December 9-én, szombaton 10 és 13 óra között, „Könyvtári csend adventben” címmel, kézműves dísz- és papírtárgykészítéssel, régi karácsonyok képeslapjaival, valamint – Arany János-kiállításunk kapcsán – játékos foglalkozással várjuk a családokat. A programról Andrási Erika múzeumpedagógusnál lehet érdeklődni az andrasi.erika@oszk.hu címen.

Andrási Erika múzeumpedagógust kérdeztük a programról

Az adventi foglalkozás ötlete mikor merült fel benned?
Már januárban elterveztem, hogy december 9-ére szervezek egy ünnepre készülő délelőttöt a családok számára, élve a könyvtár adta csenddel. Akkor még nem tudtam, hogy az Arany János-kiállítást meghosszabbítják. A tárlat bensőséges légköre és a Családi kör című vers jelenléte jól rímel, s egyben jó keretet ad erre az alkalomra. Felismerve tehát, s jól használva a lehetőségeket – hogy könyvtárként hogyan tudunk egy család adventjében megjelenni –, összeállhatott a foglalkozás.

A különböző szakterületekről érkező munkatársak közül ki-ki a saját lehetőségei szerint vesz részt a programon. A tárlatban töltött beszélgetés és játék mellett alkotói csendben, ősszel gyűjtött termésekből egyszerű kivitelű karácsonyfadíszeket készítünk, üdvözlő borítékot hajtogatunk, írunk és díszítünk, valamint régi képeslapokból egy ünnepi válogatást is bemutatunk. Felfigyelve a sok ügyes kezű és kreatív munkatárs jelenlétére az intézményben, örülnék, ha a jövőben még többen csatlakoznának ehhez az örömünnephez, amikor a magunk és természetesen a látogatók kedvére megoszthatjuk egymással az idei élményeinket.

Feszty Masa: Angyalos betlehem 1940.

Mit jelent számodra advent, illetve ez hogyan fog megjelenni a családi napon?
Szeretnék rámutatni arra, mi a jelentősége a minőségi közös időtöltésnek, a csendnek, a családnak és a csodának az életünkben. Lényeges, hogy az advent helyet kapjon az életünkben, s hogy életünk dolgait is helyre tegyük a készület idején.

A kiállítás meleg hangulatú terében, játékos módon keresünk rokoni kapcsolatokat a kiállított kéziratok és fényképek által, majd családi körben a Családi kör című versen keresztül tapasztalhatjuk meg a családtagok szerepét, egymás iránti gesztusait régen és ma. Milyen érdekes, hogy minden családtag kapcsolatba kerül a tűzzel. A lány, aki épp vasalót hevít, a gyermekek borsóhéjat szikráztatnak a tűzben, „anyjok” vacsorát melegít, „apjok” pipáját meríti a parázsba. A nyugalmas estében a háznép szállást ad a béna harcfinak, a bujdosónak, ki szabadságukért küzdött. Bízom benne, hogy zsoltáros hitű költőnk nem bánja, ha a Szent Család szálláskérését és a közénk születő Megváltót összekapcsoljuk az említett költeménnyel.

A Vágy című vers utolsó két sora pedig jól emlékeztet minket,

– hogy az advent ne a vágyakozás ideje legyen, hanem a várakozásé. Az advent nem vásár, hanem várás. Az advent nem zenebona, hanem csend. Az advent nem négy hét lakoma, hanem böjt a lakoma előtt. Ugyanis ha már az ünnepet megelőzve eltelítem érzékeim, gyomrom, nyelvem, mit kívánhatok még a Szent Estén? Észlelhető-e a villódzó fénysorok vakításában a csillag sugara, mely a betlehemi jászolhoz hív minket, hol a Világ Világossága megszületett a legsötétebb éjjelen?

Úgy vélem, minden közös időtöltés akkor tud igazán javunkra válni, ha nyitott szívvel érkezünk, és engedjük, hogy valami megváltozzon bennünk, kérdések és válaszok találkozása legyen, most itt az Országos Széchényi Könyvtárban, az adventi csendben.

Szeretettel kívánok áldott karácsonyt hozó békés várakozást!

Köszönjük a beszélgetést!