„Ön nem tudja, ki Schickedanz!”

2021. október 14. 06:00 - nemzetikonyvtar

175 évvel ezelőtt született Schickedanz Albert

Idén a városligeti Műcsarnok megnyitásának 125. évfordulója mellett tervezőjére, Schickedanz Albertre is emlékezünk, aki 175 éve született. Sokoldalú munkássága több művészeti ágat érintett (építészet, festészet, iparművészet), vázlatos ismertetésünk a művész legkiemelkedőbb alkotásaira, főként az 1896-os millenniumi kiállításhoz kapcsolódó műveire fókuszál.

„– Vajjon ki tervezte ezt a pompás ornamentumot? kérdém egy mór ízlésű villára mutatva.
– Schickedanz ! – mondá fiatal barátom és tovább csevegett.
Nekem egy gót ízlésű palota ragadta meg figyelmemet.
– Hát e palota díszítése kitől ered?
– Schickedanztól! – volt ismét a válasz.
– Hát azt a tornyos kis nyári lakot?
– Schickedanz!
– Schickedanz, Schiehedanz és örökké csak Schickedanz. Hát annyira keresett ember ez a Schickedanz? kérdém csodálkozva.
– Lássa uram, mennyire nem tudjuk mi méltányolni a mi jeleseinket. Ön nem tudja, ki Schickedanz!”

H: Egy nevezetes magyar építész. (Schickedanz Albert.) In. Kecskeméti Lapok, 16. évf., 35. sz., 1883. augusztus 26., 2. Törzsgyűjtemény

A címadó mondat akár napjainkban is elhangozhatna, hiszen Schickedanz Albert ismertsége elmarad a korabeli fővárost vele együtt megformáló építész kortársaitól. A neve nem került be a köztudatba, s általában kimarad a meghatározó korabeli magyar építőművészek számbavételekor, Ybl, Steindl, Schulek, Hauszmann, Pecz társaságából. Felmerülhet a kérdés, a világörökséghez tartozó Hősök terét meglátogatók közül mennyien tudják, hogy a Műcsarnok, a Szépművészeti Múzeum és a Millenniumi emlékmű is az ő tervei alapján épült fel.
A művész szakmai sokszínűségéről a Vasárnapi Ujság egyik 1888-as számában ez olvasható:

„A pantheonok nagyszabású méreteitől egész a pókhálószerü hímzésmintákig mindent felölel tevékenysége s a mi a képzőművészetnek e tágas birodalmába esik, mindenütt alkotott valami figyelemreméltót, sőt jelentékenyet.”

Schickedanz Albert. In. Vasárnapi Ujság, 35. évf., 22. sz., 1888. május 27., 365. – Elektronikus Periodika Archívum

1_kep_onarckep_1896_opti.jpg

Schickedanz Albert: Saját arcképe, 1896. In. Ezredéves országos kiállítás 1896. A képzőművészeti csoport képes tárgymutatója, Budapest, Orsz. M. Képzőművészeti Társ., 1896. t. XI. – Törzsgyűjtemény

Schickedanz Albert 1846. október 14-én született, a mai Lengyelország területén fekvő Bialán (ma: Bielsko Biała). Gyermekéveit és fiatalkorát Késmárkon és Karlsruhéban töltötte. 1865-től itt kémiai tanulmányokat folytatott, majd átjelentkezett építészet szakra. 1867-ben a család Tokajra költözött, Schickedanz pedig Bécsben Karl Tietz építész műtermében helyezkedett el. Hazatérve Szkalnitzky Antalnál, majd 1868-tól 10 évig – kisebb megszakításokkal – Ybl Miklós irodájában dolgozott építészeti-, és ornamentikarajzolóként. Az 1870-es években Ybl mellett részt vett az Operaház tervezésében is. Schickedanz Albertet elsősorban a festészet vonzotta, már 1869-ben ösztöndíjjal szeretett volna kijutni a müncheni akadémiára, de kérelmét elutasították. Ybl irodájában viszont kamatoztatni tudta rajztehetségét is, hiszen épülettervei nem egyszerű rajzok voltak, hanem színes távlati képek, emberekkel, növényekkel kiegészített akvarellek, melyekben sikeresen ötvözte az építészethez és a festészethez szükséges elemeket. Később Lotz Károly, Székely Bertalan és Benczúr Gyula voltak a mesterei, műtermét pedig az Epreskertben állította fel.
Más területeken is volt alkalma bemutatni rajztudását: 1879-ben Ferenc József és Erzsébet ezüstlakodalma majd, 1890-ben Mária Valéria főhercegnő és Ferenc Szalvátor főherceg esküvője alkalmából kiadott üdvözlő feliratok elkészítésére kapott megbízást. Az 1879-1881 között, Prém József szerkesztésében megjelenő Képző Művészeti Szemle című lap fejlécét is ő tervezte.

