Wolfgang Amadeus Mozart Varázsfuvola című operájának ősbemutatója a bécsi Freihaustheaterben más néven Theater auf der Wiedenben (hivatalos neve: „kaiserl.[iches und] königl.[iches] privil.[egiertes] Theater auf der Wieden”) volt 1791. szeptember 30-án. Az opera szövegét Emanuel Schikaneder (1750–1812) német vígjátékíró és opera-librettista, színész, énekes, író, rendező, színházigazgató írta.
Sebestyén László: Tündér-síp. Egy nagy dall-játék, két felvonásban. Magyarrá tette Sebestyén László. A muzsika néhai Mozart Amade úrnak munkája, Vác, Gottlieb Antal, 1804., 3. – Színháztörténeti és Zeneműtár
Kazinczy Ferenc Pályám emlékezete című önéletrajzi művében így emlékezik vissza a világhírű geológus természettudósnál, Born Ignácnál, vagyis Mozart barátjánál, a Varázsfuvola Sarastróját ihlető jeles férfiúnál tett bécsi látogatására.
„’S tudod te, […], hogy én is magyar vagyok? […] ’s elmondá, hogy ő Erdélyi fi, Károly-Fejérvárról.”
Kazinczy Ferenc: Pályám emlékezete. Részlet. In. Uő: Pályám emlékezete, Sajtó alá rendező: Orbán László, Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó, 2009. (Kazinczy Ferenc művei. Első osztály, Eredeti művek, sorozatszerk.: Borbély Szilárd, Debreczeni Attila). Az idézet forrása: In. Kazinczy Ferenc összes művei. Elektronikus kritikai kiadás, MTA-DE Klasszikus Magyar Irodalmi Textológiai Kutatócsoport. Szerkesztő Debreczeni Attila.
Mozart szabadkőműves társa volt Born Ignác, a Varázsfuvolában több más ismert kortárs szerepeltetése mellett Sarastro alakjában neki állított emléket.
De az erdélyi szász származású Born Ignác, azaz teljes nevén Ignaz Edler von Born (Gyulafehérvár, 1742. december 26. – Bécs, 1791. július 24.) egy másik neves magyarral is szorosabb, mondhatni baráti kapcsolatban állt, Kempelen Farkassal (1734–1804). Kempelen egyik leghíresebb, épp 1791-ben, a Varázsfuvola bemutatásának évében megjelent könyvének elején, mely a nevezetes beszélőgépéről szól, Born metszett portréja áll a szerző dedikációjával:
„Born azon úgy adatik elő mint eggy lámpája mellett elméllő Bölcs, író-asztaláról legördűl a’ volumen – talán arra czélozván, hogy tudós deáksággal írt; homlokát által fogta jobbjával; válláról pallást foly le; az aljban (Grund) az Isis Multimammia’ (mindent-ápoló Természet) szobra mellett eggy Bölcs czirkalommal dolgozik.”
Kazinczy Ferenc: Erdélyi levelek. Szerdahely, [1816.] Júl. 21. d. In. Uő: Erdélyi levelek. Sajtó alá rendező: Szabó Ágnes, Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó, 2013. (Kazinczy Ferenc művei. Első osztály, Eredeti művek, sorozatszerk.: Borbély Szilárd, Debreczeni Attila). Az idézet forrása: In. Kazinczy Ferenc összes művei. Elektronikus kritikai kiadás, MTA-DE Klasszikus Magyar Irodalmi Textológiai Kutatócsoport. Szerkesztő Debreczeni Attila.
Több más korai magyar vonatkozása is van ennek az alighanem leghíresebb Mozart-operának. Jó néhány magyar színjátszóhely is bemutatta már a XVIII. század végén, majd a XIX. század elején. Pesten a korabeli sajtóra támaszkodó szakirodalom szerint már 1793. március 3-án bemutatták. Egy utazó, a műkedvelő gróf Hofmannsegg 1793. december 17-én Budán kelt és nővéréhez intézett levelében az egyik budai előadásról többek közt ezeket írja:
„A basszusszólamot, mely igen fontos, itt a legjobb énekesek egyike, kit életemben hallottam, adja elő. Ez egyúttal magas, mutatós férfiú, ki mint Sarastro […] rendkívül jól fest. E szerepet sehol sem tölthetik be jobbal.”
