Négy kontinens, tizennégy könyv, felbecsülhetetlen gyűjtemény, számtalan vadászkaland. 125 éve született Széchenyi Zsigmond, hazánk ma is legnépszerűbb vadászírója. Könyvei nem csupán vadászati élmények, hanem úti beszámolók, melyekből az adott ország, nép társadalmi, földrajzi, történelmi helyzetéről is nagyon sokat megtudhat az olvasó.

Széchenyi Zsigmond levele Hóman Bálinthoz a Csui!... megjelenése kapcsán – Kézirattár, Fond 15/1466

A kenyai utazást is sorra követték az újabb lehetőségek: 1932–33-ban, majd a következő évben, 1934-ben ismét expedícióra indult új ismerősével, barátjával, Yussouf Kamal egyiptomi herceggel. Ezen utak naplóiból készült az Elefántország, mely 1934-ben jelent meg. Második könyve szintén hatalmas siker lett. Rá egy évre, 1935-ben, két korábbi útitársával, Almássy Lászlóval és Horthy Jenővel tért vissza ismét, ezúttal Szudánban vadásztak antilopra. Ebből az útjából Hengergő homok címmel jelent meg útinaplója.
A gróf ekkorra már híres, népszerű íróként, utazóként számos lap hasábján jelenik meg. Nemcsak interjúk formájában foglalkoznak vele, de életének eseményeit – így például autóbalesetét is – rendre leírják. Igazi aranyifjúként élte mindennapjait, legtöbb idejét szenvedélyének, a vadászatnak szentelve. Nemcsak külföldön, hanem hazai vadászatokon, versenyeken is részt vett. Ahogy az afrikai táj, úgy lenyűgözte őt az itthoni állatvilág is, és örömmel használt ki minden lehetőséget, amikor a természetben lehetett.

Ismeretlen tájakon

Alig tért haza legutóbbi afrikai útjáról, néhány hónappal később újra hajóra szállt, viszont ezúttal egészen más irányba. Az úti cél most nem Afrika, hanem Alaszka volt. Az Alaszkában vadásztam című könyvből ismerheti meg a nagyközönség ennek az útnak az élményeit. A hatalmas kos, a kodiak medvék elejtésén túl az olvasók – akárcsak az afrikai élményeit összefoglaló könyvekben – betekinthetnek az európaitól olyannyira eltérő tájakba, életmódba. Széchenyi Zsigmond könyveiben remek arányérzékkel találja meg az egyensúlyt a személyes történet, a történelmi, földrajzi, társadalmi ismertetés és a szórakoztató részletek megelevenítése között. Néha kiszínezi kissé az eseményeket. Nem csoda, hogy azonnal hatalmas sikereket ér el útirajzaival.

Nemcsak utazásaiban, de élethelyzetében is változás állt be, amikor 1936-ban megismerkedett Stella Crowtherrel, Stoner Crowther angol mágnás lányával Budapesten. A kor viszonylatában is meglepően gyorsan történtek az események, mert ugyanezen év májusában meg is kérte a lány kezét, és az eljegyzés után egy hónappal, június 2-án pedig megtartották az esküvőt. A nagyszabású eseményről, ahogy Széchenyi életének fontosabb eseményeiről, a sajtó is hírt adott. 1937-ben megvásárolták közös otthonukat az Istenhegyi úton. Ez a villa Széchenyi Zsigmond páratlan értékű trófeagyűjteményének is otthont adott. Az épület 1945-ben, Budapest ostromakor bombatalálatot kapott, és elpusztult a gyűjteménnyel együtt.
Felesége gyakran vett részt vele a vadászatokon. 1937-ben is együtt indultak indiai vadászatra. Erről az útjáról a Nahar című könyvében számol be. Afrikával ellentétben India csalódás számára. A nagy végletek – a szegénység és pazarló gazdagság – kulturális sokként érték őt. A nagy vadászatok, mikor csak a természet zajai veszik körül, itt nem léteztek.

A háború után

A második világháború kitörése után felesége visszaköltözött Angliába, az időközben megszületett, néhány hónapos fiukkal, Péterrel együtt. A háború alatt a válás is végbement. Zsigmond a főváros ostromát apja villájában, a Budai várban vészelte át szüleivel együtt. A város elfoglalása után az oroszok elfogták. A börtönben még találkozhatott édesapjával, aki néhány hetes fogság után szabadult ugyan, de az addigra már idős gróf a fizikai és lelki bántalmazások sebeiből nem gyógyult fel. Néhány nappal azután, hogy kiengedték a börtönből, tüdőgyulladásban hunyt el. A várban rekedtek életét az ostromról Viktor egyidejű naplóiból ismerhetjük, amelyet a Kézirattár őriz.

Széchényi Viktor ostromnaplója – Kézirattár, Fond 542.

A szovjet megszállás után, arisztokrata lévén, nehéz helyzetbe került. Vagyonától megfosztották, birtokait felosztották. Ennek ellenére Zsigmond, aki már szó szerint is megélt a jég hátán, ezúttal is feltalálta magát: 1947-ben a Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek alkalmazásában vadászati felügyelőként dolgozott, majd miután az intézmény 1950-ben megszűnt, a Mezőgazdasági Múzeumban kapott mezőgazdasági muzeológus és vadászati tudományos szaktanácsadó állást. Bár úgy tűnt, sikerült megtalálnia azt a közeget, ahol értékelik szaktudását, 1951-ben kézhez kapta a hatósági levelet, melyben tájékoztatták, hogy 24 órája van elhagyni a lakását és a fővárosból átköltözni egy hortobágyi tanyára. Gyorgyevics Tamás kiváló monográfiájában idézi a Denaturált Afrika kimaradt lapjaiból az ide vonatkozó részeket:

Néhány évvel később kitartásának és barátai közbenjárásának köszönhetően a keszthelyi Helikon könyvtárban dolgozott. Itt ismerkedett meg második feleségével, a szintén nemesi származású Hertelendy Margittal, akivel 1959-ben házasodtak össze, és halálukig mély kapcsolat fűzte őket egymáshoz. Széchenyi Zsigmondné jóval túlélte férjét, 2021-ben hunyt el. Férje emlékét élete végéig őrizte.
Széchenyi Zsigmond könyvei nem meglepő módon egy évtizeden át nem jelenhettek meg. 1955-től azonban újra kiadták első könyvét, majd újabb munkái is napvilágot láthatnak. Sokági úgy tűnt, minden remény szertefoszlott, hogy újra Afrikába, vagy akárcsak külföldre mehet. Azonban 1960-ban, mikor a Nemzeti Múzeum Afrika-gyűjteménye egy tűzvész hatására megsemmisült, állami expedíciót indítottak a trófeák pótlására, amelyhez szükség volt egy tapasztalt Afrika-vadászra is. Így esett a választás Széchenyi Zsigmondra, aki hivatalos expedíción újra Afrikába utazhatott Néhány évvel később, 1964-ben, ekkor már feleségével együtt mehettek ismét az általa annyira szeretett helyre. Utolsó éveiben betegségekkel küzdött: műtétek, gyógykezelések sora követte egymást. Végül 1967. április 22-én hunyt el.

Emlékezete

Az 1940-ben publikált Nahar, az indiai útjukat tartalmazó könyve után évtizedekig nem jelenhetett meg újabb műve. Ugyan korábbi köteteit újra kiadták, a hallgatást 1961-ben az Afrikai tábortüzek törte meg. Életében még egy könyve, az Ahogy elkezdődött jelent meg, amely a korai évek emlékeit idézi fel, az írótól megszokott bravúros stílusban mutatja be a világutazó vadásszá érő fiatalember fejlődését.
Összesen 14 könyvét ismerheti az olvasóközönség. Művei hatalmas számban, együttesen másfél millió példányban keltek el. Munkái ma is tanulságosak, szórakoztatóak, örömmel olvashatja őket bárki. Dacára a sok videós és egyéb tartalomnak, amelyek a mai ember számára rendelkezésre állnak, még mindig különleges élmény ezeken a műveken keresztül megismerni a világ különböző tájait. 

Felhasznált irodalom:

• Széchenyi Viktor: Töredékek a Sárvár-felsővidéki gróf Széchényi nemzetség történelméből, Székesfehérvár, Pannonia nyomdavállalat, 1933.
• Gyorgyevics Tamás: Széchenyi Zsigmond élete, Budapest, Amicus, 2021.

Feke Eszter (Kézirattár)

Az összeállítás első része.