2_kep_kepzo_muveszeti_szemle_1880_opti.jpg
A Képző Művészeti Szemle címlapja, 1880. In. Képző Művészeti Szemle, 1880. Címoldal. – Törzsgyűjtemény

1879-ben szerepelt először festményével az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat kiállításán, majd 1883-tól az 1890-es évek elejéig, utána pedig 1907-től rendszeresen részt vett az OMKT kiállításain.

„Schickedanz Albert e sokoldalú művész, ki ma építési tervvel nyer pályadíjat, holnap finom aquarellt állít ki, ezúttal egy csinos női arcképpel kelt figyelmet […]”

Prém József: Az őszi műkiállítás. (A „Pesti Hírlap” tárcája). In. Pesti Hírlap, 5. évf., 279. (1719.) sz., 1883. október 10., 2. Törzsgyűjtemény

1884-ben a Budapest Főváros Tanácsa által hirdetett építészeti látkép-városkép pályázatára több, Klösz György-fotó alapján készült képpel jelentkezett, s nem eredménytelenül, hiszen munkáival második helyezést ért el, s további megbízásokat is kapott. Beck Ö. Fülöp, szobrász, egykori tanítványa így emlékezett vissza festészetére:

„Engem nem lepett meg ez a festőtevékenység, hiszen lakása tele volt képeivel, melyek már kiállításokon is szerepeltek, de többnyire régi budapesti házakat vagy tájakat ábrázoltak. Egyetlen figurális képre tudok csak visszaemlékezni, egy ülő női félaktra, melyet még mint Lotz tanítványa festett. Azonkívül egy önarcképre.”

Rippl-Rónai József emlékezései. Beck Ö. Fülöp emlékezései, Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1957, 192. – Törzsgyűjtemény

1886 és 1888 között a Magyar Tudományos Akadémia dísztermének Lotz Károly által festett mennyezetfreskóját egészítette ki ornamentális díszítőfestéssel. A Vasárnapi Ujság hírlapírója ennek ürügyén méltatta Schickedanz tehetségét:

„Az akadémia nagy termének építészeti ornamentikája rávezeti figyelmünket arra a nem mindennapi tehetségű férfiúra, a ki sokoldalú tevékenysége mellett kiváló gonddal és előszeretettel műveli az építészetnek e finom, gyöngéd műágát is, mely mintegy átmenetül szolgál az ipar és művészet, az építés és szobrászat, valamint a festészet között.”

Schickedanz Albert. In. Vasárnapi Ujság, 35. évf., 22. sz., 1888. május 27., 365. – Elektronikus Periodika Archívum

3_kep_mta_mennyezet_1888_opti.jpg

Az Akadémia dísztermének mennyezete. Lotz Károly festményeivel és Schickedanz Albert építészeti díszítéseivel. In. Vasárnapi Ujság, 35. évf., 22. sz., 1888. május 27., 365. – Elektronikus Periodika Archívum

Schickedanz Albert az 1870-es évektől fordult az iparművészet felé. Az 1873-as bécsi világkiállítás iparművészeti anyagának megvásárlása után, annak rendszerezésében segédkezett Pulszky Károlynak, az Iparművészeti Múzeum őrének. 1878-tól az Iparmúzeum titkára, 1880 és 1901 között az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola tanára volt. Beck Ö. Fülöp, mint jó tanárra, jó emberre emlékezett vissza rá memoárjában, kiemelve munka iránti alázatát és szerénységét is:

