György, filozófia munkásságával pedig foglalkozott Lendvai L. Ferenc. és

Lendvai L. Ferenc: Egy magyar filozófus: Karácsony Sándor, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1993. – Törzsgyűjtemény

Nemcsak a már jelzett dolgok miatt, hanem mert tanításai azért búvópatakszerűen fel-felbukkantak, tanítványai munkáiban, szemléletükben tovább éltek. Csak nem mindig tudtuk, hogy ezek karácsonyi gondolatok. Hiszen nem tanították, sőt sokan tudománytalansággal is megvádolták – tény, hogy nem így képzelték el a tudóst. Mégis, számtalanul hivatkoztak rá, pl. Fabricius-Kovács Ferenc, aki minden tiltás ellenére a saját nyelvtudományi munkásságában végig Karácsony Sándor gondolatait képviselte. Vagy a néprajzos Dömötör Tekla és Lükő Gábor, akik írtak is arról, miként vitte őket Karácsony a folklór felé. De említhetném a híres teológust, református lelkészt Gyökössy Endrét, akit ő vitt le Debrecenbe doktorálni „Beszélgettünk, beszélgettünk, ahogy ő szokott. Ma már tudom, hogy ő vezette a beszélgetést, én azt hittem, hogy én adom a tippeket.”

Gyökössy Endre – Szathmáry Lajos: Mit kaptam Karácsony Sándortól. Emlékezések Karácsony Sándorra 1. Budapest, Hatvany László, 1997. – Törzsgyűjtemény

Földesen a Karácsony Sándor Művelődési Társaság, Kelenföldön a református egyház Karácsony-szemináriumai, Pécelen a Csökmei Kör (a család nemesi előneve volt „csökmei”, ezen a néven egyedül a háborús verseskötetét adta ki), a Debreceni Egyetemen konferenciák foglalkoznak munkásságával, melynek feltérképezése ma is zajlik. (Gyökerek és gyümölcsök. A Karácsony Sándor tudományos konferencia előadásai. Debrecen, Debreceni Egyetem Neveléstudományi Tanszék, 2002.  és Karácsony Sándor öröksége, Debrecen, DAB, 1991. 

Gyökerek és gyümölcsök. A Karácsony Sándor tudományos konferencia előadásai. Debrecen, Debreceni Egyetem Neveléstudományi Tanszék, 2002. – Törzsgyűjtemény 

Mert Karácsony Sándor azért olyanokat mondott, hogy nem kéne összekeverni a nevelést az idomítással; hogy a diák más-más partner gyermekként és serdülőként; hogy jó lenne, ha a diák merne és tudna is kérdezni; hogy nem kéne a saját világlátásunkat ráerőltetni, de meg kéne tanítani vitázni tudni róla; hogy nem befőtteket kell nevelni, hanem partnereket. Ahogy egyik tanítványa, a híres klasszika-filológus, Szabó Árpád emlékezett vissza rá:

„Nem az a fontos, hogy a tudásomat átadjam a másik embernek, hanem az, hogy fölébresszek benne valamit, amire reagálni tud. Magammal teljesen egyenjogú emberrel állok szemben; én talán többet tudok, de amit tudok, nem biztos, hogy igaz. Mindenesetre úgy mondjam el, hogy reagálhasson rá. Ha így tudok tanítani, akkor vagyok igazi pedagógus.”

Csenki Imre – Kondor Imre – Szabó Árpád: Debreceni tanártársai Karácsony Sándorról. Emlékezések Karácsony Sándorra 2. Budapest, Hatvany László, 1997. – Törzsgyűjtemény

A Karácsony Sándor-i felfogás kulcsszavait tükrözi az idézetek: társaslelki viszonyulás, mellérendelés, dialogicitás, autonómia.

A magyar észjárás, Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1985. – Törzsgyűjtemény  

 A magyar kultúra egyik meghatározója és legnagyobb értéke a mellérendelés. A családban a szülő és a gyerek egymásmellettisége. Az oktatásban a diákpartner és tanárpartner. A nyelvészetben is az érdekli elsődlegesen, hogy miként tud szót érteni egymással két ember.

Az irodalomban a mű és az olvasó. (Az irodalmi nevelés, Szeged, Szent Gellért Egyházi Kiadó, 1993. – Törzsgyűjtemény 

Hiszen a megértés záloga mindig a másik ember. És mellette az autonómiáé is. Az autonómia pedig a megbékélés záloga. Nemcsak szomszédainknak, hanem embertársainknak is csak akkor tudunk megbékélést nyújtani, ha biztosítjuk autonómiájukat, ha a Másik széttört bizalmát megnyugtatja az én nyugodtságom.

Hatalom alá vetett ember, Budapest – Cluj, Harmat – Koinonia, 1995. – Törzsgyűjtemény

Akár politikáról, akár neveléstudományról, akár más tudományágról beszélünk, ezekegyetemes gondolatok. És mivel még napjainkban sem valósultak meg, végtelenül aktuálisak és időszerűek. Az Ocsúdó magyarság első kiadását hosszas küzdelem árán és félhavi ösztöndíjam terhére sikerült megszerezni, ám balga módon kölcsönadtam. (Nem fogja a könyvritkaságok sorát gyarapítani. Még nem kaptam vissza.) Pedig ebben teszi fel és válaszolja meg azt a kérdést, aminél nagyobb pedagógiai hic et nunc alig létezik: „Az új iskolát keresed, jóember?” – „Ott van (vagy ott nincs) a te osztályodban, a te órádon.”

Kötél Emőke

Ajánlott olvasmányok Törzsgyűjteményünkből:

• A cinikus Mikszáth, Budapest, Hét Krajcár Kiadó, 1997. 
• Karácsony Sándor a pedagógus, Földes, Karácsony Sándor Művelődési Társaság, 2009.
• Nyugati világnézetünk felemás igában, Budapest, Szövétnek, 1933