A Tech Tools for Engagement (Technológiai eszközök online események kivitelezéséhez) egy beszélgetéssorozat (RBSCG in Conversation) utolsó része volt, melyet a brit CILIP (Chartered Institute of Library and Information Professionals – Könyvtár- és Információtudományi Egyesület) Régi Könyvek és Különgyűjtemények Csoportja (Rare Books and Special Collections Group) rendezett. Az Zoom platformon lebonyolított online beszélgetésre meghívást kaptak a CERL (Consortium of European Research Libraries – Európai Kutatókönyvtárak Konzorciuma) tagjai – így könyvtárunk is. A beszélgetéssorozaton számos ország könyvtárai, egyetemei, különgyűjteményei képviseltették magukat, és minden alkalommal arról osztották meg tapasztalataikat, hogy miként lehet a különgyűjtemények anyagát az online térben bemutatni.

A beszélgetést Tabitha Tuckett vezette, a University College London könyvtárosa, aki főként régi könyvek és különgyűjtemények kutatásával foglalkozik. Emellett koordinálja az oktatási, kutatási és szélesebb közönségnek szánt online programok, előadások megszervezését és kivitelezését. Az eseményen így számos hasznos tapasztalatot hallhattunk arról, hogy a UCL különgyűjteménye és régi könyvek gyűjteménye hogyan helyeződött át az online térbe.

A beszélgetés elsősorban a technikai eszközök használatról szólt. A résztvevők négy fő témával foglalkoztak részletesen: a különböző platformok alkalmazásával élő közvetítésekhez (szoftver); a szükséges technikai felszerelésekkel (hardver); a tartalom mellett az adott tárgy (régi könyv, kézirat, régi nyomtatvány) anyagiságának (formátum, kötés, papír minősége stb.) közvetítésével a képernyőn keresztül; valamint a közönség bevonásának kihívásaival.

Az élő közvetítéshez használt platformok közül a Zoomról és a Teams-ről volt szó. Az általános vélemény szerint a Zoom inkább nagyobb közönség bevonására alkalmas, míg a Teams szűkkörű megbeszélésekhez ideális. Például szakemberek, kutatók számára tartott előadásra, konzultációra, amikor a kutató által kért anyagot mutatják be részletesen. Oktatásra, hagyományos egyetemi órák tartására az online térben a Zoom bizonyult jobbnak, mivel a prezentációk és más oktatási anyagok megosztása itt egyszerűbb. A Zoomnak nagy előnye, hogy második kamerát is hozzá lehet csatolni, ami azt jelenti, hogy a laptop kameráján kívül (amelyen az előadót látjuk), egy másik eszköz kameraképét is meg tudjuk osztani, amellyel muzeális dokumentumokat, tárgyakat közelről is be lehet mutatni. A Zoommal kapcsolatban még az is elhangzott, hogy már sokkal biztonságosabb a rendszer, mint kezdetben. A csapat rengeteget dolgozott a felhasználók adatainak védelmén, ezért azok az intézmények (például a UCL) is visszatértek a használatához, amelyek egy időben áttértek a Teams-re.

E téma kapcsán elsősorban arról esett szó, hogy milyen eszközökkel lehet a legjobban kihasználni a Zoom második kamera opcióját. A legkézenfekvőbbnek a webkamera és a mobiltelefon bizonyult, mivel könnyen használhatók, és éles képet készítenek. Létezik azonban ezeken kívül rengeteg speciális, úgynevezett visualizer eszköz, amely kimondottan muzeális tárgyak bemutatására szolgál. Ezek beszerzése nagyobb kiadással járhat, amit a kulturális intézmények sok esetben nem engedhetnek meg maguknak, így – az elmondások szerint – ezeket leggyakrabban kisebb webkamerák és okostelefonok helyettesítik.

Az előzőekhez kapcsolódva hangzott el, hogy mennyire fontos a tárgyak háromdimenziós bemutatása, különösen akkor, amikor az intézmények személyesen nem látogathatók. Erre még akkor is szükség van, ha az adott anyag teljesen digitalizált és elérhető, mivel az elektronikus formátum a legtöbb esetben csak egysíkú képet ad az adott tárgyról (például könyv esetében a lapokról egy fénykép készül felülnézetből és a lényeg csak a tartalom, az olvasható írás közvetítése). Ilyen esetben az adott tárgy bemutatása kamerán keresztül sokkal átfogóbb képet nyújt. Láthatóvá válnak a papír, a kötés tulajdonságai is.

E témakörben azt a tapasztalatot osztották meg, hogy nagyon nehéz visszajelzésre ösztönözni a résztvevőket (például a tanórákra vonatkozóan nehéz feedbacket gyűjteni a diákoktól az adott platformon, és ezért egy következő alkalmazást is be kell vonni, ahol a résztvevők elmondhatják a véleményüket). Szó esett a Zoom chat funkciójáról, amelyen keresztül kérdéseket tehetünk fel, vagy aktívan részt lehet venni az órán, előadáson úgy, hogy a résztvevők azon keresztül fejtik ki a meglátásaikat, ám ezt az előadónak nehéz moderálnia. Például olyan előadásoknál, amelyek szélesebb közönséghez szólnak, a legtöbb esetben kénytelenek bevonni egy moderátort is (ez a szóban forgó előadáson is így történt), mert egyszerre érkeznek a kérdések. Ezeket valakinek szűrnie kell, a hasonló kérdéseket összevonni, hogy ezzel segítse az előadó munkáját, és ne maradjanak megválaszolatlan kérdések. Azt is megállapították, hogy korosztálytól függően eltérő, ki mennyire szeret megnyilvánulni az online térben. Van, akinek kényelmetlenséget okoz, hogy bekapcsolja a kameráját, más kevésbé hajlandó hozzászólni a beszélgetéshez, ezért érdemes előre tisztázni az eseménnyel kapcsolatban, hogy beszélgetés lesz-e, vagy csak írásban érkezhetnek kérdések, előadás közben vagy esetleg előtte.

A beszélgetés zárása után választható foglalkozás is volt, ahol a résztvevők kisebb csoportokat alkottak. Itt az általuk használt technikai eszközöket mutatták be, praktikus tanácsokat, trükköket, tapasztalatokat osztottak meg egymással. Így a résztvevőknek lehetőségük volt olyan eszközökkel megismerkedni, amelyeket eddig még nem használtak.