„Legjobban szerettem az építészeti rajzolás tanárát, Schickedanz Albert műépítészt, közvetlen, fontoskodás nélkül való modoráért. […] Művészember volt, fesztelen, érdekes, mulatságos előadó. Jó tanárnak ma, visszafelé tekintve, nem tarthatom, de mégis tőle tanultam legtöbbet. […] A két dunahíd-pályázat felvázolásánál nemegyszer odahívott maga mellé, és magyarázgatta a problémát. Valószínűleg így próbálta önmagát független szemléletűvé felfrissíteni, mialatt előttem a feladat mibenlétét fejtegette. […] Jelenlétem nem zavarta, csekély szakismeretem sem. Ha szerényen megszólaltam, hozzászólásomat komolyan, fontoskodás nélkül mérlegelte. Csak a mű tökéletesítése lebegett előtte, minden melléktekintetet félrevetett, abszolút művész volt, kicsinyességek, hiúságok nélkül való. Megtörtént egyszer, hogy észrevételemet a hídpillér építészeti megoldásánál figyelembe vette és aszerint változtatott tervén. Fesztelen, derűs, sőt, jókedvű közlékenysége sohasem hagyta el. Minden helyzetben tréfálkozásra is hajlandó volt.”

Rippl-Rónai József emlékezései. Beck Ö. Fülöp emlékezései, Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1957, 187., 194–195. – Törzsgyűjtemény

Schickedanz Albert kiállítóként részt vett az 1885-ös városligeti Országos Általános Kiállításon. A kiállítási érmek mellé adott díszoklevél megrajzolása mellett például megtervezte a Közalapítványi uradalmak pavilonját, melyet azután lebontottak, és a János-hegyen vendéglőként építettek fel újra. A kiállítás képzőművészeti tárlatán korábbi pályázatait és megvalósult építészeti terveit, bútoripari részlegében pedig gróf Zichy Jenőnek tervezett szoba berendezését állította ki, amelyet kiállítási nagy éremmel jutalmaztak.

4_kep_epitesi_ipar_1885_opti.jpg

Az Országos Kiállítás épületei I. Közalapítványi uradalmak pavilonja. In: Az Építési Ipar, 9. évf., 18. (435.) sz., 1885. május 3., 7. Rajzmelléklet. – Törzsgyűjtemény

Schickedanz Albert munkássága mindenekelőtt építőművészként maradandó. 1870-ben érte el első szakmai sikerét, a Batthyány-mauzóleum tervezésére kiírt pályázat elnyerésével. Ezek után számos építészeti pályázaton indult, több-kevesebb, inkább eszmei, mintsem gyakorlati sikerrel. 1883-ban az állandó Országház tervét Freund Vilmossal készítették el. Az épületet az Operaház és a későbbi Szépművészeti Múzeum stílusjegyeivel a mai helyére tervezték. Annak ellenére, hogy az építés jogát végül Steindl Imre kapta meg, Schickedanz is profitált a pályázattal, mivel neve ismét előtérbe került az építész szakmában. 1891-ben szintén Freunddal pályázott a leendő Iparművészeti Múzeum építésére, de ahogy Gábor Eszter könyvében olvasható:

„Siker volt ugyan, de a kiviteli megbízás ismét elmaradt.”

Schickedanz Albert (1846–1915). Ezredévi emlékművek múltnak és jövőnek. Szerk.: Gábor Eszter, Verő Mária, Budapest, [Szépműv. Múz.], 1996, 31. – Törzsgyűjtemény

Ők harmadik díjat nyertek, míg az első díjat és a kivitelezés jogát Lechner Ödön és Pártos Gyula kapták meg.

5_kep_vajdahunyad_vara_opti.jpg

A millenniumi kiállítás Történelmi Főcsoportjának épülete, a mai Vajdahunyad vára, 2021. Fotó: A szerző

Schickedanz Albert magánéleti tragédiáját – első felesége és három gyermeke halálát – követően az 1893-as év meghozta szakmai életében az új lehetőségeket: az országban elkezdődtek a millenniumi előkészületek. Számos városrendezési, építészeti pályázatot írtak ki, melyből a legtöbbre Schickedanz is jelentkezett. Elsőként a Városligetben felépítendő millenniumi kiállítás történelmi főcsoport épületének megtervezésére. A mai Vajdahunyad várának építésére 11 pályázat érkezett be, melyből négy kapott díjat, köztük Schickedanz Alberté és Alpár Ignácé is. A pályázat második fordulójának három tervéből végül Alpár Ignácét választották ki megvalósítandónak, Schickedanz pedig a belsőépítészeti munkák elvégzését kapta feladatul, amelyből végül csak a gótikus és a reneszánsz csoport termeinek kiképzése maradt meg neki. Kárpótlásul-e vagy sem, de ezek után Ő kapta meg az új Műcsarnok tervezését immár társával, Herzog Fülöp Ferenc bécsi építésszel, akivel 1893-ban 5 évre (majd később újabb 5 évre) társult. A ma is álló Műcsarnok épülete 1896. május 4-én nyílt meg a millenniumi kiállítás ünnepségsorozatának keretében, s annak képzőművészeti részlegének központi épületeként.

