Sorozatunk színészek, színházi emberek visszaemlékezését idézi fel az 1956-os forradalom napjaira a hatvanadik évforduló alkalmából.
1956. október 23–30., Mensáros László
A beszélő – Mario Vargas Llosa azonos című regényében – az egymástól távol, szétszórtan élő amazonasi indián törzs kis csoportjait járja sorra. Mindig úton van. Amikor megérkezik valahová, valakikhez, leül és beszél. Szimbólumokkal teli történeteit hallgatósága feszült figyelemmel követi, elbeszélése összeköti az egymástól térben is időben távol élőket.
Mi is történt 1956 októberében a színházakban és a színházak körül? Szöveg, adatokat tartalmazó forrás kevés maradt, összeszedegetve sincs. Blogsorozatunk színészek, színházi emberek memoárjait – emlékezetüket – hívja segítségül, remélve, hogy a kérdésre legalább töredékes válasz adható, és számolva azzal, hogy az idő, az egyéniség, a világszemlélet, az életutak egyéb történései, az 1956-ban elfoglalt és az 1956 utáni helyzetek és pozíciók az emlékezőket utólag is irányítják. A történetek 1956 októbere-novembere eseményeinek csak néhány részletét idézik. Az előzmények és a folytatás ott olvasható az emlékiratokban.
Mensáros László (Bp., 1926–Bp., 1993) színész, rendező 1946-ban a Színművészeti Akadémián kezdte meg tanulmányait. 1949-ben disszidálási kísérletért 13 hónapot töltött börtönben. 1952–1957-ben a debreceni Csokonai, 1957–1958-ban a budapesti Madách Színházban játszott. 1958-ban 2 év 6 hónapi börtönbüntetésre ítélték. 1960-ban szabadult.
Forrás:
Mensáros László-szócikk, In Magyar színházművészeti lexikon, [főszerk.] Székely György, Budapest, Akadémiai, 1994 –
Magyar Elektronikus Könyvtár, Mensáros László: A tárgyalások bántóbbak voltak, mint a kihallgatások. Bertha Bulcsú beszélgetése Mensáros Lászlóval. In Mensáros László, sajtó alá rend.: Hexendorf Edit, P. Török Margit Anna, Bp., Kairosz–Mensáros László Alapítvány, 2001
Mensáros László William Shakespeare Hamlet című tragédiájának címszerepében. Bemutató: Debrecen, Csokonai Színház, 1956. március 16. Ismeretlen fényképész felvétele. OSZK Színháztörténeti Tár, jelzet: SZT KA 6538/6
1956. október 23–30., Debrecen, Csokonai Színház
„– Emlékszem, este még próbáltunk, amikor elindult ez az egész. Hallottuk a lövéseket, amiket az AVH-sok adtak le a tüntető tömegre. Három fegyvertelen ember meghalt a tüntetők közül. Téri [Téri Árpád, a színház igazgatója], úgy emlékszem, éppen Prágában vagy Budapesten volt. Blum Tamás másnap azt mondta nekem: »Laci, azonnal lépj bele, szervezd meg itt a Forradalmi Bizottmányt, mert félő, hogy olyan emberek kerülnek az élre, akik itt rögtön kihasználják a dolgot. Jó, ha te ott vagy villámhárítónak.« Összehívták a társulati ülést, de addigra már a jobb érzésű emberek között elterjedt, hogy engem kellene megválasztani. Rögtön megválasztottak. Közben a szenvedélyek kezdtek fölkorbácsolódni, határozottan emlékszem, hogy valaki fölállt és azt mondta, Miskolcon már akasztanak, és Debrecenben még semmi sem történik. Zsidózás is volt, és elkezdték követelni az igazgatóság leváltását. Ez volt a forrpontja a dolognak. Téri annyira pártatlan, jóindulatú ember volt, hogy az illetőnek, aki ezt követelte, november 4. után rögtön azt tanácsolta, hogy menjen el Debrecenből, és elintézte, hogy átjusson Békéscsabára. Ez az ember Békéscsabán elkezdte szervezni az MSZMP-t, és mindent megúszott. Mindent. Soha többet nem kérdezték tőle, hogy mit csinált korábban Debrecenben. Ezeket a dolgokat nem hoztam szóba sem a rendőrségen, sem a tárgyalásokon. Közben engem beválasztottak a városi Forradalmi Bizottmányba is, így pendliztem a színház és a városi bizottmány között. Amikor a társulati ülésen ennyire elfajult a dolog, én elkomorultam és egy hosszú beszédet tartottam, amiben mindenkit figyelmeztettem, hogy korábban védett állapotban voltunk. Emlékszem, Simor Erzsi és Hegedűs Ági még sírtak is. Valahogyan elcsitultak a szenvedélyek, de ez az illető fölugrott és tovább beszélt. Akkor én átmentem a városi Forradalmi Bizottmányba és annak elnökétől kértem egy papírt, amiben megfogalmazták, hogy művészeti intézményeknél nincs automatikus leváltás. Ezzel a papírral és Für Lajossal mentünk vissza, aki a városi Forradalmi Bizottmánynál titkár volt. Megkértem, hogy segítsen nekem. Közben az illető fegyveres nemzetőrökért küldött, akik valamivel később jöttek, mint ahogy mi Für Lajossal odaérkeztünk. Egyszer csak bejöttek a fegyveres nemzetőrök, mondván, hogy baloldali rákosista elhajlókat kell letartóztatniuk. Megismerve bennünket természetesen elnézést kértek és elmentek.”
Mensáros László: A tárgyalások bántóbbak voltak, mint a kihallgatások. Bertha Bulcsú beszélgetése Mensáros Lászlóval. In Mensáros László, sajtó alá rend.: Hexendorf Edit, P. Török Margit Anna, Bp., Kairosz–Mensáros László Alapítvány, 2001, 45–46. –
Törzsgyűjtemény Rajnai Edit (szerk.) – Színháztörténeti Tár
