2023. november 13-án a nemzeti könyvtárban nyílt meg a Szent István Társulat és az Országos Széchényi Könyvtár közös kiállítása Magyarország legrégebb óta működő kiadójának történetéről. Sorozatunkban a tárlat főbb történelmi, művelődés- és kultúrtörténeti szempontjai szerint mutatjuk be a társulat százhetvenöt éves működését.
„A jó s olcsó könyvkiadó társulat 1848-ban május első napján nyilvános működését megkezdette” – jegyezte fel Fogarasy Mihály címzetes püspök az első társulati jegyzőkönyv elejére, és ezzel megindult a legrégibb mai értelemben vett könyvkiadó Magyarországon. Négy évvel később a társulat felvette az államalapító Szent István nevét.
Már a kezdetektől célja volt, hogy széles olvasóközönségnek kínáljon „jó és olcsó” olvasmányokat, amelyek erősítik „a katolikus népben a tiszta erkölcsiséget, józan gondolkozást és polgári erényességet”. Az évtizedek során egyre többféle műfajú és egyre szélesebb tematikájú irodalmat kínált, arra törekedve, hogy minden társadalmi réteget, korosztályt megszólítson, férfiakat és nőket, magyar és idegen ajkúakat egyaránt, különböző típusú kiadványai között pedig nem csak a katolikus hívők találhattak maguknak tudományos és ismeretterjesztő köteteket, szépirodalmi olvasmányokat és hasznos tanácsokat tartalmazó füzeteket. Bibliák, imakönyvek, enciklikák, lelkiségi, teológiai és hittudományi művek mellett számos további tudományterülethez kapcsolódó kötet jelent meg a társulat gondozásában történelmi, természetbölcseleti, irodalmi és művészettörténeti témákról. Verseskötetek, regények, mesekönyvek, útirajzok és életrajzok, visszaemlékezések mellett gazdagon illusztrált díszalbumok és hasznos tanácsokat tartalmazó egyszerű füzetek éppúgy napvilágot láttak, mint lexikonok, enciklopédiák, prózai és lírai összkiadások. Meghatározók a társulat könyvkiadói működésében a különböző iskolatípusok és korosztályok számára összeállított tankönyvek, az évtizedek során számos, esetenként (több) száz kötetet magukban foglaló sorozatok. Naptárak, imalapok, szentképek, kották, olykor térképek teszik még szélesebbé a kiadói profilt, a kiadványok egy része pedig idegen nyelven is hozzáférhető.
1923-ban, fennállásának 75. évfordulója alkalmából megkapta a Tipografia Editrice Pontificia, azaz az Apostoli Szentszék Könyvkiadója címet, amelyet ezután – a pápai emblémával együtt – feltüntethetett a kiadványaiban.
A Szent István Társulat egyik logója 1923-ban
A társulat az egyre szélesedő könyvkiadási profil mellett szellemi műhellyé is vált. Az 1880-as évek végétől működő Tudományos és Irodalmi Osztály 1915-től Szent István Akadémia néven vált a katolikus szellemi műveltség terjesztőjévé. Előadások, felolvasások követték egymást, amelyeket aztán meg is jelentettek. Az akadémia újjászervezett formában ma is működik.
A Szent István Társulat katolikus egyesület, könyvkiadó és tudományos szellemi műhely hosszú története során egyaránt megélt sikereket és válságokat, bőséget és szűkös esztendőket, többezres taglétszámot és milliós éves példányszámokat, valamint papírhiányt, cenzúrát és államosítást.
Működését mindenkor a hit, család, haza hármasának tisztelete határozta meg, legyen szó szaktudományosságról, oktatásról, nevelésről vagy művelődésről. Nem véletlen, hogy a társulat többször változó emblémáján az államalapító király alakja tűnik fel, esetenként a Szent Koronát a Szűzanyának felajánlva, esetenként az uralkodói trónon ülve.
Bárány Zsófia, Dede Franciska, Klestenitz Tibor
(Lipták Dorottya sajtótörténeti Kutatócsoport)
A felhasznált (válogatott) irodalmat lásd a blogsorozat végén.
A további részek: 2. rész
