A Magyar Könyvtárosok Egyesülete keretében a hetvenes évek elején Csűry István, a Debreceni Egyetemi Könyvtár akkori igazgatója kezdeményezésére jött létre hasonló szakmai szerveződések mintájára, az évszázadokra visszanyúló hazai bibliográfusi előzményekre támaszkodva. a bibliográfusok szakmai tömörülése. Így alakult meg 1973. november 20-án az MKE Bibliográfiai Bizottsága, majd amikor 1990-ben az MKE szervezeti megújulásakor az addigi szakmai bizottságok szekciókká szerveződtek, a bizottság az MKE Bibliográfiai Szekciójaként működött tovább. Javaslataival igyekezett hozzájárulni az országos bibliográfiai rendszer kiteljesítéséhez, a retrospektív magyar nemzeti bibliográfiai munkálatok felgyorsításához. A bibliográfiai tevékenység megismertetése érdekében, a nagy elődök előtt tisztelegve, mindmáig emléküléseket szervez, melyek előadásai kötetekbe rendezve jelennek meg. Rendezvényein a szakmai-módszertani megújulás jegyében, meghívott előadói révén az érdeklődők betekintést kapnak a korszerű bibliográfiai feldolgozási módszerek és alkalmazások bevezetésébe, a megvalósított, jó gyakorlatokba.

1999-ben lettem az egyesület és a szekció tagja Nagy Anikó iránymutatását követve, aki akkor az MKE Bibliográfiai Szekció elnöki tisztét töltötte be (és akitől egyébként bővebb történeti áttekintést olvashatunk A Magyar Könyvtárosok Egyesületének története 1935–2009 című kötetben). Anikó volt, aki megkért a szekció gazdasági ügyeinek intézésére, amit 2004-2021 között láttam el. Érdekes módon ez a tevékenység is hasonló technikai változásokon esett át ottlétem alatt, mint amit az ISSN-központban (már jóval korábban) átéltünk munkatársaimmal: a papírhordozón vezetett nyilvántartásokat felváltották az elektronikus verziók. Itt a kettős könyvelést tartalmazó terjedelmes, narancssárga naplófőkönyvek kézírásos vezetése szűnt meg, és a készpénzforgalom időszaki pénztárjelentéseinek szintén narancssárga nyomtatványait tettük félre 2015-tel bezárólag, a házipénztárak egységesített elektronikus, Excel-alapú könyvelésének bevezetésével. Az új Hessyn számlázó programban szerencsére már nem kellett elmélyednem…

Be kell vallanom, hogy amikor nemzeti könyvtári munkaszobámban a szekrény alján őrizgettem a következő díjazott nevének bevésésére várakozó Kertész Gyula-emlékérmeket a szekció házipénztárának kazettája mellett, nem gondoltam, hogy az egyik végül hozzám kerül. Az emlékdíj alapítása (2005) óta olyan névsor állt össze a díjazottak nevéből, amit csak a legmélyebb tisztelettel olvashattam. Az alapító okirat szerint az érem célja: „Emléket állítani Kertész Gyulának és elismerni a helyismereti könyvtárosi és bibliográfusi tevékenység különböző területein elért elméleti és gyakorlati szakmai eredményeket, a kiemelkedő alkotásokat.” Ez én lennék? „Az emlékérmet évente felváltva a MKE Helyismereti Könyvtárosok Szervezete és a Bibliográfiai Szekció vezetősége ítéli oda.” A jelölésért köszönet a Bibliográfiai Szekció vezetőségének, Szőnyi Éva elnöknek. Ráadásul ezt a díjat kétszer is átvehetem: átadták az MKE Vándorgyűlés nyitó plenáris ülésén, és újra megünnepelhetjük a helyismereti könyvtárosok országos szakmai konferenciájának alkalmával is.

1981-ben léptem be az OSZK-ba, és kezdettől fogva az ISSN-központban dolgozhattam. Valójában a Külföldi Folyóiratok Központi Katalógusához kerestek munkatársat, de szervezetileg ide tartozott az ISSN-központ működtetése is Szilvássy Zoltánné, Judit vezetése alatt. A felvételem után az osztályon belül egy időre minden csoport munkájába be kellett kapcsolódnom, aztán Judit megkérdezte, hogy melyiket választanám: Kurrens Csoport, Retrospektív Csoport, ISSN? Az osztályon akkor – a teljes foglalkoztatottság célkitűzésének megfelelően – sok munkatárs dolgozott, mindenki egy-egy részfeladattal volt megbízva. Az ISSN nemzetközi hálózat adatnyilvántartó célkitűzéseihez való hozzájárulás megragadta a fantáziámat, így azt választottam, és egy kisebb létszámú, négyfős csoporthoz csatlakoztam. Kicsit bonyolította a helyzetet, hogy akkoriban meg kellett felelnünk a moszkvai regionális központ kívánalmainak is, de igyekeztünk a lehető legkevesebb dupla munkát végezni az időszaki kiadványok bibliográfiai és azonosító adatainak szerkesztése közben – hiszen valójában a nemzetközi ISSN Regisztert a Párizsban székelő nemzetközi központ állította elő, az idő tájt még mikrofilmlapon. Az általunk kitöltött adatlapokat akkor még Párizsban rögzítették, de rövidesen megkezdődött a hazai mágnesszalagok tesztelése és létrehozása is. Adatlapjaink az anyanyelvű rögzítő kezében kevesebb hibát eredményeztek, tisztult az ISSN-adatbázis magyar adattömbje.

A kezdeteknél orosz szakos végzettségem hasznosnak bizonyult, de hamarosan egy intenzív nyelvtanfolyammal az angolban is sikerült tovább lépnem. Éppen időben ahhoz, hogy a moszkvai kapcsolat lazulása, majd felbomlása közben már figyelmem a párizsi ISSN Nemzetközi Központ fejlesztési feladataiban való részvételre irányulhasson. Személyi számítógépre telepíthető DOS-alapú adatbáziskezelő rendszert teszteltünk, hogy a feldolgozó saját kezébe vehesse az adatbevitelt. Ez volt az OSIRIS szoftver, aminek egy- és többfelhasználós változatát is véleményeztem. Ennek kapcsán kezdődött el részvételem a Magyar ISSN Nemzeti Központ képviseletében a nemzetközi szakmai rendezvényeken, először az ISSN nemzeti központok igazgatóinak évente megrendezett tanácskozásain, aztán az IFLA-konferenciákon, ISO-szabványtárgyalásokon. Az ISSN-hálózat mindig tevékenyen kiveszi részét a szakterületét érintő nemzetközi szabványdokumentumok kidolgozásában, legyen az éppen az ISSN-szabvány (ISO 3297), vagy a címrövidítési szabványdokumentum, legyen szó a rekordokban használt ország- és nyelvkódokról, vagy a bibliográfiai adatcsere formátumokról, amilyen a MARC és a UNIMARC, és ne feledkezzünk meg a bibliográfiai leírási szabványokról sem, melyek folyamatos megújulása megállíthatatlan. Számos lehetőségem adódott az elmúlt évtizedekben e területeken a továbbfejlesztés egy-egy szakaszába vagy részfeladatába bekapcsolódni nemzetközi szinten – az ISSN-szabvány haza honosításának sorsa pedig mindig a legközelebb állt hozzám.

Szilvássy Zoltánnét, Juditot már említettem, rengeteget tanultam tőle nem csak szakmailag – tanítómesteremnek és második anyámnak tekintettem. Ő indított el a nemzetközi szakmai vizeken is. Magával vitt 1990-ben Párizsba, és utódjaként mutatott be az ISSN-központok igazgatóinak tanácskozásán. Ezeket a gyakorlati összehangolódást is célzó tanácskozásokat évente más-más ország rendezte, és Magyarország kétszer is elnyerte a rendezés megtisztelő feladatát: első ízben Judit 1986-ban, másodszor 1997-ben jómagam vettem kézbe az úgynevezett „Directors’ Meeting” sorsát. Az ilyen események, az évente ismétlődő személyes találkozások (de akár az új ismeretségek is) nemcsak bőséges eszmecserét és együttműködést eredményeztek a résztvevők között, de szakmai barátságok is szövődtek. Sok kedves ismerősöm akad a szomszédos országokból vagy Európa más tájairól, nem is beszélve kitűnő (és kitartó, mert őt ismerem legrégebben) amerikai kolléganőmről, Regina Reynoldsról. Sose fogjuk elfeledni, amikor washingtoni otthonában szállásolt el, és én hálából beavattam a gulyáslevesfőzés rejtelmeibe, amihez a bőröndömben vittem néhány zöldséget – mert ott biztos nem lehet ilyet kapni...
Az évek során megismertem a nemzetközi hálózat igazgatóit Suzanne Santiagótól, Françoise Pellén át Gaëlle Béquet-ig – aki 2015-ben az OSZK-ban is látogatást tett, amikor az ISSN-hálózat alapításának 40. évfordulójára készülve felkereste Juditot Budapesten. Az apropót az adta, hogy Juditnak 1987-ben, az alapító igazgató, Mary Rosenbaum váratlan halálát követően, ideiglenesen át kellett vennie a hálózat irányítását Párizsban – az évfordulós ünnepségen való részvételt, az utazást azonban (korára való tekintettel) már nem tudta vállalni. Ami engem illet, hosszú évekig dolgoztam együtt a kölcsönös megbecsülés jegyében az ISSN Nemzetközi Központ Bibliográfiai Csoportjának vezetőjével (Alain Roucolle) például az ISSN-kézikönyv átszerkesztésén, vagy a számítógépes menedzsmentért felelős Slawek Rozenfelddel a már említett OSIRIS-szoftver fejlesztésén. A mai IT igazgató a 90-es évek elején került a párizsi központhoz: Pierre Godefroy több számítógépes rendszerváltást levezényelt már, ami a magyar központ számára eddig a Virtua katalogizáló kliens használatát mindig megfelelően frissített verzióban tette lehetővé, legújabban pedig az ISSN Plus online adatkezelő felületére váltottunk át. Pierre pedig rendre nagyra értékeli a magyar központ észrevételeit, gyakorlati meglátásait, bug-reportjait.

