2023. november 13-án a nemzeti könyvtárban nyílt meg a Szent István Társulat és az Országos Széchényi Könyvtár közös kiállítása Magyarország legrégebb óta működő kiadójának történetéről. Sorozatunkban a tárlat főbb történelmi, művelődés- és kultúrtörténeti szempontjai szerint mutatjuk be a társulat százhetvenöt éves működését.
Tankönyvkiadás és példa egy tankönyvcsaládra
Az 1848-as alapszabály leszögezte, hogy a társulat egyik fő teendője „az iskolai nevelésre és oktatásra jótékonyan befolyni” olyan tankönyvek kiadásával, „amelyekben a katolikus szellem lengje át a tudományt s a hit gyökerétől fejlesztessenek az erkölcsi kötelességek”. A társulat folyamatosan arra törekedett, hogy a katolikus tanintézményeket teljes körűen ellássa megfelelő tankönyvekkel valamennyi iskolatípus valamennyi szaktárgyában, a hittan mellett a humán és a reál tantárgyakban egyaránt.
A munka során a neoabszolutizmus időszakában (1849–1867) a társulat számos konfliktusba keveredett az állammal. Az egyház ugyanakkor nagyra értékelte az erőfeszítéseket, és a püspöki kar 1877-ben az ország egész területére felruházta a társulatot a katolikus iskolai tankönyvek kiadásának monopóliumával. 1945 után, a rövid ideig tartó koalíciós korszakban az egyre növekvő kommunista befolyás alatt álló állami hatóságok megakadályozták az új, nyolcosztályos rendszerű általános iskolák számára kidolgozott katolikus könyvek engedélyezését. A társulat a teljes tankönyvkiadási szabadságot csak az 1989-es rendszerváltás során nyerte vissza.
A Szent István Társulat tanszerkiállításáról. In: Élet, 5. évf. 47. sz. (1913. november 23.), 1507. – Törzsgyűjtemény
Gerely József (1871–1916) Prohászka Ottokár lelki vezetése mellett végezte Esztergomban teológiai tanulmányait, majd pappá szentelése után a fővárosban kezdett el hitoktatóként dolgozni. A hazai iskolákban ekkoriban a pedagógiai maximalizmus szelleme uralkodott, ami hatalmas terjedelmű és nehezen érthető nyelvezetű tankönyveket eredményezett. Ezekre általában a pedagógiai hatékonyság szempontjainak teljes figyelmen kívül hagyása volt jellemző. A tanárok gyakran kénytelenek voltak megelégedni az anyag lediktálásával és a meg nem értett szövegek szó szerinti bemagoltatásával. Gerely szerint „ez a módszer teljesen elidegeníti a gyermeket a hittantól”, sőt sok tanuló egyenesen retteg az ilyen óráktól. Úgy vélte, hogy ez hosszabb távon nem maradhat fenn, hiszen a hitoktatás művészet, amelynek elsajátításához sok munka és felkészülés kell.
Első célja a kisiskolás korosztálynak szóló tankönyv elkészítése lett, amely a Kis Képes Biblia, vagyis Az üdvösség története kis gyermekek számára címmel jelent meg 1896-ban. Pedagógiai alapvetése szerint a gyermekekkel nehéz az elvont teológiai igazságok megismertetése, ebben az életkorban a szokásos, szigorúan elméleti katekizmusoktatás nem érhet célt. Ezért az absztrakt teológiai tételeket konkretizált formában, a bibliai történetek segítségével kívánta tanítani, hiszen érvelése szerint az őskeresztény egyház is ezt a módszert követte. Óvott a diákok túlterhelésétől, és hangsúlyozta: a tananyag csak annyit tartalmazhat, amennyit átlagos képességű tanulókkal is alaposan át lehet venni. Az ideális tankönyv szerinte igazodik a korosztály képességeihez, valamint összefüggő, befejezett egészet képez, amely egy év alatt megtanulható. A jó tankönyvet nagy betűkkel nyomtatják, a lényeget kiemelik, és kifejező, kidolgozott, világos, egyházias képekkel illusztrálják. A képek a motiválásban is fontosak, ezért: „Legyenek nagyok, tiszták és kifejezők, világosak, jellemzők és a szöveggel teljesen megegyezők. Az ilyen képek kimondhatatlan örömet okoznak a gyermekeknek és rendkívüli mértékben fokozzák a tanulási kedvet.”
A tanítás módszereiről szintén határozott elképzelésekkel rendelkezett. Hangsúlyozta, hogy alapos előkészítésre van szükség, fel kell mérni a tanulók előzetes ismereteit. „Nem szabad a gyermek értelmébe ajtóstól berohannunk” – figyelmeztetett. Kérte, hogy az előadók az érthetőség kedvéért elvont főneves szerkezetek helyett igéket használjanak, szabadon, terjengősség nélkül, lassan és határozottan, hangosan, de nem kiabálva beszéljenek. Hangsúlyozta, hogy az előadott bibliai történeteket meg is kell értetni a diákokkal, méghozzá ismétlésekkel, a tanultak megbeszélésével, ellenőrző kérdések alkalmazásával. Úgy vélte, „ezek után már nyugodt öntudattal adhatjuk fel növendékeinknek a tárgyalt bibliai részt könyv nélkül való megtanulás végett. S a gyermek könnyen és örömmel fogja megtanulni, mert nem magol értelmetlenül”.
Didaktikailag a folyamat ezzel a végéhez érkezik, azonban Gerely szerint a lelkipásztori szempontból legfontosabb tennivaló még csak ezután következik. Az oktatónak ugyanis ki kell fejtenie a megtanult történetek erkölcsi mondanivalóját, és rá kell vezetnie diákjait, hogy hogyan lehet a tanulságokat alkalmazni a mindennapi életben. Itt elsősorban az adott diákcsoporthoz való teljes alkalmazkodásra, a tankönyvi sablonoktól való tartózkodásra hívta fel a figyelmet:
„Az alkalmazás legyen természetes, hogy a gyermek minden erőltetés nélkül lássa annak vonatkozását saját külső és belső életéhez, cselekedeteihez és körülményeihez. Legyen továbbá gyakorlati, azaz ne általános, határozatlan, hanem a gyermek individualitásához, egyéni hajlamaihoz, kötelességeihez alkalmazott. […] csak így érzi a gyermek magát találva, csak így látja, hogy a levont tanulság, a kapott oktatás különösen rá illik és neki szól.”
Gerely József: Rövid vezérkönyv a Kis Képes Biblia I–II. osztályú részének módszeres tanításához, Budapest, 1898. (2. kiad.) 7–15. – Törzsgyűjtemény. Hivatkozza Klestenitz Tibor: Gerely József karrierje – falak és választóvonalak a katolikus nagygyűlések „szürke eminenciásának” életében. In: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, 2013/3, 71. – Törzsgyűjtemény
A tankönyv a gyakorlatban nagy sikert aratott, a hitoktatók és a kritikusok dicsérték közérthető megfogalmazásait és nyelvezetének szép magyarságát. 1897. augusztus 5-én a hercegprímás kötelezővé tette használatát a főváros összes elemi iskolájában. A Kis Képes Biblia kiadására a szerző a Szent István Társulattal 1899. június 24-én kötött szerződést, amely szerint az éves forgalom 10 százalékát kapta jutalékként. A sikerre jellemző, hogy a kiadványra idővel valóságos tankönyvcsalád épült. Az alapműből, amelynek 1947-ben jelent meg a legutolsó kiadása, született egy átdolgozás a görögkatolikus diákok számára, kiadták német, szlovák és vend nyelvű fordításban, készültek változatai az idősebb korosztályok számára, valamint tanári segédkönyvet is megjelentettek mellé.
Kották és térképek
A Szent István Társulat sokszínű termékpalettával rendelkezett: az érdeklődők a kínálatban egyebek mellett énekeskönyveket és kottákat is találhattak, amelyek közül érdemes kiemelni az 1942-ben megjelent, a legmodernebb liturgikus elveknek megfelelő kottás ima- és énekeskönyvet. 1949 után a társulat feladata a katolikus ima- és énekeskönyvek, valamint hittankönyvek szövegeinek gondozására korlátozódott. Másfél évtizeddel később a sajátos körülmények miatt zeneműkiadással is foglalkozni kezdett.
Az első kottakiadvány 1964-ben jelent meg Csillogó karácsony címmel, amelyet további kották követtek. Bárdos Lajos, a kántorképzésért felelős Országos Magyar Cecília Egyesület elnöke szerezte meg a társulat számára a népszerű Hozsanna énekeskönyv kiadásának jogát. A közkedvelt népénekeskönyvet korábban a Magyar Kórus kiadó jelentette meg, államosítása után a Zeneműkiadó Vállalat adta ki, 1962-től pedig a társulat lett a kiadója. 1975-ben jelent meg a Szent vagy, Uram. Orgonakönyv. Eredetileg ezt is a Magyar Kórus adta ki, később a kötet nyomódúcai, kliséi a Zeneműkiadóhoz, majd onnan a társulathoz kerültek. Újranyomtatás előtt azonban az Állami Egyházügyi Hivatal utasítására néhány hazafias szövegű énekszakaszt ki kellett venni a könyvből. Az inkriminált részek kikerültek a szedésből, de a helyükre nem tettek semmit, az üres helyekre pedig adott esetben a kántorok írták vissza kézzel a hiányzó strófákat. Tíz évvel később Éneklő Egyház címmel különleges kötet jelent meg, amely az imakönyv, a hittankönyv és az énekeskönyv jellemzőit egyesítette magában. Ennek 2021-ben már a tizenharmadik kiadása látott napvilágot.
Tárló a kiállításban. Fotó: Visky Ákos László
Sík Sándor aranymiséjére 1961-ben Kodály Zoltán kórusművet komponált, amely második kiadásban a Szent István Társulatnál jelent meg. Kodály egy másik művének első kiadási jogát is a társulatnak adta, így 1966-ban itt látott napvilágot Magyar miséje.
A kiadványok másik érdekes csoportjába tartoznak a térképek. A különböző kötetek kartográfiai mellékletei mellett néhány földabroszt önállóan is megjelentettek. Különleges kiadvány az a térképkötet, amely Teleki Pál irányításával készült az 1920-as trianoni tárgyalásokra, és Közép-Európa népeinek, nemzetségeinek földrajzi elhelyezkedését mutatta be. 1945-ben néhány példányban megjelent, majd 1993-ban fakszimile kiadásban vehették kézbe az olvasók.
Bárány Zsófia, Dede Franciska, Klestenitz Tibor
(Lipták Dorottya sajtótörténeti Kutatócsoport)
A felhasznált (válogatott) irodalmat lásd a blogsorozat végén.
A további részek: 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész
