Krisztus leghűségesebb katonája

2022. április 24. 06:00 - nemzetikonyvtar

Szent György napja

Szent György a 4. század elején, Diocletianus és Maximianus római császárok uralkodása alatt, a nagy keresztényüldözések idején szörnyű kínzások után halt meg hitéért. A középkorban a lovagok, fegyverkovácsok, lovaskatonák és a vándorlegények védőszentje volt, ma pedig a cserkészeké és a rendőröké. A bizánci katonaszent, a tizennégy segítőszent egyike a Szent Koronán is szerepel.

szgy_1_opti.jpg

Szent György-ábrázolás a Szent Korona bizánci részének (corona Graeca) egyik festett zománcképén. A kép forrása: Wikipédia 

Szent György legendája

A Georgius név eredetére több magyarázatot is adott a kutatás. Madas Edit, akinek kiváló fordításában Szent György legendáját magyarul olvashatjuk, így foglalta össze a lehetséges névetimológiai eredményeket:

György (Georgius) a geos, azaz ‚föld’ és az orge, azaz ‚művelni’ szavakból származik, olyasvalaki, aki a földet, azaz saját testét műveli. Ágoston A Szentháromságról szóló könyvében azt írja, hogy a föld jó a magas hegyek ormán, a dombok mérsékelt lankáin s az alant fekvő mezők lapályán. Az első jó a viruló fűnek, a második a szőlőnek, a harmadik a gyümölcsnek. Így volt Szent György kimagasló az alantas dolgok megvetése által, ezért volt övé a tisztaság virulása; mértékletes a jó és a rossz megkülönböztetése által, ezért volt övé az örök boldogság bora; és alacsony az alázat által, ezért ontotta a jócselekedetek gyümölcseit. Vagy pedig a gerar, azaz ‚szent’ és a gyra, azaz ‚homok’ szavakból származik neve, s ‚szent homokot’ jelent. Olyan volt ugyanis, mint a homok: nehéz, erkölcseinek súlyától, parányi az alázattól és száraz a testi kívánságtól. Vagy a gerar, azaz ‚szent’ és a gyon, azaz ‚harc’ szavakból ered, mint ‚szent harcos’, mert harcolt a sárkánnyal és a hóhérral. Vagy a gero, azaz ‚zarándok’, a gir, azaz ‚drágalátos’ és az ys, azaz ‚tanácsadó’ szavakból tevődik össze a Georgius név. Ő maga ugyanis zarándok volt a világ megvetésével, drágalátos a vértanúság koronájával, és tanácsadó az Ország hirdetésével.

Szent György. In: Legenda aurea. Válogatta, az utószót, a jegyzeteket és a mutatókat készítette Madas Edit. Fordította Bárczi Ildikó [et al.], Budapest, Helikon (Harmonia mundi Könyvek. Sorozatszerkesztő: Vizkelety András), 1990, 102. – Magyar Elektronikus Könyvtár

György életéről nagyon kevés adat maradt fenn. Legendájában szerepel, hogy Kappadókiában, a mai Törökországban született, és Lyddában, anyja szülőföldjén szenvedett vértanúhalált. Egy alkalommal Silena városába tévedt. Itt egy tenger nagy tóban lakott egy mindenkit megfélemlítő, halálos leheletű dögletes sárkány. A szörnyetegnek naponta két juhot kellett a lakosoknak adniuk, és amikor már elfogytak a feláldozható állatok, fiatalokat küldtek neki. A király lánya is sorra került, hiába próbálta az uralkodó megmenteni. Az elkerülhetetlen sorsa miatt zokogó királylányt pillantotta meg a tó partján György és miután a lány nagy nehezen elmesélte neki, miért sír, így vigasztalta: „Ne félj, te leány, Krisztus nevében megsegítelek”. A sárkányt legyőzte és a lány övét pórázként használva a városba vezette. A város lakói és a király mind megkeresztelkedtek, Szűz Mária és Szent György tiszteletére templomot emeltek.

szgy_2_opti.jpg

Albrecht Dürer: Szent György lóháton (1505–1508). A kép forrása: Wikipédia

A sárkány legyőzése után vállalt vértanúságot, mert nem bírta tovább elviselni a keresztényüldözéseket. Minden vagyonát elosztogatta, és nagy tömeg előtt mondta: „A pogányoknak minden istenei ördögök, az egeket pedig az Úr teremtette” (Zsolt 95,5). Ezután persze a római helytartó elé vitték, aki keresztény hite megtagadására szólította föl, és arra akarta kényszeríteni, hogy Apollo és Hercules szobra előtt áldozzon. György erre nem volt hajlandó, és minden kínzást elviselt. Sem méreg, sem tűz, sem a késekkel teletűzdelt kerék nem fogott rajta, a rábeszélés sem győzte meg. Sőt, könyörgésére a pogány istenek temploma villámtól sújtva romba dőlt. Végül a helytartó lefejeztette. Kitartása és hite láttán a bámészkodók közül sokan megkeresztelkedtek, és ezért életüket mártírhalállal fejezték be. A bizánci rítusban megalomártírként tisztelik, azaz különösen tisztelt vértanúként tartják számon. Mivel vértanúságáról és életéről nagyon kevés adat van, a niceai zsinaton legendáját apokrifnek nyilvánították, és 1969-ben törölték a római katolikus szentek sorából.

Magyarországi tisztelete – néhány középkori példa

Szent Gellért legendája szerint egy monostort és egy püspökségi egyházat is Szent Györgynek szenteltek: az Ajtonyt Szent György segítségével legyőző Csanád alapította oroszlánosi monostort, és az István által Marosváron szervezett új püspökség egyházát. Gizella családja is nagy tisztelője volt Szent Györgynek. A kultusz erejét mutatja, hogy I. István az 1018-as, bolgárok elleni hadjáratáról magával hozta Szent György fejereklyéjét, és a szent veszprémi egyházában helyezte el, 1030-ban pedig támogatta Lyddában a romos templom, kolostor és zarándokszállás újjáépítését.
A Szent György Lovagrend 1326. évi megalapítása I. Károly nevéhez fűződik. Az ötvenfős tagság világi és egyházi szolgálatokat egyaránt ellátott, többek között ők őrizték az 1323-ban a visegrádi várba szállított Szent Koronát, emellett lovagi tornákon ők adták a király kíséretét.
Szintén a 14. században, 1373-ban készült el Kolozsvári Márton és Kolozsvári György híres Szent György-szobra, amelyről korábbi blogbejegyzésünkben olvashatnak.
Az 1408-ban Luxemburgi Zsigmond által alapított Sárkányrend alapító oklevele Szent Györgyöt név szerint is megemlíti:

a körré görbült sárkány jele, vagyis képe, amint farkát nyaka köré tekeri és háta közepén hosszában feje és orra elejétől végig fel van hasítva, s a vére vesztése miatt fehér és vértelen hasíték belső széles mentében és hosszában elhelyezett vörös keresztet visel, hasonlót ahhoz, amilyen vörös keresztet fehér mezőben magának a dicső Szent György vértanúnak zászlaja alatt vitézkedők szoktak viselni...”

Marosi Ernő: A művészetek a 14–15. századi Magyarországon. In: Uő (szerk.): Magyarországi művészet 1300–1470 körül, Budapest, Akadémiai, 1987. 101. – Törzsgyűjtemény

Szent György legendáját a 16 századi Érdy-kódex is megőrizte és számos patrocínium, hazai helynév kötődik hozzá.

szgy_3_opti.jpg

Szent György vértanúról szóló prédikáció az Érdy-kódexben – Kézirattár, MNy 71, fol. 131v. Online szövegközlés: Sermones Compilati Kutatócsoport (ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék)

Szent György Perszeusz örököse, egy rendkívül fontos és nagy tiszteletnek örvendő szent egész Európában, Grúziától Angliáig. Kultusza talán az egyik legjobb példa az antikvitás örökségének, értékeinek továbbélésére. Tisztelete megmaradt, még ha legendája a keresztény hagiográfia szempontjainak nem is felelt meg.

szgy_4_opti.jpgPiero di Cosimo: Perseus kiszabadítja Andromédát (1515). A kép forrása: Wikipédia

Felhasznált források és irodalom:

Orsós Julianna (MTA-OSZK Res Libraria Hungariae Kutatócsoport)

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr8517814231

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása