Szlávik Jánosné: Ambrus Zoltán unokája volt dr. Fallenbüchl Zoltán (1924–2006) történész, aki egyébként tudományos főmunkatársként az OSZK Kézirattárában és a Térképtárában dolgozott, innen ment nyugdíjba. Özvegyétől, Czárán Marianntól 2006-ban vásároltuk meg a házat... Azóta kutatom a család történetét, gondozom és feldolgozom a gödöllői hagyatékot, melynek túlnyomó része 2007 végén bekerült a Gödöllői Városi Múzeumba, de az íróról készült szobor – Búza Barna 1985-ben készült alkotása – és a még több itt maradt egyéb tárgy azóta is vonzzák a látogatókat, ezek megtekintésére lehetőséget biztosítunk. Az Emlékház falán 2007 óta egy dombormű is őrzi dr. Fallenbüchl Zoltán emlékét, Szinvai Pál gödöllői szobrászművész alkotása, melyet férjemmel együtt mi készítettünk tiszteletünk és hálánk jeléül.
A történet ott kezdődött, hogy 1995-ben idegenvezetőket vittem az Emlékházba, hogy megismerkedjenek a gödöllői gyökerekkel rendelkező Ambrus Zoltán író életével, tárgyaival és unokájával, dr. Fallenbüchl Zoltánnal. Ezután már szinte összefonódott az életünk, segítettünk nekik az Emlékház gondozásában, rendben tartásában és a privát életükben is. Mint lokálpatrióta, értékvédő igyekeztem az író életét jobban megismertetni a gödöllőiekkel, ezért újságcikkeket írtam a helyi lapokba, illetve unokája életéről is hírt adtam, hiszen dr. Fallenbüchl Zoltán jelentős tudományos munkát végző, külföldön is sok sikert elérő tudós volt, akinek egy kicsit menedzselni kellett. Emellett neves Grassalkovich-kutató is volt, ez pedig szorosan kötődik Gödöllőhöz.
Különleges élmény volt az Emlékházban élni, kicsit úgy éreztem magam, mintha időutazáson lennék, pedig nem volt előttem ismeretlen a múzeumszoba, mert 1995-től már én tartottam rendben, de mindennap ott élni azért más volt. Misszióként fogtam fel a hagyaték kezelését. Ezzel együtt természetesen a kertben elhelyezett szobrot is, mely egyébként szintén Gödöllő Város tulajdona, de itt maradt az eredeti környezetében.

Szlávik Jánosné: Konkrét látogatási idő nincs, hiszen nem egy hivatalosan működő múzeumról van szó, illetve – mint már említettem – a Gödöllői Városi Múzeum őrzi a hagyatékot. Sokszor megkerestek azonban magánszemélyek egyénileg, illetve csoportok is. Időpont egyeztetése után szívesen megmutatom az Emlékházat és a „minimúzeumot”, melyet a még itt lévő eredeti tárgyakból, fotókból, iratokból állítottam össze (ezek általában csak másolatok). A kertben található szobor és a ház kalandos történetét is elmesélem ilyenkor. A helyi tévék (a Gödöllő NetTv és a Régió Plusz Tv) filmet is készítettek már Helytörténeti séták címmel, illetve más riportfilmekben is szó esett az Emlékházról. A Gödöllői Városi Múzeum (most már nyugalmazott) igazgatója, Gaálné dr. Merva Mária irodalomtörténész hosszú éveken keresztül szervezte az „Irodalmi túrákat”, melynek során több gödöllői író házát is felkeresték. Ezek közül egyedül az Ambrus Zoltán Emlékház volt működő múzeum (2007-ig). Hajdani munkahelyemen, az Erkel Ferenc Általános Iskolában könyvtárostanárként rendhagyó irodalomórákat szerveztem a diákoknak, akik akkor még az író unokájával, dr. Fallenbüchl Zoltánnal is találkozhattak. Később, mivel Ambrus írói életműve most már gimnáziumi tananyag, érettségi tétel, iskolai csoportok is voltak itt. A ház látogatóiról Emlékkönyvet vezetünk, már másodikat kellett nyitni. Ez is jelzi, hogy mindig nagy volt iránta az érdeklődés.
Dr. Fallenbüchl Zoltánné Czárán Marianne 2007-ben úgy döntött, hogy a Városi Múzeumban jobb helye lesz a múzeumi anyagnak, többen láthatják majd a kiállítást. Valóban, nagyon szép enteriőrben helyezték el a tárgyakat és sokáig látogatható is volt, jelenleg azonban más kiállításoknak kellett átadni a helyet, ezért egyelőre a raktárban várja a sorsát.