6_kep_mucsarnok_1896_opti.jpg

 A képzőművészeti palota. Az Új Műcsarnok, 1896. In: Építő Ipar, 20. évf., 19. (1009.) sz., 1896. május 6., 15. rajzmelléklet. – Törzsgyűjtemény

A millenniumi kiállítás képzőművészeti csoportjának katalógusa szerint Schickedanz összesen 28 munkáját mutatta be az általa tervezett Műcsarnok első tárlatán.  Ezek megoszlása: 18 akvarell, 2 olajfestmény, 3 fénykép, valamint alaprajzok és tervrajzok. Témáját tekintve a kiállított darabok mintegy fele a Történelmi Főcsoport épületével volt kapcsolatos, továbbá a Műcsarnokot és más, korábbi alkotását ábrázoló akvarellek, vázlatok is bemutatásra kerültek.
1894-ben a Schickedanz-Herzog-cég elkezdte az 1896-ban átadott földalatti vasút Gizella (ma: Vörösmarty) téri és oktogoni lejárati csarnokának megépítését. Ezt a munkát a kiállításon két vízfestmény képviselte. A lejárók körüli szakmai vélemény megoszlott, annak kivitelezése és méretei miatt, végül a környék területrendezési munkálatai következtében 1911-ben, illetve 1912-ben lebontották azokat.  Az építész 1894-ben Cathry Szaléz Ferenc svájci mérnökkel (az 1874-ben átadott svábhegyi fogaskerekű vasút építőjével) sikertelenül pályázott az Eskü téri (ma: Erzsébet) híd megépítésére, a tervekről két fényképet állított ki. Schickedanz Albert számára a mérnöki tervezéssel közös munkára nem ez volt az első alkalom, mivel korábban, 1878-ban Feketeházy Jánossal indult a szegedi közúti Tisza-híd pályázatán, ahol első díjat nyertek el. Ennek ellenére a híd csak később épült fel, de ebben Schickedanz már nem vett részt, tervező munkássága feledésbe merült.

7_kep_mucsarnok_2021_opti.jpg

A Műcsarnok épülete, 2021. Fotó: A szerző

A Műcsarnok kiállítására Schickedanz Albert régebbi munkái közül az 1879-es, Kálvin téri kút tervét is elhozta, mely a várható többletköltségek miatt nem valósult meg, ahogy az 1882-ben, a Rózsadombra tervezett, „Nemzeti nagyjaink” jeligére beküldött, (ám dicséretben részesült) Pantheon-terve sem, ezt 2 akvarell képviselte. Az 1893-ban felavatott Magyar Nemzeti Múzeum kertjében álló Arany János-szobrot Stróbl Alajos, míg talapzatát Schickedanz tervezte, melyről egy fényképet ide is elhozott. Az Andrássy-emlékmű pályázatán Zala György szobrásszal indult. A nyertes terv alapján készült el az Országház mellett álló lovasszobor, ám Schickedanz kolonnád-tervét az Andrássy-szoborral kapcsolatban visszautasították, mivel a kompozíciót a tervezőpáros a mai Hősök tere lezárásaként képzelte el. Ez az oszlopsor végül 1905-ben, a Millenniumi emlékmű elkészültével megvalósulhatott. Megemlítendő, hogy Schickedanzot pedagógiai és műépítészeti érdemeinek elismeréseként érmekkel jutalmazták a millenniumi kiállításon.

8_kep_millenniumi_emlekmu_opti.jpg

Millenniumi emlékmű, 2021. Fotó: A szerző

Fő munkái közé tartozik még – amellyel a Hősök tere rendezése teljessé vált – a Szépművészeti Múzeum megtervezése, mellyel a pályáztatás után a második helyezést elért Schickedanz-Herzog társulást bízták meg. 1906-ra készült el az épület, de fogadtatása nem volt kedvező, a közízlés ekkorra megváltozott, sok kritika érte, anakronizmussal jelölte meg a szakmailag megosztott vélemény.

