Vissza az emberig, 10 éve hunyt el Szabó Magda

2017. november 19. 12:48 - nemzetikonyvtar

Szabó Magda 1917. október 5-én született Debrecenben és 2007. november 19-én hunyt el Kerepesen. Kiváló és sokoldalú író volt, aki a versektől a színpadi műveken át a novellákig és regényekig kipróbálta magát, s maradandót tudott alkotni. Míves, kifinomult nyelvművészete, s a lélek megismerésében és megértésében kalauzoló empatikus, pontos, őszinte emberképe és jellemábrázolása nemcsak az olvasókat bűvölte el, hanem a nagy szerzőtársakat is. Ahogy a családregényíró Szabó Magda előtt tisztelgő Esterházy Péter írja a Régimódi történet és az Ókút apropóján, Szabó Magda úgy tud írni, hogy az már több mint irodalom,

„[…] bevezetés a megismerésbe. Valaki mintha először nézne apjára, anyjára, városára, egy lóra. De legelőször is a szavakra. Bevezetés ez a nyelvbe is, beletanulás a nyelvbe, ahogy fogalmak lassan elnyerik jelentésüket, ahogy valaki a méltó büntetését, a nyelv mint világ, a világ mint nyelv, mint egyetlen megismerésre érdemes.”

Esterházy Péter: Az Ókútról. Élet és Irodalom, 1997. 22. sz. és U.ő.: A szabadság nehéz mámora. Bp., Magvető, 2003. PIM  

06_02-min-1024x637.jpgSzabó Magda, (balról) Lator László és (középen) Esterházy Péter Fotó: Petőfi Irodalmi Múzeum/Digitális Irodalmi Akadémia

Szabó Magda a debreceni m. kir. Tisza István Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett latin–magyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát, majd évekig tanított is. Doktori értekezése különös felütése az írói életműnek, előrejelezve a szépség és a nőiség, a női identitás nyelvben való kifejezésének témáját, amely kulcsfontosságú lesz Szabó Magda későbbi életművében. Értekezése bevezetőjében megállapítja, hogy bár első megközelítésben különösnek tűnhet az antik irodalom méltóságteljes auktorainak a római szépségápolás témaköre felől való megközelítése, „a latin irodalom ismerete azt mutatja, hogy a költők és írók nem jártak mindíg cothurnus-ban, s nemcsak fegyverről és vitézről énekeltek.” Az Ovidius, Tertullianus és Cyprianus néhány művét elemző értekezés bepillantást enged az ügyes női szépségtitkok és praktikák széles tárházába (olykor boszorkánykonyhájába), s nem utolsósorban a kozmetika- és divattörténetéhez is sokat ad hozzá.

0517_001.jpgSzabó Magda: A római szépségápolás. Debrecen: Beke Zoltán Könyv- és Lapkiadóvállalata, 1940.  Törzsgyűjtemény: M 117.288

„[Ovidius] Egyik munkája, a Medicamina Faciei Feminae, a női arc szépítőszereivel foglalkozik. Művét a tárgy megnevezésével kezdi, akár a komoly, nagy eposzok írói: a lányokat akarja megtanítani a szép külső elérésére. […] Az 50. sortól kezdve kozmetikai receptet kapunk, káprázatos költői nyelven, nagy hozzáértéssel, kecses, finom, ovidiusi stílusban, arra vonatkozólag: mit kell tennünk, hogy arcunk hófehér legyen. […] A receptből kitűnik, hogy a lybiai árpát és lendeket tíz tojással együtt meg kellett szárítani és őrölni, s belekeverve megőrölt szarvakat, melyek a szarvas homlokáról elsőnek hullottak le, át kellett szitálni, majd beletenni tizenkét burkától megfosztott nárciszhagymát. Gummi, semen Tuscum és méz hozzáadásával olyan keverék nyerhető, mely az arcot tükörnél ragyogóbbá teszi. Őrölt farkasbab, ólomfesték, vörös nátron habja, illiriai irisz és alcyoneum, – mely a madár fészkéből nyert szépítőszer – eltüntet arcunkról minden tisztátalanságot. Hogy ezek jól összeálljanak, s kellőképpen kenhetők legyenek, Afrikából származó mézet pergessünk beléjük. A tömjént se áldozzuk mind fel a haragos isteneknek: tömjén, nitrum, gummi s egy kis kocka a zsíros myrrhából újabb szépítőszert eredményez.”
(Szabó Magda: A római szépségápolás. pp. 5-6.)

Szabó Magda egyike volt azoknak, akik 1949-ben, a fordulat évében megváltozott helyzetben – bár a kuratórium fölterjesztette nevüket a minisztérium felé – végül mégsem kaphatták meg a rangos irodalmi alkotóknak járó Baumgarten-díjat. Szabó Magda neve már két évvel korábban megjelent első verseskötete, a Bárány című kötet szerelmes és háborúellenes versei kapcsán fölmerült mint lehetséges díjazott, hiszen a kritika úgy tartotta, hogy Nemes-Nagy Ágnes mellett újabb jelentős női lírikus született.

0518_001.jpgSzabó Magda: Bárány. Versek. Bp., Egyetemi Nyomda, 1947. Egy Szabó Magda által dedikált példány Törzsgyűjtemény M 159.342

1949 a fordulat éve volt olyan értelemben is, hogy a kultúra ügyében már nem feltétlenül a művészi minőség, hanem az ideológia és politikum volt az irányadó. Így eshetett, hogy Révai József kultuszminiszter utasítására Szabó Magda díját az átadó ünnepség előtt néhány órával visszavették, s helyette Kuczka Péter kommunista költő kapta a kitüntetést. Amikor még nem lehetett számítani erre a kedvezőtlen és megalázó fordulatra, Szabó Magda köszönő kártyát írt Basch Lórántnak (nem Schöpflin Aladárnak, ahogy azt több helyütt tévesen említik), hogy a díjat megköszönje, s elkérje a díjat odaítélő kuratórium tagjainak postacímét, mivel hálája jeléül küldeni szeretett volna nekik 1949-ben újonnan megjelenő, Vissza az emberig című kötetéből.

20171117_123404.jpgSzabó Magda Basch Lóránthoz. Basch Lóránt hagyatéka. 1 f. OSZK Fond 145/229.

A centenárium végén érdemes fölidézni Gilbert Edit irodalomtörténész sorait arról, hogy miért is fontos nekünk ez a szerző:

„[Szabó Magda] gyakran megszólítja olvasóját könyveiben, fülszövegeiben, s fűz személyes jegyzeteket fiktív történeteihez. Másrészt nagyon személyes az ő világa belülről is: jól felismerhető írásai egy részében az önéletrajzi tér, amiben építkezik. […] Tapasztalataim szerint hatalmas Szabó Magda olvasótábora, s az irodalomtörténész szakma is kezdi elismerni, befogadni a kánonba. Összekötő kapocs korszakok, szakmák, nemzedékek közt. A mitológus, klasszikafilológus, a 19. századi irodalom kutatója úgyszintén talál benne fogódzót. A női írásmód vizsgálói számára szintén tanulságos az életmű. Létrehozója nem szerette, ha „írónő”zték, ám a női oldal, szerepek, viszonyok, a nőként élés, női világlátás mind rányomja bélyegét műveire. Ismeri minden nemzedék, ő a folytonosság záloga, médiuma több értelemben is korok, korosztályok között.”

V. Gilbert Edit: Szabó Magda regényeinek támogató ereje az egzisztenciális léthelyzetek megoldásában. Orvosi Könyvtárak, 2017. 14. évf. 3. sz. p. 64.

Szerkesztette: Béres Judit

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr3313310901

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása