Jókai Mór és Petőfi Sándor 1848. március 15-én délelőtt kereste fel Kubinyi Ágoston múzeumigazgatót, hogy két frissen kinyomtatott röplapot, a Nemzeti dalt és a 12 pontot a múzeumi könyvtár őrizetére bízzák. Két reformkori jelesünket a forradalmi hangulatban is kötötte a kötelesség. Mi, Kubinyi Ágoston múzeuma munkatársainak kései örökösei külön köszönjük, hogy példamutató módon azokban a napokban sem feledték el gyarapítani az állományt. A nap délutánjától kezdve a múzeumkert a forradalmi események fontos színhelye lett, ami a gyűjtemények őrzése szempontjából nem volt megnyugtató...

Ebből az alkalomból sikerült Jókai Mórral beszélgetnünk..

Mikortól kezdődik a magyar nemzet szabadsága?
Jókai Mór: Március 15-ike az, írjátok föl szíveitekbe és el ne felejtsétek. A magyar nemzet szabadsága e naptól kezdődik. A nemzet történetében ez volt az epochális nap. Ezentúl minden nap új dicsőséget fog számotokra hozni; a nép fölébredett, a nép követelte századok óta megtagadott jogait, a nép kivítta jogait, miknek láncait legközelebb találta.

Miket gondol a legfontosabbnak a jövőben?
Jókai Mór: Európa minden népe halad és boldogul, haladnunk, boldogulnunk kell nekünk is. Követeljük jogainkat, melyeket eddig tőlünk elvontak, s kívánjuk, hogy legyenek azok közösek mindenkivel.

Kívánjuk a sajtó szabadságát, cenzúra rögtöni eltörlését;
– felelős minisztériumot Budapesten;
– évenkénti országgyűlést Pesten, és azt rögtön!
– törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben;
– kívánjuk, hogy a nemzeti őrsereg rögtön fölállíttassék, védje hazáját minden férfi; egyenruha ne legyen;
– közös teherviselést;
– úrbéri viszonyok megszüntetését;
– esküdtszéket képviselet alapján; magunk választjuk bíráinkat magunk közül;
– nemzeti bankot, idegen bankjegyeket nem akarunk elfogadni.

Mi várható a fegyverkezésben?
Jókai Mór: A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. A politikai státusfoglyok bocsáttassanak szabadon. Unió Erdély és Magyarhon között! Ezen jogokat követelni tartozik a nemzet, bízni önerejébe s az igaz ügy istenébe! Legelsőbben felszólítunk minden hazafit, hogy a nemzetőrség zászlói alá gyülekezni siessen. Mert minden eddigi győzelmeink biztosítéka egyedül csak a fegyveres önerő, s nem tudjuk, hogy mely percben leend rá szükség? 

Mindenki nem harcolhat.
Jókai Mór: Magánkötelességeinket a forradalom ideje alatt se feledjük el; mihelyt a kardot letettük, térjünk napi munkáinkhoz s adjunk példát a népnek, mint tettük a forradalom kikiáltásakor.

Kik az ellenségeink?
Jókai Mór: Kik a véres lázadásra izgatnak; kik ahelyett, hogy a nép választmánya által adja tudtára akaratát az igazgató választmánynak, tömegestül „via facti” akarják azt a síkra vezetni. Kik a hon lakosai bármely osztályának a nemzetőrségből leendő kirekesztésére munkálódnak. Kik a zsidók ellen, mely osztály a forradalom leghevesebb percében erősen részt vett a tett mezején, a polgárok között izgatnak, és viszont; kimondtuk az egyenlőség elvét, különbséget ember és ember között csak a jellem és becsület tisztasága tesz; ezek fölött határozni ott van az osztályozó választmány, mely mindazoknak, kik a nemzetőrségnek becsületére nem lennének, fegyvert adni nem fog. 

Az idegenajkúakkal mit tegyünk?
Jókai Mór: Igyekezzünk honunk idegenajkú fiatalságát magunkhoz testvéri kapcsokkal csatolni, rontsuk le a századok óta keblünkben megkövesült választófalat, mely bennünket rokonainktól eddig elkülönzött, s fogjunk kezet mindenkivel, kinek jelszava a szabadság.

Hol kezdjük magunkon a változást?
Jókai Mór: Irtó háború minden hiúságnak! Az embert nem a ruha teszi többé, hanem ami keblén belől van; szoktassuk hozzá a népet, hogy az egyszerűséget kezdje el szeretni. A nemzetőrség öltönye legyen egyszerű, s viseljük azt büszke önérzettel mindenkor és mindenütt. Az „arszlán” szó ne legyen ismert fogalom többé. Legyen mindenki annyi, mennyit a haza előtt ér.

Mi lesz a sajtóval? Lesz valaha szabad sajtó?
Jókai Mór: A sajtószabadságot ne használjuk személyeskedési célokra, legyen előttünk szent és isteni minden, minek neve szabadság. Ezért komolyan megrójuk mindazokat, kik jelen időben, midőn az izgatott kedélyeket a rend és béke eszméire kellene téríteni, a vak lázadás üszkét szórják a nép közé, kik a népet a fegyveres katonaság ellen bujtogatják, kik a kasztákat egymás elleni irigységre költik, s kinyilatkoztatjuk, hogy mi egyéb ellenséget nem ismerünk, mint kik kitűzött jelszavainkat tiszteletben nem tartják.

Nagyon nehéz a múltat, így pikk-pakk eltörölni.
Jókai Mór: Az elmúltakért semmi szemrehányás! Március 15-én az egész haza újjászületett, vele együtt minden egyes hazafi. Legyen gondunk a jövőre, ne a múltra. 
A szabadság jótékonysága alól senkit kizárni nem szabad; ezen idő az, mikor egymásnak minden ellenszenvet, minden eddigi botlást és sérelmet meg kell bocsátanunk; ezen idő az, melyben a régi fogalmak halomba vannak döntve, s új évszak kezdődik, mely a múlt vétkeinek sírja fölött emeli az emberiség nevében oltárát.

Ha csak három szót írhatna fel egy papírra, melyik lenne az a három?
Jókai Mór: Egyenlőség, szabadság, testvériség! Még valami: Éljen a haza!

Tóth Péter

Készült Jókai Mór FORRADALOM VÉR NÉLKÜL és a NYÍLT SZAVAK HONUNK FIATALSÁGÁHOZ című írása nyomán.