9_kep_szepmuveszeti_muzeum_opti.jpg

Szépművészeti Múzeum, 2021. Fotó: A szerző

1898-tól haláláig Schickedanz még jónéhány pályázaton indult, ám ezek többsége csak terv maradt, mint például a lipótvárosi zsinagóga, a Szent György térre tervezett Erzsébet királyné-emlékmű, a Kossuth-mauzóleum terve Beck Ö. Fülöppel. Fontosabbak a megvalósultak, például a szekszárdi Wosinszky Mór Múzeum épülete, síremlékek, szobortalapzatok, lakóépületek vagy saját, Nyúl utcai műterem-villája. Életének utolsó pár évében visszatért kedvelt tevékenységéhez, a festészethez, rendszeresen részt vett a Műcsarnok kiállításain. Utolsó, 1913/14-es szereplése Érdekes olvasmány című képével, elhozta számára az elismerést, melyről Elek Artúr tudósított Az Ujság című lap 1913-as évfolyamában.

10_kep_muveszet_1914_opti.jpgSchickedanz Albert: Érdekes olvasmány, 1913/1914. In. Művészet, 13. évf., 1–2. sz., 1914. február, 25. – Törzsgyűjtemény

Schickedanz Albert neve 1915. július 11-én bekövetkezett halála után sokáig feledésbe merült. Özvegye 1921-ben rendezett festményeiből és akvarelljeiből egy kis kiállítást műteremvillájában, de ezután személyét a szakirodalomban is csak érintőlegesen említették. 1996-ban a Szépművészeti Múzeum Schickedanz Albert (1846–1915). Ezredévi emlékművek múltnak és jövőnek címmel hiánypótló kiállítást rendezett a művész hagyatékából. A kiállítás nyomán egy nagyszabású katalóguskötet is készült, a Schickedanz-anyag feldolgozását elvégző Gábor Eszter szerkesztésében. Az 1996. év többszörös évfordulói után (Schickedanz Albert születésének 150., a Szépművészeti Múzeum létrehozását kimondó törvény 100., és felépülésének 90. évfordulója) 2015-ben, a művész halálának 100. évfordulója ismét kiállítást és kötetet eredményezett, ezúttal a Műcsarnokban …és formát ölt a gondolat… Schickedanz Albert, a Műcsarnok építője címmel.

11_kep_onarckep_1915_opti.jpg

Schickedanz Albert önarcképe, 1915. In: Építő Ipar – Építő Művészet, 39. évf., 29. (2010.) sz., 1915. július 18., 171. – Törzsgyűjtemény

Schickedanz Albert munkásságát, stílusának megítélését saját korában is kettősség övezte: tehetséges volt, sok pályázaton indult, de sokáig mégsem tudott kellőképpen érvényesülni a szakmájában. Szorgalma, és alkotóvágya ellenére korszerűtlen munkamódszere nehezítette pályáját: Herzoggal való társulásáig egyedül, saját iroda nélkül dolgozott. Historizáló stílusának fogadtatása sem aratott osztatlan sikert. Gábor Eszter írja:

„[…] saját nyelve már túlhaladott volt, az új, amelyhez talán affinitása lett volna, még nem alakult ki.”

Gábor Eszter: Schickedanz Albert építőmester. In. Schickedanz Albert (1846–1915). Ezredévi emlékművek múltnak és jövőnek. Szerk.: Gábor Eszter, Verő Mária, Budapest, [Szépműv. Múz.], 1996, 14. Törzsgyűjtemény

A Schickedanz Alberttel kapcsolatos ismeretlen-ismertség ambivalenciája ma is érvényes, így bár a lenti mondatok 1883-ban, jóval fő alkotásainak elkészülése előtt íródtak, úgy gondolom, hogy még ma is aktuálisak és segítenek annak megválaszolásában, hogy ki volt Schickedanz.

„Íme egy nagy magyar művész, kinek neve el van ugyan terjedve mindazon körökben, hol a művészetért rajongani tudnak, de mégsem népszerű annyira, mint azt annyi nagy alkotás után méltán megérdemelné. Azonban eléggé hangosan hirdetik az ő nevét mindazon maradandó becsű müvek, melyeket alkotott.”

H: Egy nevezetes magyar építész. (Schickedanz Albert.) In. Kecskeméti Lapok, 16. évf., 35. sz., 1883. augusztus 26., 3. Törzsgyűjtemény

Válogatott és felhasznált irodalom: 

Simon Bernadett (Olvasószolgálati és Tájékoztatási Osztály)

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr7716717300

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása