A levegőből élő kaméleon, a tűzevő szalamandra és társaik

2022. július 28. 06:00 - nemzetikonyvtar

Conrad Lycosthenes (1518–1561) elzászi humanista és enciklopédista Prodigiorum ac ostentorum chronicon (Csodák és jelenések krónikája) című könyve kinyomtatása óta nagy népszerűségnek örvendett. A könyv Baselben, Heinrich Petri nyomdászműhelyében 1557-ben készült el, és még ugyanabban az évben német nyelven (Wunderwerck oder Gottes unergründtliches Vorbilden) is megjelent. Lycosthenes, a természet és a földrajz iránt rajongó polihisztor a kor kompilációs szokása szerint számos forrásból válogatva és részleteket kiemelve állította össze a mű anyagát. Isten csodákkal teli teremtett világát míves fametszetek tették még szemléletesebbé.

Tári munkánk során a mű egyik német nyelvű példányában (Ant. 311) egy érdekes bejegyezést találtunk a háttáblán.

„Quattuor ex puris vitam ducunt elementis
Chamaeleon, Talpa, Maris halaec et Salamandra.”

A sorok jelentése:

„A négy tiszta elemből él:
a kaméleon, a vakond, a hering és a szalamandra.”

Valószínűleg a könyv lapjain szereplő egzotikus állatok és lények különös hangulata késztette a könyv régi tulajdonosát arra, hogy lejegyezze a könyv háttáblájára ezt a mondatot.
De mire is gondolt e sorok írója?
A könyv régi tulajdonosa a fenti szöveget nem saját kútfőből írta, hanem egy középkori eredetű szövegrészletet hagyott fenn az utókor számára. 
Hogy értelmezni tudjuk a bejegyzést, keressük meg a szöveg folytatását!
A négy elemről és a négy állatról szóló szöveg teljes változatát egy másik híres enciklopédista, Bartholomaeus Anglicus (ca. 1203–1272) ferences szerzetes és skolasztikus tudós De proprietatibus rerum (A dolgok tulajdonságairól) című művében találjuk meg. Bartholomaeus kompendiumát (rövid kivonatos kézikönyv, összefoglalás) a diákok és a szélesebb olvasóközönség számára írta. Művében a világ valamennyi dolgáról és jelenségéről olvashatunk egy-egy rövid összefoglalót. A kompendium XVIII. könyvében (De animalibus; A szárazföldi állatokról) a kaméleonról írt szócikkében (Caput XX.) ott áll a Wunderwerck… háttáblájára lejegyzett két sor, és azok folytatása is:

„Terra cibat talpam, flammae pascunt salamandram,
unda fit [h]al[la]eci cibus, aer c[h]am[a]eleonti.”

3_k_opti.jpgBartholomaeus Anglicus: De proprietatibus rerum, Strassburg, typ.: Husner Georg, 1491, p. [424]. Jelzet: Inc. 265. Caput XX. Részlet – Régi Nyomtatványok Tára

Azaz:

„A föld táplálja a vakondot, a lángok éltetik a szalamandrát,
a víz a hering eledele, a levegő pedig a kaméleoné.”

A középkori természettudósok szerint ez a négy állat különlegesnek számított, mert képesek voltak megélni tisztán az elemekből: a levegőből, a tűzből, a vízből és a földből. A középkorban és a kora újkorban a négy elem és ezen állatok között olyan szoros kapcsolat állt fenn, hogy a négy állat valamelyikének említésekor egyből a hozzájuk társított elemre asszociáltak.
Az elemtan viszont ennél régebbi keletű. Az elemekből felépülő világ gondolata már az antik filozófusokat is foglalkoztatta. Arisztotelész az elemeket tekintette a világ legegyszerűbb létformáinak. Elmélete szerint a tűz meleg és száraz, a levegő meleg és nedves, a víz hideg és nedves, a föld hideg és száraz. Az elemeknek természetes helyük is van. A föld természetes helye a Föld központja, a vízé a Föld felszíne, a levegőé a Föld és a Hold közti terület, a tűzé a külső tűzkör.
Az elemtan a legtöbb ősi kultúrában megtalálható, és számos közös vonás fedezhető fel a különféle hagyományokban. Az elemekhez társított állatok univerzalitására utal az az indiai tradíció is, mely szerint a kígyók is levegővel táplálkoznak. A villás nyelvük gyakori kiöltögetése miatt azt gondolták a régi indiaiak, hogy ezek az állatok a leget lakmározzák. Innen kapták a kígyók a kettős nyelvű és légnyaldosó név mellé a szélevő elnevezést. A kígyók eme szélevő minőségükben pedig az indiai aszkéták szimbólumává váltak. Itt érdemes megjegyeznünk azt a tényt is, miszerint a középkori európai természettudósok a kaméleont rendszeresen a kígyók osztályába sorolták.
A négy állat és a négy elem szoros és ismert kapcsolatára hozzunk egy példát az irodalomból. Shakespeare (1564–1616), aki a Wunderwerck kiadása után hét évvel született, Hamlet című művében (Harmadik felvonás, 2. szín) használja ezt a középkori motívumot:

„KIRÁLY
Hogy van Hamlet öcsénk?
HAMLET
Felségesen, mákúgyse, a kaméleon kosztján: levegőt eszem, ígéret töltelékkel. Kappant se hizlalnak így.”

William Shakespeare: Hamlet, dán királyfi. Harmadik felvonás, 1. szín, ford. Arany János, [Szentendre], Interpopulart, 1995.– Magyar Elektronikus Könyvtár

A négy elemhez e négy állaton kívül további kategóriákat is rendeltek. Például a négy évszakot, a négy égtáj szeleit, a négy vérmérsékletet, a négy paradicsomi folyót, a négy sarkalatos erényt és a négy evangélistát. Szimbólumaikkal nagy előszeretettel díszítették a középkori és kora újkori templomokat, fejedelmi ebédlőket, fogadótermeket, könyvtártermeket, és a bennük őrzött kincseknek, a könyveknek a fatábláit is.

Túri Klaudia (Régi Nyomtatványok Tára)

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr8417887565

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása