A kis Jézus tunikája

2019. december 20. 09:00 - nemzetikonyvtar

Egy nagyon kedves szokás, hogy advent idején a gyerekek ünnepi ingecskét kapnak, amin gyűjthetik a jócselekedeteiket. Ez egy papírból kivágott pendely, amely háromszegletű bevágásait kell felhajtani, ha a kisgyermeknek sikerült valami jó tettet véghezvinnie. Mire eljön a szenteste, addigra úgy illik, hogy ez az ingecske teljesen kicsipkézve várja az angyalt a feldíszített fa alatt.

jezuska_papirpendelye_blog.jpg

Papírpendely a gyerekek jócselekedeteinek gyűjtésére

Most az ádventi időszakban ennek a szokásnak a kapcsán egy másik ingecskét szeretnénk bemutatni. Ugyanígy a kisded várásához, annak színről színre látáshoz kapcsolódik.

Van egy nagyon szép történet, amelyet ma már kevesen ismernek. A történet szerint IV. Béla királyunk feleségének, Laszkarisz Máriának volt egy udvari káplánja, aki harminchárom éven át böjtölt azért, hogy egyszer megláthassa Krisztust emberi alakjában. Egyszer egy álombeli látomásában megkérdezte tőle Jézus, hogy melyik formájában szeretné őt látni, kisdedként vagy a kereszten szenvedőként. Mire a pap azt válaszolta, hogy a gyermek Jézussal szeretne találkozni. Másnap a káplán kék selyemből egy kis ingecskét, tunikát varratott, és misézéskor az oltárra tette. Amikor a misén ahhoz a részhez ért, amikor Jézus Krisztus megszentelt testét és vérét emelik a magasba, megjelent neki Jézus kisgyermekként, és a világoskék tunika volt rajta. Ettől a naptól kezdve a miséken, amelyeken a királyné is jelen volt, az Úrfelmutatásnál a káplán három órát is elidőzött, és csak azután folytatta a szertartást. Egy nap jóindulatúan és tapintatosan megkérdezte a királyné, hogy vajon miért tartja az atya a megszokottnál sokkal hosszabban a miséket. Erre a káplán mesélt a látomásáról. A királynőt megérintette a történet. Elkérte a paptól a tunikát, és eltette.

Néhány év elteltével a Jeruzsálemi Német Lovagrend egyik lovagja segítette a királyt a tatárok elleni harcban, aki szolgálataiért cserébe a tunikát kérte. Úgy gondolta, nagy örömet fog szerezni vele testvérének, aki a kölni Boldog Mária Magdolna kolostorában szerzetesnővérként élt. A királyné, mielőtt odaadta volna az ingecskét, azt kérte, hogy hadd vágja le annak bal ujját, hogy azt megtarthassa emlékbe. A tunika bal ujja a királyné lányának, Boldog Margitnak a kolostorába került, és azt ott nagy áhítattal tisztelték. A tunika – a bal ujj nélkül – pedig elkerült Kölnbe. A lovag aranyozott dobozkába csomagolva és lepecsételve adta át nővérének, és a lelkére kötötte, hogy csak akkor nyithatja ki, amikor visszatér hozzá. Időközben meghalt a lovag, nem sokkal később a nővére is. Magukkal vitték a sírba a ládika titkát.

cod_lat_319_blog.jpg

Testimonium Thomae Fremperger de tunica Christi, an 1474. (Thomas Fremperger bizonyságtétele Krisztus tunikájáról, az 1474-ik esztendőben) – Kézirattár, Cod. Lat. 319 (fol. [4]r)

Közben eltelt másfél száz év.

1412-ben magyar zarándokok érkeztek Kölnbe, és eljutottak Boldog Mária Magdolna kolostorába is. Kérték a szerzetesnővéreket, hogy mutassák meg nekik a csodálatos tunikát, de azok semmit sem tudtak róla. Ekkor a zarándokok elmesélték a tunika történetét, és hogy náluk, Magyarországon milyen nagy tisztelet övezi annak bal ujját. A szerzetesnővérek keresgélni kezdtek a kolostor ereklyéi között, és megtalálták az aranyos ládikót benne a világoskék ingecskével, amelynek hiányzott a bal ujja.

A történetnek hamar híre ment. Innentől kezdve a tunikát a magyarokon kívül minden más nemzet is tisztelettel imádta, sokan zarándokoltak el a kolostorba, hogy láthassák.

A csodás esetet németül és latinul egyaránt lejegyezték, és nyomtatásban is kiadták.

Nemzeti könyvtárunk őriz egy kicsiny, négy levélből álló papírkódexet (Cod. Lat. 319), amely Thomas Fremperger munkájának kézirata: Testimonium Thomae Fremperger de tunica Christi, an 1474. (Thomas Fremperger bizonyságtétele Krisztus tunikájáról, az 1474-ik esztendőben).

Frempergerről annyit tudunk, hogy a művészetek és az orvostudomány bakkalaureusa volt és a majdani I. Miksa császárnak a káplánjaként tevékenykedett.

Fremperger története körülbelül huszonöt évvel a kézirat keletkezése után nyomtatott formában is megjelent Kölnben. A négyleveles könyvecske címe: Historia translationis tunicae Jesu Christi de Hungaria ad inclitam civitatem Coloniensem ad monasterium Albarum dominarum, ubi tam ab incolis quam extraneis incredibili honore veneratur (Jézus Krisztus tunikája átvitelének története Magyarországról a nemes Köln városába, a Fehér úrasszonyok kolostorába, ahol mind a lakosok, mind az idegenek hihetetlen tisztelettel imádják). Ebből az ősnyomtatványból is őrzünk egy példányt, jelzete Inc. 864.

inc_864_blog.jpg

Translatio tunicae (A tunika átvitele) Inc. 864 (fol. [1]r) – Régi Nyomtatványok Tára

Azoknak, akik részletesebben szeretnék megismerni a tunika történetét, szeretettel ajánljuk a Régi Nyomtatványok Tára nyugalmazott osztályvezetőjének W. Salgó Ágnesnek a tanulmányát, amely a nyomtatvány és kézirat facsimile kiadásához íródott. A hasonmás kiadás a Margaritae Bibliothecae Nationalis Hungariae sorozatban jelent meg 2007-ben.

kis_jezus_a_tunikaban_blog.jpg

 Kis Jézus a tunikában. Inc. 864 (fol. [1 ]r) – Régi Nyomtatványok Tára

 

Túri Klaudia (Régi Nyomtatványok Tára)

 

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr7515356310

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.