130 éve, 1891. május 18-án hunyt el Ernst Birk, a bécsi császári és királyi udvari könyvtár ny. igazgatója, az 1932. évi velencei egyezmény keretében a magyar nemzeti könyvtárba került Birk-kódex felfedezője és névadója.
1891. június 19-én a Wiener Zeitung hasábjain hosszú megemlékezés jelent meg a bécsi udvari könyvtár két munkatársának tollából, amelyben egy hónappal korábban, 1891. május 18-án elhalálozott kollégájuk, a neves történész és könyvtáros, Ernst Birk pályáját és alakját elevenítették fel. A 130 éve elhunyt tudósról magyar pályatársai is megemlékeztek a Magyar Könyvszemle 1891/1–2-es számában, ugyanis mind történészkutatóként, mind könyvtárosként bekapcsolódott a magyar tudományos életbe is.
Birk „Ernő” életútja nem volt különösebben eseménygazdag. Az 1810. december 15-én született, lovagi származású bécsi fiatalember szülővárosában folytatott jogi és filozófiai tanulmányai után a Habsburg Birodalom pénz- és gazdasági ügyeiért felelős Udvari Kamarában tevékenykedett. Könyvtárosi pályája 1837-ben indult, amikor fogalmazó gyakornokként az akkor már jelentős múlttal rendelkező, s a 19. század elejétől reprezentatív uralkodói gyűjteményből az Osztrák Birodalom nemzeti könyvtárává váló bécsi udvari könyvtárba került. Első jelentősebb történeti munkája 1845-ben jelent meg. 1848 októberének végén, a bécsi forradalom leveréskor, amikor Windisch-Grätz tábornok seregeinek ágyútüze folytán kigyulladt a Hofburg, az ekkor már „scriptor”-ként működő Birk jelentős részt vállalt az udvari könyvtár anyagának mentésében.
Ő irányította a könyvtár teljes nyomtatványanyagának rekatalogizálását, amely 1846-ban kezdődött el, s huszonhét éven át tartott. Ezen évek alatt Birk fokozatosan haladt egyre feljebb a hivatali ranglétrán, míg 1871-ben a császár kinevezte az intézmény igazgatójának.
1854-ben a tapasztalt bécsi könyvtáros volt a magyar Nemzeti Múzeumba kirendelt helytartósági vizsgálóbizottság szakértői tagja. E bizottság feladata az volt, hogy felmérje a múzeum, s különösen a múzeumi könyvtár szükségleteit, s javaslatokat tegyen annak rendezésére, szabályozására. E vizsgálat nyomán a bécsi bibliotékárius az udvari könyvtárban szerzett tapasztalatára alapozva átfogó programot javasolt a könyvtár anyagának feldolgozására, különös tekintettel az oklevelekre és kéziratokra.
Ernst Birk könyvtárosi munkája mellett jelentős történészi kutatótevékenységet is folytatott. Ennek köszönhetően 1851-ben a bécsi, majd később a bajor Tudományos Akadémia tagja lett. A magyar történelem kutatásában szerzett érdemei miatt 1872. május 24-én a Magyar Tudományos Akadémia is külső tagjának választotta meg. Magyarország késő középkori történetére vonatkozó oklevélmásolatait halála után az Akadémia megvásárolta.
A magyar kultúra és tudományosság szempontjából azonban Ernst Birk legnagyobb érdeme egy sokáig elveszettnek hitt magyar nyelvemlék megtalálása volt. Sigismondo Ferrari olasz domonkos szerzetes, a rend 17. századi magyarországi újjászervezője 1637-ben publikált latin nyelvű rendtörténeti munkájában említést tett egy bizonyos Magyarországi Pál testvérről, aki 1474-ben lefordította a Nyulak szigeti (ma Margitsziget) domonkos apácák számára a rendi regulát és konstitúciókat, amely műnek a Szent Remigius napján elkészült kézirata az olasz rendtörténetíró kezébe került. Ferrari ugyan magyarról latinra való fordítást említ, de a kor nyelvi-kulturális viszonyainak ismeretében nyilvánvaló elírásról van szó.
Ennek a 15. századi magyar fordításnak egy kéziratára bukkant rá Ernst Birk az udvari könyvtár könyvkötésekről leválasztott gazdag töredékgyűjteményének rendezése és meghatározása során 1889-ben, s felhívta rá magyar kollégái figyelmét. A szenzációs leletet Kluch János vizsgálta meg, és ismertette előbb a Magyar Történelmi Társulat 1889. január 3-i ülésén, majd a Magyar Könyvszemlében.
A Birk-kódex első oldala. – Kézirattár, MNy 71, fol. 1a. A kép a Magyar nyelvemlékek tartalomszolgáltatásban.
A négylevélnyi, sűrűn teleírt töredék érdekessége, hogy az valójában nem a Ferrari által látott, Nyulak szigeti apácák számára Szent Remigius napján befejezett kézirat, hanem annak piszkozatpéldánya, impuruma, a tudós fordító, az egyetemi fokozatokat szerzett Váci Pál munkapéldánya, amin jól nyomon követhető a fordítási folyamat, ahogy a szerzetes az először eszébe ötlő, a latint szorosan követő szavakat, fordulatokat, sokszor magyarosabbakra cserélve stilizálta is munkáját.
A fordítás elkészítésére az apácakolostor megreformálása érdekében került sor. A domonkos rend magyarországi férfi ágát a 15. század közepén Bécsből érkező, már a szigorúbb rendtartás, az obszervancia szellemében élő szerzetesek vezetésével sikerült megújítani. A gazdag Nyulak szigeti apácazárda főként nemesi származású lakóit azonban csak hosszabb ellenállás után sikerült a frátereknek rábírniuk a szabályok szigorúbb tiszteletére. Hogy a rend eredeti szellemének és regulájának megfelelő életet élhessenek, az apácáknak ismerniük kellett ezeket az életszabályokat. Mivel viszont latintudásuk hiányos volt, a szövegeket magyarra kellett fordítani, hogy aztán a regulát hetente, a konstitúciók fejezeteit egy hónapra felosztva rendszeresen felolvashassák nekik.
„Hogy kedig ez könyvecskében, miképpen egy tükörben, magatokat megláthassátok, hogy feledékenység miá valamit el ne múljatok, egyszer hétben nektek megolvastassék. És hol magatokat lelenditek, ami írván vagyon, hogy megtöttétek, adjatok hálát Úristennek, ki menden jónak adója, osztója, holott kedig valakitek látandja, hogy nála valami ezekben vétek/nem lejend, bánkódjék az elmúltról, óggya magát jövendőtől, Istent...”
Birk-kódex, fol. 2b, 38–45. sor
Ez a Szent Ágoston-i regula egy-egy kisebb fejezetet szentel a közösségi élet céljának és alapjának, az imádságnak, a mértékletességnek és önmegtartóztatásnak, a szüzesség megőrzésének és a vétkező testvérek megintésének, az anyagi javak szükségletek szerinti elosztásának, a közösség előtti bűnvallás, penitencia módjának, az elöljáró hatáskörének és feladatának, valamint a szabályzat betartásának. Ezek mellett a szöveg az apácák olvasmányaira és kegyességi gyakorlatára vonatkozó előírásokat is tartalmaz. A szöveg egyik instrukciójának szellemében készülhetett el a magyar nyelvű kolostori kódexirodalom jó néhány darabja. Ez az utasítás ugyanis elrendeli, hogy az étkezés közben a nővéreknek épületes olvasmányokat kell felolvasni:
„Mikort asztalhoz mentek, mígnem onnan felkeltek, azmit nektek szokás szerént olvasnak bégés nékül és vetekedés nékül hallgassátok, hogy ne csak szátok egyen étket, de még filetek es bevegye, hallgassa Istennek igéjét.”
Birk-kódex, 1b, 9–12. sor
Ez a felolvasás a megreformált koldulórendi kolostorokban Európa-szerte történhetett anyanyelven. Bizonyára ilyen, a szigeti közösség előtti felolvasásra készült például a szerzetesi útmutatót és a ferences Temesvári Pelbárt népszerű latin kézikönyveiből fordított prédikációkat tartalmazó Horvát-kódex, vagy a zárda kétszáz évvel korábbi szentéletű lakójának, Árpád-házi Szent Margitnak az életét bemutató kézirat. A regula egy másik passzusa az egyéni olvasásra kiadott könyvek kölcsönzési rendjét szabályozza:
„kenyveket menden napon egy bizon órában kérjenek, üdő kivel, kik kérendik nekik ne adassék/vehessék.”
Birk-kódex, 2a, 25–26. sor
A lelki életről és a kegyességi gyakorlatról a szabályzat tömörsége miatt kevés szó esik. A kötelező imaórákról szólva azonban a magányos imádkozás lehetősége is felmerül, emiatt szükséges az oratoriumban zavartalan nyugalomnak lennie:
„Imádságot tegyetek megszerzett idéken és órákon. In oratorio, imádó helyen/az egyházban senki egyebet ne míelkedjék, hanem azt, azmere alkották, honnan nevet es vett. Hogyha valakik megszerzett hóra kívöl, midőn ürességek lejend, imádkozni akarnak, ne legyenek bolgatól ... nekik bántól.”
Birk-kódex, 1a, 39–43. sor
Az imádkozás módjával kapcsolatosan csupán annak átélésére figyelmeztet a szöveg:
„Zsoltárral és egyéb énekléssel mikort Istent imádjátok, az forogjon ti szívetekben, mit mondotok szátokkal.”
Birk-kódex, 1b, 1–2. sor
Ezt az értékes magyar nyelvű kéziratot, amely az 1932-es velencei egyezmény rendelkezései nyomán került Magyarországra, könyvtárunk Kézirattárába, a Magyar Történelmi Társulat 1889. január 3-i ülésén méltán nevezték el a felfedezőjéről Birk-kódexnek, s halálának 130. évfordulóján a magyar irodalom minden kedvelője elismeréssel gondolhat a tudós könyvtárosra, Ernst Birkre.
Irodalom:
- A Birk-kódex adatlapja a Magyar nyelvemlékek taratalomszolgáltatásunkban.
- Berlász Jenő: Az Országos Széchényi Könyvtár története 1802–1867, Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, 1981, 366–373.
- Birk-kódex. 1474. Az emlék hasonmása, betűhű olvasata és latin megfelelője, kiad., bev. Pusztai István, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1960 (Codices Hungarici, 5).
- Dr. Birk Ernő halála. In. Magyar Könyvszemle, 1891/1–2, 162–164.
- Kiss Farkas Gábor: Latin és népnyelv a késő középkori magyarországi domonkos kolostorokban. Leonhard Huntpichler: Directio pedagogorum. Irodalomtörténeti Közlemények, 120 (2016), 2 sz., 225–247.
- Kluch János: Ismeretlen magyar nyelvemlék 1474-ből a bécsi udvari könyvtárban. In. Magyar Könyvszemle, 1889/1, 1–23.
- Lázs Sándor: Szent Ágoston regulájának 15. századi magyar fordítója. Váci Pál munkássága a 15. századi domonkos rendi reformban. In. Irodalomtörténet Közlemények, 109 (2005), 2–3 sz., 188–204.
- Lázs Sándor: A Birk-kódex keletkezése. Alkotói szándékok és módszerek a 15. századi domonkos reformban. In. Irodalomtörténet Közlemények, 110 (2006), 3–4 sz., 337–356.
- Lázs Sándor: Apácaműveltség Magyarországon a XV–XVI. század fordulóján. Az anyanyelvű irodalom kezdetei, Budapest, Balassi Kiadó, 2016, 168–175.
- Ernst von Birk. In. Wien Geschichte Wiki
- Österreichische Nationalbibliothek: 1848 − Zeit der Lektüre
Korondi Ágnes
(MTA–OSZK Res Libraria Hungariae Kutatócsoport,
Eötvös Loránd Kutatói Hálózat)
