Philippus Barberiis: Opusculum vaticaniis Sibillarum, Oppenheim, Jacobus Koebelius [ca. 1517] 4. fol. Jelzet: Inc. 979 (1) – Régi Nyomtatványok Tára
„Ecce veniet dies, et illuminabit dominus condensa tenebrarum … desinent labia hominum cum viderint regem viventium.”
[„Íme, eljön a nap, és az Úr megvilágítja a sűrű sötétséget ... az emberek ajka majd elhallgat, amikor meglátják az élők királyát.”]
Philippus Barberiis, Opusculum vaticaniis Sibillarum, Oppenheim, Jacobus Koebelius [ca. 1517] 4. fol. Jelzet: Inc. 979 (1) – Régi Nyomtatványok Tára
A líbiai Sibylla kezében futó írásszalagon olvasható jóslat elejét Philippus Barberiis (1426–1487) domonkos rendi szerzetes könyvéből, az Opusculum vaticaniis Sibillarum-ból idéztük.
Az Apponyi terem fényei. Fotó: A szerző
A mai és az elkövetkezendő adventi vasárnapokon Philippus Barberiis könyve lesz az útmutatónk, melyet a Régi Nyomtatványok Tára őriz. A Barberiis művében felsorakozó tizenkét szibillát és azoknak a Megváltóról szóló egy-egy jóslatát fogjuk megismertetni olvasóinkkal.
De kik is vajon a szibillák? Még mielőtt rátérnénk az Opusculum tizenkét jóslatára, erre a kérdésre válaszoljunk.
Amikor a Sibylla név vagy a szibillaság szóba kerül, a jóslás, jövőbelátás jut az eszünkbe.
A fent idézett Philippus Barberiis könyvének bevezetőjében az áll, hogy a Sibylla név nem egy női név, hanem egy hivatás elnevezése. Olyan asszonyok hivatásáé, akik képesek az isteni üzenet közvetítésére. Azt írja, hogy a görögök szerint a Sibylla szó a hosziosz (= szent, felszentelt) és a bulé (=akarat, elrendelés) szavakból lett megalkotva. Ezek alapján a szibilla az isteni minőség szócsöve, az isteni akaratot kimondó nő elnevezése.
Az antik leírásokban a szibilla miközben a numinózumot, az istenséget befogadó csatornává válik, teste reszket, vonaglik, hangja megváltozik, összeszedettsége darabokra hull. A görögök szibillái Zeusz és Apollón üzenetét közvetítették, a római szibillák pedig az Apolló-kultusz papnői voltak. Ezen pogány profétanők Barberiis könyvében viszont Krisztus eljöveteléről jövendölnek. Számos más kora újkori könyvben is lehet olvasni ezekről a nagy tiszteletben álló asszonyokról és a Megváltóról szóló jóslataikról, valamint ikonográfiai ábrázolásuk is széles körben ismeretes volt a középkorban és a kora újkorban.
Ezzel magyarázható, hogy a szibillák jelentős helyet foglalnak el a Sixtus-kápolna mennyezetfreskóján egymást váltva a bibliai prófétákkal. Az öt jósnőt, a delphoi, az erüthreai, a cumaei, a perzsa és a líbiai Sibyllát Michelangelo Buonarroti (1475–1564) gyönyörűen redőzött ruhákban ábrázolta, a líbiai Sibylla alakja pedig, amint a lábujjától a fejéig elfordulva nyúl a könyvéért, egyik korai iskolapéldája lett a figura serpentinata-nak, a megcsavarodó emberi test ábrázolásának.
De nemcsak a pápai miliőben voltak jelen a látnoknők, hanem Vitéz János (1408–1472) esztergomi érseknek, Mátyás király egykori nevelőjének, késő gótikus, kora reneszánsz esztergomi palotájában is. Vitéz Jánosról, akit „Lux Pannoniae”- ként, Pannónia Fényeként emlegettek Európa-szerte, ezeket a sorokat jegyezte le Antonio Bonfini (1427 v. 1434–1502), Mátyás király humanista történetírója:
„Tágas ebédlőtermet épített a várban, s az ebédlő mellett kifelé álló pompás emeletes erkélyfolyosót vörös márványból. Az ebédlő homlokzata előtt boltozatos és oromtetős szibillakápolnát állított, melyben az összes szibillák képei megvannak. Magában az ebédlőben nemcsak az összes magyar királyok láthatók történeti sorban, hanem a szkíta ősök is.”
Horváth István, Vukov Konstantin: Vitéz János esztergomi palotája: Újabb kutatások az esztergomi várban, Tata, Komárom M. Múz. Ig., (Tudományos Füzetek, Komárom Megyei Múzeumi Szervezet, 2–3.), 1986 [!1987], 16. – Magyar Elektronikus Könyvtár
Esztergom a palotával együtt 1543-ban a törökök kezére került, így amikor 1573-ban a Dunán Konstantinápoly felé hajózva egy császári küldöttség megtekintette az esztergomi palotát, egy sokkal szomorúbb látvány tárult a szemük elé. A követség lelkésze, Stephan Gerlach így írt úti naplójában:
„Ezután egy előkelő török, a parancsnok utasítására, a várba vezetett minket, melyet a várossal együtt harminc évvel ezelőtt foglaltak el. Egykor erős, szép, pompás volt, most azonban minden romos. Valaha itt lakott az érsek, a Dunára néző terme most is látható, melyben Krisztus urunk a kereszten, a Boldogságos Szűz Mária és a szibillák festményei láthatók, de valamennyi arcát átszúrták. Mellette nagy, széles terem, fent aranyozott mennyezettel, melyre a magyar királyokat festették, de az ő arcuk is át van szúrva.”
Ungnád Dávid konstantinápolyi utazásai, [ford., a bev. tanulmányt írta Kovács József László], [a jegyzeteket írta Fenyvesi László, Kovács József László], [Budapest], Szépirodalmi, 1986, 108. – Törzsgyűjtemény
Egy másik esztergomi érsekhez, Oláh Miklós (1493–1568) nevéhez is kapcsolhatunk szibillákat.
Gyűjteményünk őriz egy pergamenre nyomtatott, gazdagon díszített, vörössel, kékkel és arannyal rubrikált hóráskönyvet, melyet 1502-ben nyomtattak Párizsban. Címlapján egy bejegyzés olvasható: „Liber saeculo XV. impressus, qui olim adlectus fuit Bibliothaecae Nicolai Olahi Archiepisc. Strigonien.” Azaz a bejegyző szerint egykor Oláh Miklós esztergomi érsek könyvtárába tartozott a XV. (!) században nyomtatott könyv.
Liber horarum. Ce presentes heures a lusaige de Romme... [Paris], Philippe Pigouchet. Pour Simon Vostre, [1502?], 1. fol. r. Jelzet: Ant. 6979 – Régi Nyomtatványok Tára
A könyv három levelén Sibylla-ábrázolásokat fedezhetünk fel, a képek alatt a jósnők nevével és jóslatával.
Érdekes módon, bár ugyanazt a tizenkét szibillát sorakoztatja fel a hóráskönyv szerzője, mint Barberiis, a szibillák jóslatai a két könyvben csak néhány esetben egyeznek.
Egyezés áll fenn a két könyvben perzsa Sibylla (Sibylla Persica), esetén. Barberiis az ő bemutatásával és proféciájával nyitja meg a szibillák sorát, bár a bevezetőjében leírja, hogy a szibillák szerepeltetésének sorrendje az Opusculumban esetleges.
A hagyomány szerint az aranyos ruhájú és fehér fátylat viselő perzsa Sibylla Krisztusról megjósolta, hogy öt kenyérrel és két hallal ezer embert fog jóllakatni a pusztában, és a maradékkal tizenkét kosarat tudnak majd megtölteni. Egy másik jóslatában pedig a következőket mondta:
„Ecce bestia conculcaberis et gignetur dominus in orbem terrarum, et gremium virginis erit salus gentium, et pedes eius in valitudinem hominum, et invisibile verbum palpabitur.”
[„Íme, fenevad, lábbal fognak eltiporni, és az Úr megszületik a világra, és a szűz kebele lesz a nemzetek üdvössége, lábai pedig az emberek menedéke, és a láthatatlan ige megtestesül.”]
Philippus Barberiis, Opusculum vaticaniis Sibillarum, Oppenheim, Jacobus Koebelius [ca. 1517] 4. fol. r. Jelzet: Inc. 979 (1) – Régi Nyomtatványok Tára
Túri Klaudia (Régi Nyomtatványok Tára)
Advent vasárnapi sorozatunk korábbi részei itt olvashatók: Második rész