Gróf Hofmannsegg levele nővéréhez. Buda, 1793. december 17. Ford.: Isoz Kálmán. In. Isoz Kálmán: Buda és Pest zenei művelődése (1686–1873), Budapest, Budapesti Magyar Népszínházi Bizottmány, 1926., 130. – Törzsgyűjtemény
A pesti német színház, a „Königl. Städtisches Theater” először 1794. február 24-én mutatta be. Ezt igazolja a korabeli színlap és az előző napon kelt nyomtatott tudósítás is.
A pesti Nemzeti Színház csak 1877. február 17-én mutatta be az operát, a librettó fordítását Böhm Gusztáv (1823–1878) készítette.
A Varázsfuvolát Sopronban, természetesen német nyelven 1795. december 12-én és 13-án Paraszkovitz Konstantin társulata adta elő. Erről tudósít a Pressburger Zeitung 1795. december 11. száma:
Nachricht. Pressburger Zeitung, 1795. december 11. (99.), 1234. – Digitale Bibliothek des Digitele Forum Mittel- und Osteuropa
„Az őgrófsága Pejachevich Károly által bérelt Sopron Szabad Királyi Város Színházában december 12-én és 13-án a helyi színitársulat, Paraszkovitz Konstantin vezetése alatt a Bécsben gyakorta bemutatott operát, a Varázsfuvolát, az örökemlékű Mozart eredeti muzsikájával egészen új dekorációkkal és ruhákkal mutatja be.”
Pressburger Zeitung, 1795. december 11. (99.), 1234. Ford.: A szerző – Digitale Bibliothek des Digitele Forum Mittel- und Osteuropa
A Varázsfuvola pozsonyi bemutatója 1797. február 26-án volt.
Ebből az időből származik az a kéziratos partitúra, melyet a Zeneműtár akkori vezetője, Szőnyiné Szerző Katalin közreműködésével az Országos Széchényi Könyvtár számára 1996-ban sikerült megvásárolni. Az értékes kézirat a Varázsfuvola nyitányát és első felvonását tartalmazza, és 1796-ban készült Bécsben, a Varázsfuvola ősbemutatójának színházában, azaz a Theater auf der Wiedenben. S valóban, ez a kottakötet a csodával határos módon, a teljes sötétségből, a föld alól került a világosságra, s maradt meg mégis, míg végül hosszas hányattatás után méltó helyére került.
A kézirat az egyetlen ma ismert kottamásolat, mely az ősbemutató színházából, Schikaneder közvetlen köréből származik. Kaspar Weiß (1759 vagy 1762–1807) énekes és színész, 1790-től a Theater auf der Wieden tagja, vagyis a kézirat másolója és terjesztője korábban, 1779–1784-ig Eszterházán énekesként és táncosként a „pompakedvelő” Esterházy Miklós József (1714–1790) udvarában is alkalmazásban állt. A librettó szerzője, Schikaneder is járt Magyarországon, igaz ő is még jóval a Varázsfuvola keletkezése előtt, 1782-ben Pozsonyban, 1783-ban pedig Győrben bérelt színháztermet.
Mozart, W. A. Die Zauberflöte. [1796.] Partitúra. Egykorú kéziratos másolat. Címlap. Mus. mus. 10.868. A fényképet Hanvay Hajnalka, az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti és Zeneműtárának munkatársa készítette – Színháztörténeti és Zeneműtár
Eszterházán és Kismartonban is több Mozart-operát mutattak be, de épp a Varázsfuvoláé bizonytalan, az azonban biztosnak tűnik, hogy 1804-ben Kismartonban (Eisenstadtban) legalábbis tervezték az előadását.
Magyarul ezt a „tüneményes daljátékot” először Kassán 1831-ben, Böjtmás havának 19. napján (március 9-én) mutatták be Varázs-síp címmel, a színész és író Pály Elek (1797–1846) fordításában, igaz, a színházi zsebkönyv tanúsága szerint, ekkor még Tündér-síp címmel. Az 1832. március 14-i ’A varázs-síp című előadásban Taminót maga a fordító játszotta.
Varázs-síp. Kassa 1832. március 14. – Színháztörténeti és Zeneműtár, színlapgyűjtemény, Kassa, 1832.
