2021 júniusában is megrendezték az Európai Tanács támogatásával 1971-ben megalakult LIBER (Ligue des Bibliothèques Européennes de Recherche) szervezet konferenciáját. A több száz tudományos könyvtárat tömörítő szakmai szervezet online konferenciáján részt vettek kollégáink is. Háromrészes írásunkban rövid összefoglalókat közlünk az előadásokból, szekciótémákból.
Összeállításunk második részében a június 24-én elhangzott témákból adunk ízelítőt.
Open Knowledge?... drágám, (megint) beszélnünk kell!
Eva Méndez Open knowledge?... darling, we need to talk (again)! című plenáris előadása (Hutai Zsófia beszámolója)
Eva Méndez, a magát „Open Knowledge aktivistának” nevező professzor, a COVID-19 utáni Openness (nyitottság, szabad hozzáférés) legitimitásáról beszélt, továbbá áttekintette a könyvtárak kihívásait és várható hozzájárulását Open Knowledge intézmények létrehozásához – az Open Science-en túl a megosztott tudáson alapuló kutatási rendszer 2030-ig történő közös megteremtése érdekében.
Az előadás bevezetőjében a provokatív, de egyben vicces cím az előadó hasonló című 2019-es berlini Open Science Conference-en tartott előadására játszik rá, a jelenlegi cím pedig arra utal, hogy az Open Knowledge-nek (a szabadon hozzáférhető tudásnak) az elmúlt öt évben rendszerszintű változáson kellett volna átmennie, de ez nem történt meg, ezért újra beszélnünk kell róla, legfőképpen a Covid által teremtett helyzet miatt is.
Az előadás első főbb pontja arra kereste a választ, hogy hogyan jutunk el az Open Science-től az Open Knowledge-ig. Eva Mendez értelmezésében az Open Science egy brand, ami minden országban mást jelent, az Open Knowledge viszont ennek egy olyan eleme, amelyik megfogható, ezért Open Science helyett inkább az Openness-re fókuszál és ennek a különböző összetevőire.
A második részben arra tért ki, hogy hol tartunk most az Open Science-szel kapcsolatos folyamatokban. Az OSPP (Open Science Policy Platform) záró beszámolója szerint a különböző munkakörökben dolgozók (kutatók, kiadók, kutatásszervezők, könyvtárosok) feladata, hogy a gyakorlatban megvalósítsák a már előzeseten megfogalmazott célkitűzéseket. Az előadó a továbbiakban öt pontban foglalta össze az elsődleges tényezőket:
- tudományos karrierstruktúra, amely elősegíti a közös kutatási ismeretrendszerhez való hozzájárulás maximalizálását célzó eredményeket, gyakorlatokat és magatartásformákat,
- hiteles, transzparens és megbízható kutatási rendszer,
- innovatív megoldásokra lehetőséget biztosító kutatási rendszer,
- sokszínűséget és az esélyegyenlőséget elősegítő kutatási kultúra,
- tényeken alapuló irányelvekre és gyakorlatra épülő kutatási rendszer.
A kép forrása: Részlet az előadás prezentációjából
Arra, hogy a világjárvány milyen hatással volt az Open Science-re a következő megfogalmazás született: az Open Science-nek a COVID-19-re adott válaszhoz való hozzájárulásának erősítése érdekében a döntéshozóknak megfelelő adatkezelési modelleket, különböző szabványok közötti átjárhatóságot, a közszféra, a magánszektor és a civil társadalom bevonásával fenntartható adatmegosztási megállapodásokat, a kutatók számára ösztönzést, fenntartható infrastruktúrákat, emberi és intézményi kapacitásokat és az adatokhoz való határokon átnyúló hozzáférést kell biztosítaniuk.
A harmadik, egyben befejező részben arra tért ki az előadás, hogy ideális esetben 2030-ig milyen változások következnek be, amelyek mentén már Open Science-ről és nem csak Open Knowledge-ről beszélhetünk. A legfontosabb változtatásokat a tudomány és a kutatási eredmények kommunikációjában (tanulmányok), a tudomány kiértékelésében és a munka elismerésében (szerzői jog) lenne szükséges véghezvinni. Elismerően beszélt az olyan kezdeményezésekről, mint például a Horizon Europe, kiemelve, hogy a további fejlődéshez elengedhetetlenek lesznek az olyan infrastruktúrák, mint az ORE (Open Research Europe) és EOSC (European Open Science Cloud). Elsődleges szerepet kell kapnia továbbá a reprodukálhatóságnak és a kutatások újfajta kiértékelésének is.
RetroNews, a kutatás és az oktatás digitális forrása
Caroline Kageneck: RetroNews (1631–1950): From an amazing – and highly fragile – collection to France largest digital press archive (Radó Rita beszámolója)
A francia nemzeti könyvtár (BnF) egyedülálló online folyóirat-archívumát ismerhettük meg Caroline Kageneck, a BnF Partenariats munkatársának előadása során. (A BnF-Partenariats a francia nemzeti könyvtár leányvállalataként a nagyközönség, a kutatók és az oktatási szektor számára tervez olyan kulturális termékeket és szolgáltatásokat, melyek alapjául a BnF gyűjteménye szolgál.)
A kép forrása: A RetroNews a francia nemzeti könyvtár nyomtatott sajtógyűjteményének hatalmas online archívuma. A gyűjtemény több mint 1500 francia és frankofón periodikumot tartalmaz, melyek 1631 és 1951 között jelentek meg. A szolgáltatásban elérhető napilapok legfontosabb címei közé tartoznak a Le Petit Parisien, a Le Journal vagy a Le Matin, de a gyűjteményben számtalan regionális kiadványt és szatirikus folyóiratot is találunk. A RetroNews havonta gazdagítja archívumát exkluzív címekkel, hogy gyűjteménye minél teljesebb legyen.
A kép forrása: A több mint három évszázadnyi folyóirat jelenleg közel negyven polckilométeren helyezkedik el egy Párizson kívüli telephelyen. Az igen értékes, de nagyon sérülékeny gyűjtemény digitalizálására azért is volt feltétlenül szükség, mert jelen formájában már a hozzáférést nem lehetett biztosítani. Érdekes adat, hogy a BnF Partenariats-szal közös munkálatok előtt a francia nemzeti könyvtár folyóirat-állományának kevesebb, mint 5%-a volt online elérhető.
A digitalizálás során különös figyelmet fordítottak arra, hogy a szolgáltatásaik a jövőbeni kutatásokat minél nagyobb mértékben támogassák. Ennek megfelelően a folyóiratcikkek címeit optikai karakterfelismeréssel (OCR) és szemantikai elemzéssel dolgozták fel, lehetővé téve a célzott keresési lekérdezéseket. (Keresési lehetőségek: dátum, tipológia, periodicitás, szavak gyakorisága alapján; vagy összetett tartalomszűrés: témák, események, személyek, szervezetek, helyszínek szerint.) A platform felületén korszerűsített dokumentumnézegetővel böngészhetünk, mely szintén számos funkciót kínál a gyűjteményt használók és kutatók kényelme érdekében: kiemelés, letöltés, kutatói annotáció elhelyezése.
A RetroNews nemcsak a sajtó történetének áttekintését kínálja, hanem különféle kiindulópontokat (témák, korszakok szerint), amelyek lehetővé teszik a nagyközönség számára, hogy felfedezzék azt a gazdag kulturális örökséget, amely a történelmi médiumok közvetítésével elénk tárul.
Mi lehet a könyvtárak szerepe a Citizen Sciene programokban?
Citizen Science: Defining a role for my library – workshop (Maczelka Árpád beszámolója)
A címben szereplő kérdésre igyekezett választ adni a LIBER-konferencia június 24-én, megtartott workshop jellegű rendezvénye.
Az eseményt két fő részre osztották; az elsőben a résztvevők három előadást hallgathattak, majd kisebb csoportokra bontva közösen gondolkodhattak az előadókkal arról, hogy intézményük hogyan vehetne részt citizen science projektekben, van-e már ilyen jellegű szolgáltatásuk, és beszélgettek általánosságban is a citizen science előnyeiről és lehetőségeiről.
Elsőként Kathrine Overgaard és Thomas Kaarsted beszélt A tömegek ereje: érdekképviselet, elkötelezettség és az ENSZ fenntartható fejlesztési céljairól (The Power of Many. Advocacy, engagement and the UN SDG’s.) címmel. A University of Southern Denmark munkatársai előadásukban először arról beszéltek, mi is az a citizen science, vagyis az állampolgárok intellektuális tevékenységének bevonása a tudományos kutatásokba. Ezután az egyetem és az annak dedikált Citizen Science Knowledge Center munkásságát mutatták be. Végül pedig az ENSZ fenntartható fejlesztési stratégiai céljai és a citizen science kapcsolatáról beszéltek.
Másodikként Simon Worthington mutatta be Citizen science for research libraries című open acces publikációt, annak társszerzőjeként, amely 2021 júliusa és novembere között jelenik meg majd négy részben. Az első három fejezet a tömegek bevonásához szükséges képességekről és képzésekről, a kutatói infrastruktúráról és jó gyakorlatokról szól, a novemberi utolsó rész pedig kimondottan a könyvtárak számára fogalmaz meg a citizen science programok fejlesztésére vonatkozó irányelveket és ajánlásokat.
A készülő útmutató borítóterve. A kép forrása: LIBER Citizen Science Working Group
Utolsóként Tiberius Ignat és Dirk van Gorp mutatta be a BESPOC (Broad Engagement in Science: Point of Contact) elnevezésű kezdeményezést, amelynek célja, hogy egyfajta találkozópontként szolgáljon a kutatási programok, a bekapcsolódni vágyó állampolgárok és a megvalósításban segítséget nyújtó egyéb (pl. jogi és informatikai) szereplők között. Portáljuk lehetőséget ad közösségépítésre, jó gyakorlatok megismerésére, illetve a kutatási programok létrejöttét különböző sablonok, vázlatok és jelentések közreadásával is segítik.
Az előadások diái itt érhetők el.
A gamification új távlatokat nyit
Elisa Rodenburg, Joanne Yeomans, Lena Karvovskaya: Level up! Building the skills (Kovács Dóra beszámolója)
Elisa Rodenburg, az amszterdami Vrije Egyetem munkatársa a gamification témában szerzett tapasztalatairól számolt be. Kiemelte a játékalapú tanulás lényegét, ami nem más, mint hogy a játék segítségével sajátítunk el új ismereteket. „Educational or serious games are games that teach some kind of knowledge or skill and game-based learning means to learn through such a game.” Az oktató vagy komoly játékok olyan játékok, amelyek valamilyen ismeretet vagy készséget tanítanak, és a játékalapú tanulás azt jelenti, hogy egy ilyen játék révén tanulni kell.
Az elmúlt időszakban egyre emelkedik az egyetemi könyvtárak részéről megjelenő online játékok száma. Ezek sokrétűen alkalmazhatóak, akár könyvtárhasználati ismeretek elsajátítását is szolgálhatják. A Horror Adat Szabadulószobában egy ún. adatmenedzsmentterv (Data Management Plane – DMP) alapján lehet megoldani a feladványt. Az online játékban az az alapszituáció, hogy a játékos egy irodában rekedt és puzzle-feladványok megoldásának révén tudja továbbítani a DMP-t, ezt követően szabadul ki az irodából.
A Horror Adat Szabadulószoba
Az online játékot több alkalommal használták 2020 októbere óta, és pozitív visszhangot kapott személyes, illetve csoportos használat esetén is. A szabadulószoba, online játék célközönségét elsősorban a kezdő vagy tapasztalt kutatók, illetve a kezdő adatkezelők alkotják.
A sok pozitív visszajelzés mellett új fejlesztési javaslatokat is kaptak a játék készítői. A fejlesztők ajánlása alapján ez a játéktípus az open science területén is jól alkalmazható, illetve helyi szinten is adaptálható. A Horror Adat Szabadulószobára a Nevezd meg! - Így add tovább! 4.0 Nemzetközi (CC BY-SA 4.0) licenc vonatkozik, a készítők mindenkit bátorítanak hasonló alkalmazások fejlesztésére.
Miért érdemes használniuk a könyvtáraknak a Wikidatát?
Panelbeszélgetés Ann Van Camp vezetésével Annette Dortmund, Matt Miller, Olaf Janssen, Julie Birkholz részvételével (Szabó Piroska beszámolója)
A Wikipédia online enciklopédia „családjába” tartozó, 2012-ben indult Wikidata a strukturált adatok többnyelvű tudásbázisaként határozható meg, és az úgynevezett kapcsolt nyílt adatok forrásaként az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet kap a közgyűjteményi szektorban. Mint arra az egyik előadó, Olaf Janssen, a Holland Királyi Könyvtár Wikimedia- és nyíltadat-koordinátora rámutatott, a könyvtárak célja, hogy hagyományosan magukban álló gyűjteményeiket, katalógusaikat „megnyissák”, azaz összekapcsolják egymással és a használókkal, illetve mind az emberek, mind a gépek számára olvashatóvá, (újra)felhasználhatóvá tegyék.
Ahogy a Wikimedia Commons megfeleltethető a digitalizált dokumentumoknak, a Wikipédia pedig a dokumentumokról szóló ismertetőknek, úgy a Wikidata a katalógusokban szereplő metaadatokkal állítható párhuzamba – azzal a különbséggel, hogy a Wikidata bárki által szerkeszthető és szabadon felhasználható, emellett az adatok lekérdezésének és összekötésének számos módját teszi lehetővé. (A földrajzi nevek, a művek és a személynevek összekötésével például térképes vizualizációk, idővonalak, táblázatok, kapcsolati hálók hozhatók létre.) Annette Dortmund, az OCLC munkatársa kiemelte, hogy a könyvtárak nemcsak gazdagíthatják már létező katalógusadataikat a Wikidata-azonosítók révén, de növelhetik láthatóságukat is, sőt, a platform segítségével bevonhatják a közönségüket különböző crowdsourcing-projektekbe, vagy digitális bölcsészeti projekteket indíthatnak.
A Holland Királyi Könyvtárban található Album amicorum van Jacobus Heyblocq 17. századi emlékkönyv közreműködőinek a Wikidata segítségével előállított gráfja. A kép forrása: Wikidata
A Wikidata használata kétirányú lehet: a közgyűjtemények be is építhetik az azonosítókat saját bibliográfiai leírásaikba vagy névtereikbe, de egy egyszerű regisztráció után maguk is hozzájárulhatnak a Wikidata tudásbázisához. Ezt a gondolatmenetet folytatta Matt Miller, a Kongresszusi Könyvtár hálózatfejlesztésért és szabványosításért felelős munkatársa, aki azt mutatta be, hogyan hoznak létre automatizált betöltésekkel kölcsönös kapcsolatokat az ID.LOC.GOV-kapcsoltadatplatform (ID.LOC.GOV – Linked Data Service) és a Wikidata között. A Holland Királyi Könyvtárral szemben, ahol a Wikidatán, a Wikimedia Commonsban és a Wikipédián való jelenlét már az intézményi stratégia részét képezi (l. Wikidata: GLAM/Koninklijke Bibliotheek Nederland), a Belga Királyi Könyvtárban még csak a kísérletezés fázisában tartanak. Julie Birkholz, az utóbbi könyvtár Digitális Kutatási Laboratóriumának vezetője és a Genti Egyetem oktatója az előnyök mellett utalt azokra a kételyekre is, amelyek felmerülnek a Wikidatával összefüggésben, többek között a célközönség, a megbízhatóság és a hosszú távú fenntarthatóság kérdéseire. Az Ann Van Camp (a Belga Királyi Könyvtár munkatársa) által moderált panelbeszélgetés végén a résztvevők további megoldandó problémákat (pl. adatmodellek kidolgozása, következetlenségek kezelése, együttműködési nehézségek) vetettek fel, mindazonáltal hangsúlyozták, hogy a könyvtáraknak érdemes kiaknázniuk a Wikidata nyújtotta lehetőségeket a kapcsolt nyílt adatok közzétételének részeként.
