Csehországban július 6-án ünneplik Husz János cseh pap, egyetemi tanár, előreformátor emléknapját.
Husz János mártírságáról szóló disputa – Régi Nyomtatványok Tára. RMK III 4382 (10)
Husz János 1402-től volt Prágában a Betlehem kápolna papja. Erős ellenszenvet váltottak ki belőle a gyakran tapasztalt szociális igazságtalanságok, és az Egyházban is jelentkező visszaélések, amit prédikációiban gyakran hangoztatott. Nagy hatással volt rá az angol reformátor, John Wyclif tanítása, de nem mindenben követte. 1409-ben a pápa eretneknek nyilvánította Wyclifet, és elrendelte könyvei elégetését, 1410-ben a prágai érsek ki is hirdette a pápai bullát, Husz azonban nem engedelmeskedett, sőt írásaiban és prédikációiban kiállt Wyclif mellett, bár hangsúlyozta, hogy csak azokat a tanait fogadja el, amiket a Szentírásból vagy a természetes ész fényénél bizonyítani lehet. Mivel többszöri felszólításra sem volt hajlandó Rómába utazni, hogy ott válaszoljon az ellene felhozott vádakra, 1411-ben Odo Colonna bíboros kiközösítette.
Husz János, fametszet. In. Lovagkirályok: Az Anjou- és Zsigmond-kor Magyarországon (1301–1437), Budapest: Enciklopédia Humana Egyesület, 1997. (Encyclopaedia Humana Hungarica 3.). – Magyar Elektronikus Könyvtár A kép korábbi forrása: Aeneas Silvius Piccolomini: Pápa vagy zsinat? Magyar Helikon, Budapest, 1980, 150.
Wyclif dogmatikai tételeit Husz valóban nem vette át. Eucharisztiatanában elutasította Wyclif álláspontját, miszerint a kenyér és a bor csak jel, de nem lényegül át valóban Jézus testévé és vérévé. A két szín alatti áldozás kérdésében nem foglalt egyértelműen állást. Nem utasította el a halottakért mondott miséket, és hitt a tisztítótűz létezésében. Műveiből kiolvasható egyfajta predestinációs elmélet, de csak az üdvösségre rendeltekről beszél, tagadja, hogy Isten bárkit is a kárhozatra szánt volna. Husz erősen bírálta korának papságát, de nem vonta kétségbe a papság intézményének létjogosultságát. Legtöbb indulatot kiváltó tanítása szerint a halálos bűn által a pap vagy uralkodó elveszti hivatalát, a bűnös törvényhozó által hozott törvényeknek nincs kötelező erejük, sőt a halálos bűnben élő keresztény is megszűnik keresztény lenni.
1414-ben Konstanzban összeült az egyetemes zsinat, melynek legfontosabb célja a nyugati egyházszakadás megszüntetése, és egy olyan pápa megválasztása volt, akit az egész nyugati keresztény világ elfogad. A zsinaton Husz ügye is napirendre került, ezért őt magát is Konstanzba idézték, hogy válaszoljon az ellene felhozott vádakra. Zsigmond menlevelével személyesen gondoskodott arról, hogy megjelenhessen a zsinat előtt. Husz a zsinaton visszautasította az ellene felhozott vádakat, tagadta, hogy Wyclif eretneknek ítélt tanait valaha is vallotta volna, de megtagadta Wyclif egyértelmű elítélését is, ezért a zsinat megfosztotta papi hivatalától. IV. Vencel, aki korábban támogatta, máglyahalálra ítélte, amelyet 1415. július 6-án Konstanzban végre is hajtottak.
„HUSZ. Tisztelendő atyák! A hír és a betű sok mindent eltorzít, de most nem a köd-Husz János áll itt közöttetek, akit hallomás, rossz hír, rágalom szőtt össze számotokra, hanem a valóságos, akinek kedvesebb volt a híre s az Egyház java, mint biztonsága! Tisztelendő atyák! Becsüljük meg ezt a percet, én kész vagyok mindazt, ami elmémben téves, mint egy szennyes inget, elhajítani, de ti is vessétek le az elfogultságot, hogy az igazságot vizsgálhassátok s ne tulajdon szenvedélyeteket.
D’AILLY. Rosszul fogod föl, Husz, a vádlott helyzetét. Az anyaszentegyház méltósága azt kívánja, hogy mi kérdezzünk, s te illendően felelj.
CAUSIS MIHÁLY a szomszédjához. Azt hiszi, Prágában van, a Betlem kápolnában.
EGY HANG. Bennünket nem fogsz megrészegíteni! Ellenséges zúgás.
HUSZ emeltebb hangon. Én nem akarok senkit megrészegíteni, hacsak a Szentlélek részegségével nem, mely nélkül az apostolok egyháza sosem fog föltámadni. Tisztelendő atyák, ha már arra méltattatok, hogy ennyi bölcs ember rám vesztegesse az idejét, vizsgáljátok meg igazán és segítsetek nekem, amint én is segítek, hogy igazolhassam magam. Nem lesz tanulság nélkül ez – hisz nem egy ember az, akinek a szavát a torkomban hordom, az együgyűek, hitükben megbántottak, a szegények beszélnek általam.
ZARABELLA. A zsinat segíteni akar neked, hogy hibáidat megérthesd. De ahhoz tisztelettel kell meghallgatnod, amit eléd adunk. Negyvenhat tételt írtak össze.
HUSZ. Hamisul! Zúgás. Bocsánatot kérek a szóért. Láttam azokat a tételeket, aki azokat kiszedte, nem a könyv igaz értelmét nézte, hanem a maga lázképét rólam; s ahhoz szedegette össze a mondatokat. Egyiknek a végét, a másiknak az elejét.
ZARABELLA. Azonkívül tanúságok is vannak a kezünkben, melyeket a csehországi káptalanok pecsétjükkel hitelesítettek, s ezek szerint te évek óta azon voltál, hogy erőszakosságaiddal s tévelygéseiddel abban az országban az egyház rendjét felforgassad.
HUSZ. Énnekem pedig Isten a pecsétem, hogy életem egész célja az igazi egyház feltámasztása volt. Zúgás.
ZARABELLA. Mi Istent nem hallgathatjuk ki, János mester.
HUSZ. De Isten kihallgat benneteket, s megkérdi, hogy vádoltatok, és hogy ítéltetek. Óriási felháborodás, kiáltások.
HUSZ megrendülten áll, s akkor is néma marad, amikor a többiek elhallgatnak.
D’AILLY. Mért állsz ott olyan megrendülten?
HUSZ. Több méltóságot vártam ettől a gyülekezettől.”
Németh László: Husz János. Történeti dráma (1948) In. Uő: Történeti drámák, Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1963. – Magyar Elektronikus Könyvtár
Kovács Eszter