Az 1832-es színlap alján ez áll:
„Ezen nevezetes daljáték tökéletes előadását a tavalyi esztendőben akadályozta a nagyságos regement bandája itt nem léte és némely dekorációk hiányossága, melyek a mostani előadásba egyesült erővel, s a Társaság igyekezetével arra fognak törekedni, hogy nagylelkű pártfogóimnak egy kellemetes időtöltést szerezzenek. Melynek megszemlélésére egész alázatossággal hív meg minden renden és karban lévő hazafi pártfogókat a nagyérdemű publikum
alázatos szolgája
Pály Elek.”
Varázs-síp. Kassa 1832. március 14. – Színháztörténeti és Zeneműtár, színlapgyűjtemény, Kassa, 1832.
A fordítás szövege is 1832-ben jelent meg nyomtatásban Kassán. Az 1835. március 28-i kassai felújításon a darab címe ismét A tündérsíp volt, természetesen Pály Elek fordításában.
Tündérsíp, Kassa, 1835. március 28. – Színháztörténeti és Zeneműtár, színlapgyűjtemény, Kassa, 1835.
S az 1835. március 28-i kassai előadásnak külön érdekessége, hogy a színház Heinisch József (1783–1840) karmester jutalmára adta elő, miként arról a pesti Nemzeti Színház későbbi karmestere, Erkel Ferenc másodkarnagya és zeneszerző maga tudósítja a közönséget:
„Kötelességem érzetétől ösztönözve, mely nem csak gyakorlott énekesek felsőbb mívelésére, hanem tanulatlanoknak, kikben erő s hajlom mutatkozik, képzésére is gerjeszt, választám e remek hangművet jutalmijátékomnak, melynek rendszeres volta legfőbb ösztön a baj-éneklés és helyes hanglelésre. Ezelőtt két évvel e teljes hangmű eléadatván, minden műkedvelő teljes elégedésével kérkedék, s most a legédesebb remény biztat, hogy jutalmazó tetszésöket érdemelhetem meg, midőn annak eléadásával buzgón bebizonyítani vágyom, hogy legfőbb törekvésem kötelességem teljesítésével gyönyörűséget szerezni kegyes pártfogóimnak
alázatos szolgájok
Heinisch József
színházi karmester.”
Tündérsíp, Kassa, 1835. március 28. – Színháztörténeti és Zeneműtár, színlapgyűjtemény, Kassa, 1835.
Idézzük az opera befejező sorait Pály Elek fordításában:
„Szárásztró az oltárnál áll, Támíno és Pámína papi öltözetben, mellettök egyiptomi papok mind a két oldalról, a három védlelkek virágokat tartanak kezökbe.
Szárásztró.
A napnak sugára az éjt oszlatja,
A kétszín hatalmát elszaggatja.
Kar.
Ti boldog béavattak! az éjjelt elűztétek!
Ezt Izísz! és Ozírísz! köszönjük néktek.
Igaz ügy ma győzött, meg van jutalma.
A szép s okosságnak ragyog hatalma.
Pály Elek: Varázs síp. Nagy tüneményes daljáték (opera) két fölvonásban. Német nyelven írta Schikáneder. A’ muzsikáját készítette Néhai Mozárt Amadeus Farkas, Kassa, A szerző, Werfer Károly, Cs. Kir. Acad. Typographus, 1832. 91. – Library of Congress
Kis Domokos Dániel (Színháztörténeti és Zeneműtár)
Szakirodalom:
- Kosch, Wilhelm: Deutsches Theaterlexikon. Biographisches und bibliographisches Handbuch. Fortgeführt von Ingrid Bigler-Marschall, Zürich und München, K. G. Saur Verlag, 32/33. Lieferung, Weisbrod–Wiel. 2006 Dezember, 3157.
- Pály Elek: Varázs síp. Nagy tüneményes daljáték (opera) két fölvonásban. Német nyelven írta Schikáneder. A’ muzsikáját készítette Néhai Mozárt Amadeus Farkas, Kassa, A szerző, Werfer Károly, Cs. Kir. Acad. Typographus, 1832.
- Szőnyiné Szerző Katalin: Varázsfuvola-másolat Mozart környezetéből. Magyar hagyomány? In. Operaélet, 9. évf., 2000. 1. sz., január–február, 16–18, 31–33.
Folytatjuk…
