1956 – Színháziak színházakról, forradalomról. 5. rész

2016. október 27. 07:41 - nemzetikonyvtar

Sorozatunk színészek, színházi emberek visszaemlékezését idézi fel az 1956-os forradalom napjaira a hatvanadik évforduló alkalmából.

1956. október 27., Nagy Attila

A beszélő – Mario Vargas Llosa azonos című regényében – az egymástól távol, szétszórtan élő amazonasi indián törzs kis csoportjait járja sorra. Mindig úton van. Amikor megérkezik valahová, valakikhez, leül és beszél. Szimbólumokkal teli történeteit hallgatósága feszült figyelemmel követi, elbeszélése összeköti az egymástól térben is időben távol élőket.

Mi is történt 1956 októberében a színházakban és a színházak körül? Szöveg, adatokat tartalmazó forrás kevés maradt, összeszedegetve sincs. Blogsorozatunk színészek, színházi emberek memoárjait – emlékezetüket – hívja segítségül, remélve, hogy a kérdésre legalább töredékes válasz adható, és számolva azzal, hogy az idő, az egyéniség, a világszemlélet, az életutak egyéb történései, az 1956-ban elfoglalt és az 1956 utáni helyzetek és pozíciók az emlékezőket utólag is irányítják. A történetek 1956 októbere-novembere eseményeinek csak néhány részletét idézik. Az előzmények és a folytatás ott olvasható az emlékiratokban.

Nagy Attila (Pácin, 1933–Bp., 1992) színész, rendező 1955–56-ban a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt. 1956 novemberében letartóztatták és 12 év börtönre ítélték. 1961-ben szabadult.

Forrás: Nagy Attila-szócikk. In. Magyar színházművészeti lexikon, [főszerk.] Székely György, Budapest, Akadémiai, 1994 – Magyar Elektronikus Könyvtár és Nagy Attila: Az ember elpusztíthatatlan. Bertha Bulcsú beszélgetése Nagy Attilával. In Uő.: Írók, színészek, börtönök, Bp., Új Idő, (Új Idő könyvek), 1990 

nagy_attila_vargha_iren_ka_6857-18_19561027-28.jpgVargha Irén mint Melinda és Nagy Attila mint Bánk Katona József Bánk bán című tragédiájában. Bemutató: Miskolci Nemzeti Színház, 1956. decenber 14. Ismeretlen fényképész felv. OSZK Színháztörténeti Tár, jelzet: SZT KA 6857/18

1956. okt. 27–28., Miskolc

„– Néhány kollégám vállalkozott rá, hogy eljönnek velem egy lincselő tömeg feloszlatására, amelyik éppen a megyei tanács épületét ostromolta. Elmentünk oda és arról beszéltem az embereknek, hogy mi a különbség a lincselés és a forradalom igazsága között. A tömeg föllazult, és amikor bementünk a megyei tanács épületébe, kiderült, hogy csak két reszkető kiskatona volt az épületben, már mindenki elmenekült. A kiskatonák is rögtön megszöktek. Az épületből az első, úgynevezett Rozgonyi-féle munkástanács már rég megszökött. Akkor kialakult egy olyan helyzet, amit a miskolci Fehér Könyv mint színészkormányt emleget. Mindenesetre 27-én délután 4 órától 28-án este hat óráig én minden néven nevezendő kérdésben intézkedtem, mint Nagy Attila. Nem volt semmi címem, csak ilyeneket csináltam, hogy a rádióban mondtam egy beszédet arról, hogy a nemzet milliárdos értékeit nem érdemes elpusztítani, mert arra a jövőben is szükség lesz. A munkások jelenjenek meg a munkahelyükön és ülősztrájkot folytatva gondozzák gépeiket. Tartsák fűtve a kohókat, a diákok menjenek el az iskolába, ne kószáljanak az utcán a kiszabadult bűnözők között. A városi rendőrkapitány vállalta, hogy a diákokból közbiztonsági szolgálatot szervez. A helyőrség parancsnokával is beszéltem, s ez a szerencsétlen ember elvállalta, hogy a három nap alatt számolatlanul kiszórt fegyverek tulajdonosaiból nemzetőrséget szervez. Utána őt is keményen elítélték. Kihirdettük, hogy a helyőrség parancsnokságon fegyverviselési engedélyt lehet kapni, ha a fegyvereket a társadalom szolgálatába kívánják állítani. Aki ezt nem vállalta, leadta a fegyverét. Aztán felkértem a munkástanácsokat, hogy egy-egy személyt delegáljanak a megyei tanács épületébe, ahol törvényes munkástanács-választás történik. Kimentem a közlekedési vállalathoz és megkértem őket, hogy reggel hat órakor indítsák el a villamosokat és a buszokat, hogy a helyzet konszolidálódjon. Kértem az üzleteket, hogy nyissanak ki, leveleket írtam a járási központokba, hogy a város élelmiszer-ellátását legyenek szívesek segíteni.”

Nagy Attila: Az ember elpusztíthatatlan. Bertha Bulcsú beszélgetése Nagy Attilával. In Uő.: Írók, színészek, börtönök, Bp., Új Idő, (Új Idő könyvek), 1990, 219–220. – Törzsgyűjtemény 

Rajnai Edit (szerk.) – Színháztörténeti Tár

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr4411836629

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása