Marczali (Morgenstern) Henrik (1856–1940) történész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja 1870-ben kezdte meg tanulmányait a Pesti Tudományegyetemen, illetve azokat külföldön (Berlin, Párizs, Oxford) is folytatta. 1878-tól az egyetem gyakorló gimnáziumának (ma ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium) tanára, majd 1895-től az egyetem kinevezett rendes tanára lett. Magyarországon ő volt az első professzionális történetíró és a forráskritikát az oktatásban meghonosító egyetemi tanár.
Marczali Henrik portréja. In: Vasárnapi Ujság, 42. évf. 36. sz. (1895. szeptember 8.), 585. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum
Marczali Henrik életéről és munkásságáról az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem Marczali Henrik Kutatócsoportjának szervezésében kétnapos (2024. április 17–18.) konferencián emlékeztek meg, amelynek nyitónapján emléktáblát avattak Marczali egykori lakhelyén, a József körút 59–61. szám alatt. Ezt követően a résztvevők Tóth Krisztina, az ELTE Történeti Intézetének oktatója és az Egyetemi Könyvtár és Levéltár munkatársa vezetésével megtekintették a tudós egykori munkahelyeit, köztük az Egyetemi Könyvtárat, ahol 1875 és 1881 között a gyakorló gimnázium, majd 1886 és 1890 között a Történelmi Szeminárium működött.
A megemlékezést szorgalmazó történész, eszmetörténész, a Debreceni Egyetem emeritált egyetemi tanára, Dénes Iván Zoltán Marczali Henrik-monográfiájában a következőképpen idézi a történetíró tárgyilagosságra vonatkozó törekvését:
„Minden korban hajlandók voltak a történetírók az elmult eseményeket, a régi intézményeket saját koruk, saját felfogásuk szemüvegén át nézni és a teljes történeti objektivitás most is csak ideál, mely csupán nagy tanulmány és elvonás [t.i. a történetíró saját korától elvonatkoztatás, és ennek érdekében nagy önfegyelem gyakorlása] árán közelíthető meg.”
Marczali Henrik: A vezérek kora és a királyság megalapítása. Negyedik könyv. A fejedelemség átalakulása. III. fejezet. István mint fejedelem In: Frőhlich Róbert – Kuzsinszky Bálint – Nagy Géza – Marczali Henrik: A magyar nemzet története 1. Magyarország a királyság megalapításáig, Budapest, 1895, 243. – Magyar Elektronikus Könyvtár
A HUN-REN BTK Történettudományi Intézetében megrendezett konferencián négy szekcióban hallhattak az érdeklődők a történész életművéről. A szocializáció kapcsán Huszár Mihály (Marcali Múzeum) Marczali szülőhelyéről és rokonságáról, Hudi József (Dunántúli Református Egyházkerület Levéltára) a Pápai Református Kollégiumban eltöltött évekről, valamint Tóth Krisztina (ELTE) az átalakuló budapesti bölcsészkari időszakról tartott előadást. A történeti elbeszélés témakörében Lévai Csaba (Debreceni Egyetem) a tudós világtörténelem-értelmezésébe, míg Miru György (Debreceni Egyetem) a Széchenyi- és Kossuth-képébe engedett bepillantást. Tarafás Imre (ELTE) előadásában a Habsburg Birodalomról, Sipos Gábor (Babeş–Bolyai Tudományegyetem) pedig az Erdélyről alkotott Marczali-képet vizsgálta.
„És midőn a biráló búvárkodás lerontja a képzelet légvárait és az irányzatos okoskodás ferdítéseit, a romok közül ki kell keresnie a gondolkodásnak és érzésnek benne rejlő kincseit. Mert azok a korszakok, a melyek e hagyományokat megteremtették, saját állapotuknak, helyzetöknek, világnézetöknek hagyták reánk ily módon idealisált rajzát. Az egyes vonás gyakran téves, sőt koholt; de azért az egész hű képe lehet az egész korszak vágyainak és reményeinek.”
Marczali Henrik: Előszó a világtörténethez. In: Nagy Képes Világtörténet. Szerk. Marczali Henrik, Budapest, Franklin-Társulat – Révai Testvérek Irodalmi Intézet Rt., 1899–1905. – Magyar Elektronikus Könyvtár
Turbucz Péter (MNL B-A-Z Vármegyei Levéltára) az egykori egyetemi tanár nagy háborúról vallott, 1922 utáni vélekedését, illetve Dénes Iván Zoltán (Debreceni Egyetem) az értelmiségi szerepfelfogását járta körbe. Az összehasonlítás és kontextus vonatkozásában László Andor (ELTE) Bocskai István erdélyi fejedelem és Erdély kapcsán hasonlította össze Szekfű Gyula és Marczali munkásságát. Törő László Dávid (Debreceni Egyetem) a történész 1912-es alkotmánytörténeti vitája és az „Eckhart-vita” párhuzamai, valamint különbségeiről tartott előadást, míg Gyáni Gábor (HUN-REN BTK) a rendiség értelmét és jelentőségét tekintette át Marczali, illetve Hajnal István gondolkodásában.
Marczali Henrik levele Fraknói Vilmosnak. Berlin, 1877. február 26. – Kézirattár
Bárány Zsófia (OSZK) előadásában arra vállalkozott, hogy Marczali katolikus kapcsolataiba engedjen betekintést, elsősorban a történész visszaemlékezései, de még inkább az arra reflektáló levéltári források (levelek, ajánlások, rövid üzenetek) alapján. Így nem csupán az eddig ismert vagy kevésbé ismert szakmai együttműködések, illetve közelebbi (pl. baráti) kapcsolatok színesedtek tovább, de új elemekkel is bővültek a Pázmány Péter által alapított katolikus egyetem első ki nem tért zsidó történésze és a katolikus klérus viszonyát illetően.
„Kalocsán már előkészítik azon archivalis irományokat, melyeket tanulmányozása tárgyává akar tenni. Április elsejétől fogva rendelkezésére állandanak Kalocsán; hová ha lejön, szíves előleges jelzés után szálljon rezidentiámba, hová ezennel meghivom, s hol azután kénye kedve szerint búvárkodhatik a kiadandó okmányokban.”
Haynald Lajos levele Marczali Henriknek. Kalocsa, 1883. október 3. MTA KIK Kézirattár Ms 5041/22.
Marczali Henrik sírja (részlet) a Kozma utcai izraelita temetőben. Fotó: Dénes Iván Zoltán
Bárány Zsófia (Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport)
Felhasznált irodalom:
- Dénes Iván Zoltán. Választott nemzet: Marczali Henrik élete és munkássága, Budapest, Balassi, 2022, 62.
A táblaavatási ünnepségről bővebben:
