Egy kivételes női szent a középkorból

2021. augusztus 11. 06:00 - nemzetikonyvtar

Assisi Szent Klára

„Keresztnek tanítványa és boldog Ferencnek nemes palántája” olvashatjuk Assisi Szent Kláráról a Jókai-kódexben. Nevének jelentése: fényes, ragyogó, tiszta, kiváló. Bár Klára középkori magyarországi tiszteletére vonatkozó forrásokban nem bővelkedünk, könyvtárunk jó néhány olyan kódexet és régi nyomtatványt őriz a prédikációs segédlettől a liturgikus kódexen át az egyetemes krónikáig, amelyben szerepel a szent. Ez alkalommal a prózai források közül mutatunk be néhányat.
Klára (1193–1253) nemesi családból származott. Szülővárosának szentként tisztelt alakja, Ferenc példáját követve szeretett volna teljes szegénységben élni. 18 éves korában otthonról elszökve virágvasárnap szerzetesi ruhát öltött – a hagyomány szerint maga Ferenc öltöztette be a Porziunculában. Klára és a körülötte formálódott női közösség a város melletti San Damianó-i ispotályban telepedhetett meg. Mivel a IV. lateráni zsinat (1215) tiltotta új szerzetesi szabályzatok írását, kezdetben a bencés regulát követték. Klára, aki csak Ferenc buzdítására vállalta el az apátnői tisztséget, 1127-től kezdve azért harcolt, hogy a pápa engedélyezze közössége számára a teljes szegénységben élést. A San Damianó-i „szegény asszonyok”, részben a vándorló ferenceseknek köszönhetően, nem voltak ismeretlenek a kortársak számára: példájukat hamarosan számos nő követte, akik evangéliumi szegénységet követő közösségekben szerették volna leélni életüket. Egyházi vezetők több alkalommal írtak számukra szabályzatot (forma vitaet), de Klára egyikkel sem volt elégedett. IX. Gergely pápa személyesen látogatott el hozzájuk, és próbálta meggyőzni arról Klárát, hogy rendelkezzenek valamilyen jövedelemforrással, de ő ezt határozottan elutasította. Klára harmincéves korától kezdve haláláig betegeskedett. 1234 és 1238 között három levelet váltott Csehországi Ágnessel, Přemysl Ottokár és Árpád-házi Konstancia lányával, a legelső közép-európai klarissza kolostor alapítójával Prágában, aki számára egyaránt szolgált lelki útmutatással és gyakorlati tanáccsal. A Magyar Királyságban is igen hamar, 1240 körül jött létre az első ilyen közösség Nagyszombatban. A negyedik levélnek röviddel halála előtt kezdett neki 1253-ban, és ebben az évben fejezte be közössége számára írt forma vitaejét; két nappal azután halt meg, hogy Gergely pápa elfogadta azt. Szentté avatási pere még abban az évben megkezdődött, és alig két évvel később már hivatalosan is felvételt nyert a szentek közösségébe. Ünnepe 1260 körül került be a ferences kalendáriumba, 1969-ig augusztus 12-én ülték. Religiosam vitam kezdetű bullájával 1263-ban IV. Orbán pápa Klárát rendalapítónak ismerte el, és elrendelte, hogy a különböző nevű, de mind a San Damianó-i közösség szabályzata szerint élő közösségeket klarissza rendieknek nevezzék.
Klára életének legfontosabb forrásai a szentté avatási per során gyűjtött tanúvallomások. Ezek alapján született 1261-ben, valószínűleg Szent Ferenc életrajzírója, Tommaso da Celano tollából az Adorabilis femina kezdetű legenda. Ezzel nagyjából egy időben keletkezett a szent verses legendája. Bár több legendaváltozat is született, az Adorabilis maradt az, melyet 1263-tól kezdve a renden belül használtak. Klára élete azonban egészen a XV. századig – részben azért, mert nem volt része Giacomo da Varazze (Jacobus de Voragine) népszerű legendagyűjteménye, a Legenda aurea eredeti korpuszának – a ferences és klarissza közösségeken kívül nem volt különösebben ismert. Ám Klára alakjával találkozhatunk Szent Ferenc legendáiban is: az 1330 körül keletkezett Actus beati Francisci et sociorum eius (Szent Ferenc és társainak cselekedetei) című legendájának 3 fejezetében szerepel. Az Actust számos Ferencről és társairól szóló kompilációhoz felhasználták, ezek közöl a legfontosabb ennek toszkán dialektusban írt változata, a Fioretti. Jóllehet nem Magyarországon készült, Kézirattárunk Cod. lat. 77 jelzetű XIV. század végi – XV. század eleji kódexe tartalmaz egy ilyen jellegű latin nyelvű kompilációt (Legenda sancti Francisci et sociorum eius azaz Szent Ferenc és társainak legendája), és mindhárom Kláráról szóló fejezet szerepel benne.

codlat77_46r_klara_opti.jpg
Két Szent Kláráról szóló fejezet Szent Ferenc és társainak legendájában. In. Cod. lat. 77, f.46ra (XIV. század végi – XV. század eleji vegyes tartalmú latin nyelven írt papírkódex, mely – többek között – Szent Ferenc és társainak legendáját, egyéb ferences  szövegeket és Mammotrectus bibliai kommentárját tartalmazza. Német glosszákat tartalmaz, talán német területen készült) – Kézirattár

Túlnyomó többségében ferences szerzeteseknek köszönhetjük a Klára ünnepére írt prédikációvázlatokat, rövid legendákat. Ilyet találunk a Kézirattár Cod. lat. 540-es jelzetű, XIV. századi ferences sermonariumában. A kódex tartalmát Vizkelety András ismertette részletesen, a benne található óhorvát nyelven írt nagyszombati kantiléna igazi különlegesség. Szintén ferences eredetű, de már magyar nyelvű az 1440 körüli másolatban fennmaradt, Szent Ferencnek és társainak életét bemutató magyar nyelvű Jókai-kódex. A kódex egyik fő forrása a már említett Actus volt, ebből származik az a három fejezet, melyben Klára szerepel. Az elsőben arról olvashatunk, hogyan került csodás módon a nagybeteg apáca karácsony éjszakáján Szent Ferenc templomába, hogy magához vehesse az oltáriszentséget; a másodikban arról, hogyan áldotta meg Klára a pápa kérésére a kenyereket, melyeken ezután megjelent a kereszt jele; a harmadik pedig azt, hogyan fedte fel Isten Klárának és Szilveszter testvérnek, hogy Szent Ferencnek prédikálni kell mennie.

jokai-kodex_37r_klara_opti.jpg
„Miképpen vitetett volt Szent Klára élő Isten születése napján az egyházba”. Jókai-kódex. MNy 67, fol. 37r – Magyar nyelvemlékek tartalomszolgáltatás

A szerzetesrendek XV. századi reformjával és az obszerváns ferencesek térnyerésével mind külföldön, mind hazánkban új lendületet kapott a Kláráról szóló modellsermók írása. A két obszerváns ferences, Laskai Osvát Biga salutis és Temesvári Pelbárt Pomerium sermonum szentek ünnepeire szánt köteteiben, melyek először 1497-ben és 1499-ben jelentek meg, találunk egy-egy beszédet Klára ünnepére, melyekbe praktikus okokból beleszőtték legendáját is. Azt nem tudjuk pontosan, hogy e segédkönyvek használói mit és hogyan vettek át a szerzőktől, mi hangzott el prédikációjukban. Laskai szokatlan themát választott sermójának: Nova lux oriri visa est gaudium apud omnes populos (Új fény támadt…; Eszter 8:16). Klára világosságot és örömet hozott a Földre négyfajta fényen (erkölcsi, lelki, szellemi és természetfeletti) keresztül. A fények mindegyike egy olyan szentírási passzushoz kapcsolódik, melyben a lux vagy a claritas szó szerepel. Olvashatunk arról is, hogy Klárának két alkalommal is sikerült szülővárosát, Assisit megmentenie a szaracén támadásoktól. Először 1240-ben, majd a következő évben, Assisi ostrománál az akkor már beteg apáca elhagyta ágyát és a szentségtartóban elhelyezett megszentelt ostya előtt imádkozott a város szabadulásáért és apácatársai épségben maradásáért. Isten az Eucharisztián keresztül biztosította Klárát védeleméről; és valóban, az ostromló csapatok másnap elvonultak. A csodához Laskai hozzáfűzi: „(…) Ennek emlékére ábrázolják őt szentségtartóval.” E megjegyzés érdekessége az, hogy a szentségtartó (monstrancia) a XIV. de még inkább a XV. századtól kezdve a szent legelterjedtebb attribútumává vált. Ez a hagyomány az Alpokon túli területeken volt erősebb, és a kutatók véleménye szerint szorosan összekapcsolódott az oltáriszentség iránti tisztelet elterjedésével ezeken a területeken. Bár azt nem tudjuk, Laskai milyen ábrázolás(ok)ra utalt, ennek az ikonográfiának az elterjedésében vélhetően nagy szerepet játszott Hartmann Schedel első alkalommal 1493-ban megjelent Liber Chronicarumja, melyhez Michael Wolgemut és Wilhelm Pleydenwurff készítette a metszeteket.

schedel_liber_chronicarum_210a_klara_opti.jpg
Szent Klára a monstranciával (részlet). Hartmann Schedel: Liber Chronicarum; RNyT Inc 87d, 210a – Régi Nyomtatványok Tára

Pelbárt sermója a szent ünnepére szánt beszédek egyik leggyakoribb themájára épült: O quam pulchra est casta generatio (Bölcs 4:1). Első részében Klára tisztaságát ünnepli, a másodikban kilenc erényét ismerteti életének egyes epizódjaival illusztrálva, az utolsóban pedig felsorolja az élete során és a halála után kapott égi jutalmakat. Klára legendájának számos epizódja megtalálható mindkét obszerváns szerző beszédében.
Az obszerváns reform egyik célja az volt, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak a női és harmadrendi közösségek lelki épülésére. E törekvésnek köszönhetjük többek közt a XVI. század elején készült nyelvemlékkódexeink nagy részét. Klára életéről szóló fejezeteket találunk az 1514-ben, egy magyarországi klarissza kolostorban magánhasználatra készült, jelenleg Prágában őrzött Lobkowicz-kódexben, és a szintén a XVI. század első negyedében, apácák számára készült Lázár Zelma-kódexben, melyet ma az MTA Kézirattára őriz. Ezek többségében eredetileg az Actus azon fejezetein alapuló történeteket tartalmaznak. Ezeket viszont a kódexek kompilálói/fordítói nem csak kéziratokból ismerhették, hanem nyomtatott könyvekből is, mint Laskai Osvát vagy Temesvári Pelbárt prédikációgyűjteményei vagy az 1504-ben Velencében megjelent, több magyar vonatkozással is bíró Speculum vitae beati Francisci et sociorum eius.
Szent Kláráról ünnepére írt beszéd magyar nyelven az 1526–1527-ben a lövöldi karthauzi kolostorban készült Érdy-kódexben található.

erdy-kodex_klara_235r_kivagott_opti.jpg
Quam pulchra est casta generatione cum claritate…
Egy népszerű thema Klára ünnepére. Érdy-kódex. MNy 9, 253r – Magyar nyelvemlékek tartalomszolgáltatás

Míg a klarissza apácák bizonyosan ismerték rendalapítójuk életét, a Névtelen Karthauzi szerző egy szélesebb, latinul nem tudó közönségnek (különböző rendbeli apácáknak és a kolostorban élő laikus testvéreknek) szánta beszédeit. Ehhez a beszédhez Temesvári Pelbárt már említett beszédét használta, ugyanazzal a témával, melyet így fordít: „Mily igen szép az tiszta nemzetség fényességgel egyetembe, mert halhatatlan az ő emlékezete”. Az obszerváns ferenceshez hasonlóan ő is a szent nevéhez kapcsolódóan fejti ki a sermo-legenda első részében, miért volt Klára szent, legfőképp tisztaságát kiemelve. Érdekes módon a Karthauzi Névtelennél nem szerepel, hogy a szent imája két alkalommal is megvédte Assisit a szaracén betöréstől. A szerző ugyanakkor – Pelbártot majdnem szó szerint idézve – hangsúlyozza Klára különleges tiszteletét az oltáriszentség iránt:

„Mikoron kedég oltáriszentségöt akar vala venni, nagy sírással, kennyhullatással járul vala reá, kinek előtte oly nagy félelemmel áll, mintha tulajdon nyilván látná Úr Jézus Krisztust istensége szerént. Úgy mond erről Szent Ágoston doktor: Valamennyével ki nagyobb szent életű és az mennyei kívánatossággal teljesb, annyéval ő imádságának idein a siralmas kennyhullatás bévebb.”

Volf Görgy, szerk., Érdy codex, Budapest, Magyar Tudományos Akadémia, 1876, vol. 2, 200. – KlimoTheca. A Pécsi Tudományegyetem Könyvtárának digitális könyvtára

Csak találgathatunk, hogy miért nem említi a szerző azt a csodát, mely megmagyarázza Klára addigra már Magyarországon is ismert attribútumának, a monstranciának az eredetét, melyről két erdélyi szárnyas oltár is tanúskodik. Talán azért, mert a szent legendájának egy másik epizódja, a karácsonyi szentáldozásának csodája is ennek a devóciónak egy másik megnyilvánulása; így az idők során a monstrancia egy konkrét esemény felidézése helyett inkább Klára lelkiségének szimbólumává vált.

Válogatás a kapcsolódó szakirodalomból:

Konrád Eszter

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr8116638970

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása