December 15-én elhunyt Skultéty Csaba (1920–2015) író, újságíró, publicista. A Szabad Európa Rádiónak, indulásától kezdve több mint három évtizeden keresztül, volt a munkatársa Ambrus Márton néven. 1984-ben, nyugdíjba vonulásakor kollégái így búcsúztak tőle: Természetesen mindig megmaradsz munkatársnak!
1989 után visszatért Magyarországra. Független publicistaként elsősorban a határon túli magyarok ügyét szolgálta. Az elmúlt két évtizedben több kötete is megjelent.
Szabad Európa Rádióhoz kapcsolódó hagyatékát, és többórás életútinterjúját a Történeti Interjúk Tára őrzi.
Ekecs Géza, Skultéty Csaba és Borbándi Gyula, 1953
1993. október 31-én közvetített utoljára magyar nyelven a Szabad Európa Rádió.
SKULTÉTY CSABA (a mikrofonnál Ambrus Márton): „A rádió megalapításától, 1951. októberétől harminchárom évig voltam a rádió munkatársa. Ki innen jött, ki onnan, ki amonnan. Mindenki egy kicsit magán viselve annak a nyugat-európai országnak a vonásait, amelyből Münchenbe indult. Én néhány társammal Párizsból, ahol éppen elvégeztem a nemzetközi jogot. Időm első harmadában a hírosztályon, majd húsz évig nemzetközi politikai szerkesztő voltam, gyakorlatilag mindennapos kommentárral vagy sajtószemlével. Egy mozzanat külpolitikai szerkesztői éveimből. Ma is nagy elismeréssel vagyok a müncheni, amerikai és saját főnökeink azért a messzemenő függetlenségért, amellyel munkámat végezhettem. A húsz év alatt egyetlen esetben sem merült fel velem szemben kifogás vagy kritika. Itt most azt az egyetlen műsorszámot emelném ki, amelynek a sugárzását az amerikai vezetés betiltotta. Két héttel a magyar forradalom kitörése előtt néhány magyar fiatal Nyugat-Magyarországon egy polgári járatú repülőgépet megpróbált átirányítani Ausztriába. A kísérlet – vagy árulás vagy egy kihallgatás terhe alatt – meghiúsult, egy halálos és a többiekre súlyos következményekkel. Az egyik, Svájcba került túlélővel az esetről alapos interjúadást készítettem. Ennek sugárzását tiltották le. A repülőgép-eltérítések korában voltunk, amerikai vezetőink még a látszatát is el akarták annak kerülni, hogy egy ilyen erőszakos kísérletet, amely ez esetben pozitív jellegű volt, rádiónk támogatná. A hangfelvételt az Országos Széchényi Könyvtár őrzi.”
Hallgasd meg itt a 33 perces betiltott felvételt:
Skultéty Csaba könyvtárunknak ajándékozta Fiume városára vonatkozó gazdag művelődéstörténeti magángyűjteményét. A gyűjteményből Fiume magyar emlékezete címmel rendkívül sikeres kiállítás készült, mely 2009. május 8. és 2009. július 12. között volt megtekinthető könyvtárunkban. A kiállítást a későbbiek során számos helyre meghívták, egyebek között 2011 és 2012 fordulóján látható volt a horvátországi Fiume (Rijeka) városában is.
A kiállítás katalógusa: Fiume magyar emlékezete. Skultéty Csaba gyűjteménye. Országos Széchényi Könyvtár, 2009. május 8 – 2009. július 12., a gyűjt. anyagát rendszerezte, a katalógust szerk. és a kiállítást rend.: Benkő Andrea, Budapest, Skultéty Cs., OSZK, 2009.
SKULTÉTY CSABA (a mikrofonnál Ambrus Márton)
A Szabad Európa Rádióban 1950. augusztus 4-én hangzott el az első magyar nyelvű, akkor még kísérleti adás.
1951. október 6-tól 1993. október 31-i megszűnéséig a Rádió rendszeresen sugározta magyar nyelvű műsorait Münchenből, a Magyar Osztály munkatársainak közreműködésével. 1952-ben költöztek a végleges helyre, a nevezetes Englischer Gartenbe.
„ez az én első autóm. Úgy van levéve, hogy nagyon nagynak tűnjön” – Skultéty Csaba autóban
Skultéty Csaba az utolsó évekre így emlékezik:
„... Magyarországon megtörtént a rendszerváltás. A híráramlás már nem tilos, megjelennek az első szabad újságok, jön a széles sajtószabadság. A Szabad Európa Rádió már nem olyan fontos. Ott, a rádión belül is merőben új a helyzet... Az új helyzet új felkészültséget, állásfoglalásban gondos árnyalatokat kíván, ezzel München már nem tud lépést tartani... A műsorsugárzás és ezzel a Szabad Európa Rádió magyar adásának a története végül 1993. október 31-én zárul. Az alapítási, megnyitó ünnepség 1951 októberében München bombák által megkímélt rangos szállodájában, a Hotel Reginában került megrendezésre. A búcsúest színhelye a legszerényebb: a rádió kantinja.”