Több mint 40 év alatt a szervezeti keretek többször változtak a nemzeti könyvtáron belül, ezzel együtt működésünk helye is. Én kezdőként a Pollack Mihály téri épületbe jártam munkába, és akkor még a nemzeti központ tevékenysége a nemzetközi ISSN Regiszter magyarországi hatáskörbe tartozó adatainak előállítására és kezelésére szorítkozott. Az ISSN-számkiadást egy másik szervezeti egységben, az irodán végezte az időszaki kiadványok kötelespéldányait is közvetlenül szemrevételező könyvtáros. Ez a munkamegosztás nem változott az OSZK várba költözésével sem. Mivel a munkafolyamatok a feldolgozókat is érzékenyen érintették, akkoriban működött az érintettek bevonásával egy úgynevezett „ISSN–ISBN-team” (2002-től „Tipológiai Team” néven), amely rendszeresen összeült a dokumentumtipológiai döntéseket és az azonosítószámok használatát érintő problémák megvitatására. A könyvtári feldolgozáshoz való erősebb kapcsolódást segítette, hogy 1998-ban az addig önálló Magyar ISSN Nemzeti Központ magába olvaszthatta a számkérést és számkiadást kezelő Magyar ISSN Irodát, és munkánk a Periodikafeldolgozó Osztály keretében folyt tovább Nagy Anikó felügyelete alatt. Ezzel tovább erősödött a hazai és a nemzetközi bibliográfiai leírási trendek közötti párbeszéd is, gondolok itt például a KSZ/3 és az ISBD(CR) összevetésére.
Az ISSN–OSIRIS-adatbázis építését 2005-ben váltotta fel a Virtua katalogizáló kliens, melynek révén közvetlen, online hozzáféréssel szerkeszthettük tovább a magyar nemzeti adategyüttest. A floppy lemezek postázásával már korábban felhagytunk, most lezárult az e-mailben csatolt export-fájlok küldése is. A Virtua kliens használatba vétele nagy változást hozott számunkra, mert bővült a rögzíthető bibliográfiai adatelemek köre. Rekordjaink ettől kezdve teljesebb leírást tartalmaznak, így az információk a katalogizálók számára – akik az ISSN Portálon keresztül kapnak hozzáférést az adatbázishoz – jobban hasznosulhatnak.
2006 decemberétől egy újabb szervezeti változás folytán a munkafolyamatok teljes körének ellátására csupán ketten maradtunk, így a leírások szerkesztése mellett beletanultunk a már nagyrészt e-mailen folyó ügyfélforgalom (tájékoztatás, értesítés) kezelésébe is. Sőt, mivel a Magyar ISSN Nemzeti Központ a kötelespéldány osztály (Gyűjteményszervezési Főosztály, Kötelespéldány és Kiadványazonosító-kezelő Osztály) része lett, így a központ aktívan részt vesz az időszaki kiadványok felmerülő kötelespéldány-beszolgáltatási hiányainak reklamálásában is. Közben az ISSN használatának körét is bővítettük: először az alkalmazás körét kiterjesztettük a cserelapos folytatódó kiadványokra, majd később a kurrens megjelenésű közéleti lapok teljességét vontuk a számadás körébe, értem ez alatt a községi és kistérségi önkormányzati/közéleti lapokat, melyek eddig kimaradtak. Az elektronikus publikálás terjedése és tudományos jellegének fejlődése további feladatok elé állítja a feldolgozókat és az azonosítószám-rendszerek kezelőit is.

Nem aggódom az időtöltéseim miatt, azt hiszem kellőképpen felkészültem az életmódváltásra. Ebben nagy segítségemre van és lesz a Taoista Tai Chi™, aminek révén nem csak a fizikai egészségem megőrzéséről gondoskodhatok, hanem szellemi táplálékot, útmutatást is tud adni, és ugyancsak kitűnő barátokat ismertem meg ebben a társaságban az elmúlt évtized alatt. Az egyensúly, a belső harmónia kialakítása az útravalóm. Úgy gondolom, nyugdíjasként ez könnyebben megy majd.