A bibliográfiai jegyzetek szerkesztésével járó pepecsmunka valószínűleg nem tartozik a tanulmányírók kedvenc foglalatosságai közé. Főként, ha tanáronként, folyóiratonként egymásnak ellentmondó instrukciókat kapnak – például – az elektronikus, távoli elérésű (online) források meghivatkozását illetően.
Jó hír, hogy a bibliográfiai hivatkozásoknak van saját – példákkal telespékelt! – nemzetközi szabványa, és még jobb hír, hogy jelenleg zajlanak a magyar kiadás előkészületei. Egy szabvány átültetése nem egyszerű feladat: a „nyers fordítást” késhegyig menő terminológiai viták közben véglegesítik, de a megszakadt régi barátságok, szakmai öriharik árán általában jó minőségű, kellőképp „stabil”, a szakszókincset kellemesen felfrissítő dokumentumot kaphatunk a kezünkbe.
A nemzeti könyvtár, a Magyar Szabványügyi Testülettel együttműködve, igyekszik aktívan kivenni a részét nemcsak a szabványok honosításából, de magából a szabványosítási tevékenységből is: az OSZK a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (International Organization for Standardization , ISO) „Információ és Dokumentáció” műszaki bizottságán (TC 46) belül két albizottság munkájában működik közre, ezek a műszaki interoperabilitásért felelős SC 4-es és az „Azonosítás és leírás” elnevezésű SC 9-es albizottság.
Utóbbin belül működik az a munkacsoport, amely a bibliográfiai hivatkozások szabványa (ISO 690) kidolgozásáért felel. A szabvány teljes címe egyébként:
„ISO 690 Információ és dokumentáció. Irányelvek az információforrások bibliográfiai hivatkozásaihoz és idézéseihez”.
A hivatkozások globális szintű egységesítésére ma már nagyrészt azért van szükség, hogy elősegítsük gépi „értelmezhetőségüket”. Ennek az igénynek tudható be a fejlemény, hogy a jövőben a hivatkozásokban lévő egyes adatelemeket normalizálni szeretnék, igazítva azokat a már meglévő, egyéb ISO-szabványokhoz.
A dátum pl. az ISO 8601 előírásai szerint a bibliográfiai hivatkozás részeként is így mutatna: év-hónap-dátum, vagyis 2018-05-28. Szintén említést érdemel, hogy általános elvként vezetnék be az elektronikus lelőhelyek, konkrét URI-k megadásának mellőzését, mivel ezek az idők során legtöbbször elévülnek, „a semmibe mutatnak”. Ezek helyett esetleg valamely azonosítót (pl. DOI) érdemes használni, kiegészítve egy archívumra (pl. Internet Archive) való hivatkozással, jóllehet ez utóbbiak tartós fennmaradására sincs garancia.
Az ISO 690 magyar kiadásáról, amint elkészült, igyekszünk hírt adni, bemutatva néhány példán keresztül, milyen hivatkozási formákat támogat a szabvány. Addig is az eredeti, angol nyelvű változat a Könyvtártudományi és Könyvtártörténeti Szakkönyvtárban megtekinthető.
Dancs Szabolcs