Szlávik Jánosné: Dr. Fallenbüchl Zoltán (hadd nevezzem Zoli bácsinak, hiszen 1995 óta szoros baráti kapcsolatban álltuk vele és feleségével, a neves erdélyi családból származó seprősi Czárán Mariannal) most tizenöt éve, 2006. január 14-én hirtelen bekövetkezett halála után jelentős mennyiségű anyag maradt itt az Emlékházban. Ezeket már korábban elkezdtük Zoli bácsival feldolgozni és a neki tett ígéretemhez híven folytattam a munkát. Korábban is adtam már le több anyagot az OSZK-ba, de igazi lendületet 2017-ben, az Ambrus halálának 85. évfordulója alkalmából Gödöllőn megrendezett konferencia adott (ahol jómagam is előadó voltam). Ekkor vettem fel a kapcsolatot a Kézirattárban dolgozó Rózsafalvi Zsuzsanna irodalomtörténésszel és kb. 200 db fotót és családi leveleket, képeslapokat adtam át neki. A Színháztörténeti Tárba is adtam le Ambrus Zoltán második feleségéről, Benkő Etelka opera-énekesnőről fényképeket, a Kisnyomtatványtárba pedig képeslapokat, meghívókat. A fényképeket szkennelve eljuttattam a Digitális Képarchívumba, ezeket folyamatosan töltik fel. Legutóbb a hangzóanyagok átadását kezdtem el, remélem a vírushelyzet javulása hamarosan lehetővé teszi, hogy ezt folytassam.

Szlávik Jánosné: Igyekeztem minél több regényét, novelláját elolvasni, többnek gödöllői vonatkozása is van. Nekem leginkább A gyanú című regénye tetszik, mindvégig izgalmas és az író jól használja fel a pszichológiai eszközöket a lélekábrázolásra.
Nem Ambrus írta ugyan, de nagyon szívesen ajánlom még elolvasásra a lánya és az unokája által írt könyveket. F. Ambrus Gizella és Fallenbüchl Zoltán Egyedül maradsz… (utalás a „Solus eris”-re) című könyve Ambrus Zoltán életéről és munkásságáról 2000-ben jelent meg a Csokonai kiadó gondozásában. Nagyszabású, olvasmányos stílusú dokumentumregény, amelyből teljes képet kapunk Ambrus családjáról, azok felmenőiről, származásukról is.
A másik könyv, a Csak egyetlen ház című családregény, melyet Ambrus Gizella már az 1980-as évek végén megírt, de csak 2013-ban jelent meg magánkiadásban. Ambrus Gizella egyetlen regénye megváltoztatott nevekkel, de felismerhető szereplőkkel mesél Ambrusról, déd- és nagyszüleiről, szüleiről, testvéreiről, feleségeiről. A mindvégig lebilincselően izgalmas regény kis példányszámban jelent meg, de a könyvtárakban talán hozzáférhető. Megérdemelné, hogy a MEK elektronikus formában bocsássa az olvasók rendelkezésére.

Szlávik Jánosné: Jelenleg egy emléktábla megtervezése folyik, mely a róla elnevezett utcánál (Ambrus Zoltán-köz) kerül fel egy ház falára. A házunk kertjében álló Ambrus-szobrot is megkoszorúzzuk egy kisebb megemlékezés keretében. A helyi újságokban cikkek jelennek meg róla. Természetesen a közösségi médiát is felhasználjuk az ismeretterjesztésre. Már tavaly elkészült egy kisfilm a Helytörténeti séták keretében az Ambrus Zoltán Emlékházról, ez most újra megtekinthető lesz. A helytörténet iránt érdeklődők széles tábora követi a „Gödöllő anno…” elnevezésű Facebook-oldalt, itt is megjelenik róla ismertetés és sok kép.