„a’ közvélemény által régen táplált vágyak”

2025. február 20. 06:00 - nemzetikonyvtar

A zsidósággal kapcsolatos, 1848. évi kultuszminiszteri levelezések, különös tekintettel a nyilvánosság kérdésére

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanács Médiatudományi Intézete Médiatörténeti mozaikok 2024 címmel 2024. december 10-én megrendezte szokásos éves konferenciáját, amelyen munkatársaink is előadtak. Bárány Zsófia, a Lipták Dorottya Sajtótörténeti Kutatócsoport tagja ismerteti előadását.

Franz Eybl: Eötvös József báró arcképe. 1842 Litográfia. In: A magyar irodalomtörténet képekben, összeáll. és magyarázó szöveggel ell. Vende Ernő, Budapest, Athenaeum, 1905. – Magyar Elektronikus Könyvtár. A kép forrása: Digitális Képarchívum

1848 tavaszáról közismertek az antiszemita zavargások, atrocitások: volt, ahol a zsidók nem léphettek be a nemzetőrségbe, vagy épp kiűzték őket a városból, esetleg kifosztották a zsinagógákat vagy magánházakat támadtak meg, valamint halálos áldozatokkal járó összetűzések is zajlottak az országban. Mindezekről a korabeli sajtóban – pl. Budapesti Hiradó, Nemzeti Ujság, Életképek, Pesther Zeitung, Pesti Hirlap – is lehetett olvasni, miközben Batthyány Lajos kormánya rendeletekkel igyekezett elejét venni az erőszaknak. Jóllehet felerősödött a gazdasági, politikai tényezőkre visszavezethető ellenszenv, félelem az izraelita vallásúak irányába, ami megakasztotta a jogegyenlősítés kísérletét, a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, Eötvös Józsefhez érkeztek levelek a zsidóságot illetően. Noha rendkívül kisszámú irományról van szó, mégis körvonalazható általuk, hogy a tavaszi-nyári minisztériumi kapcsolattartásban az állam és egyház témakör kapcsán az izraeliták esetében fontos szerep jutott a nyilvánosság kérdésének. Ez olyan témakörök mentén jelentkezett, mint a nyilvános oktatói működés kérdése vagy épp az egyeztető fórumok igénye.

Bachmann-Hohmann: Zsidóbántalmazás és -üldözés Pozsonyban 1848. április 24-én, 1848. Litográfia. Jelzet: 87487, CC0 – Bécs Városi Múzeum

A zsidóságról szóló minisztériumi levélváltások javarészt az oktatással ‒ az engedély nélküli zugiskolák, a talmudikus fejtegetés módszere stb. ‒ voltak kapcsolatosak, de érkezett a vallás reformálásáról szóló értekezés is. Több ízben megfigyelhető bennük a magyar nyelvre, az államra mint viszonyítási pontra történő hivatkozás. Neumann Salamon óbudai tanító például a következőképpen érvelt iskolája megnyitása mellett:

„Egyedüli és fő bóldogságomat gyermekkorom óta abban találtam, ha hitsorsosim közt a’ magyarnyelvet minél dúsabban terjeszthetém; ‒ jelen tanodám’ megnyitásával egyedüli czélom vala, […] ‒ szóval, hogy izraëlfeleim’ ifjabbjait igazi magyarokká neveljem, nyelvre és érzeményre […].”

Neumann Salamon levele Eötvös József báróhoz. H. n., 1848. augusztus

Neumann egyébként már 1844-ben egy Pesten felállítandó, tisztán magyar tannyelvű zsidó magániskola alapítását kérelmezte.
Ám az óbudai tanító elképzelésével szöges ellentétben álló véleményről is tájékozódhatott Eötvös. A kassai tankerület főigazgatója, Richter Alajos jászóvári prépost például a zsidó vallás politikai veszélyeivel kapcsolatban azt a bibliai ígéretre (1Móz. 25,23) visszanyúló vádat fejtegette, miszerint a választott nép vagy a nemzetek felett uralkodik vagy kiírtja azokat, így tehát a zsidó vallás nem összeegyeztethető az állam céljaival.
A prépost véleménye azért volt fontos, mert a zsidó iskolák felügyeleti szerveként a katolikus tanulmányi főigazgatók tárgyaltak a zsidó oktatókkal, rabbikkal, valamint tolmácsolták álláspontjukat a miniszter felé. A nagyváradi tankerületi főigazgató Fábry Ignác, későbbi kassai püspök például a következőképpen tudósított az egyeztetésekről:

„Meghagytam a’ nagyváradi elemi tanodák igazgatójának is: hogy ugyan ezen tárgyról [t. i. az elemi iskolai talmudi vitatkozásokról] a’ helybeli jelesebb héber tanárokat, és vallásoktatót, kikkel hivatal szerinti viszonyban áll, hallgassa meg. Magam pedig Oppenheim David, temesvári rabbival, ki egészen a’ vallását illető búvárkodásoknak él, ’s e’ szakbeli mélyebb ismeretei miatt honnunk nevezetesb rabbijai közzé számítatik, értekeztem.”

Fábry Ignác levele Eötvös József báróhoz. Temesvár, 1848. június 8.

A temesvári izraelita templom. In: Vasárnapi Ujság, 11. évf. 8. sz. 1864, 77. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum

Oppenheim Hirsch Dávid valóban éles logikájú, gyakorlott tollú tudós, ortodox rabbi volt, aki nem ellenezte a mérsékelt haladást. Az 1848. évi tavaszi vívmányok hírére a többi felekezetek egyházfőivel együtt hálaadó istentiszteletet tartott. Működése kiterjedt az irodalmi térre is, valamint fennmaradt több teológiai munkája.

A levelekben azonban más módon is megjelenik az állami felügyelet, azon keresztül pedig a nyilvánosság kérdése. Fogarasy Mihály nagyváradi kanonok, tankerületi felügyelő egyik levele szerint például maga kérte a megbeszélésre hívott pesti főrabbit, a pesti zsidó hitközség elöljáróit, valamint pesti és budai zsidó oktatókat, hogy gondolkodjanak saját tankönyv kiállításán, valamint egy rabbiképző intézet felállításán:

„[..] felhivtam a’ jelenlévőket, hogy az általam érintetteket vegyék fontos tárgyalás alá, ’s megértvén a’ kor kivánatait – a.) gondoskodjanak a’ héber vallás oktatás czélszerübb eszközlése végett olly kézi könyv kiállitásáról elemi iskoláik számára, melly mind azt magában foglalja, mi a’ polgári közélet körében maradó zsidóságnak vallásos kiképzésére elégségesnek fog ismertetni. b.) A’ talmudi tudományosság jelöltjeinek számára pedig, állitsanak egy felsöbb héber tanodát […]”

Fogarasy Mihály levele Eötvös József báróhoz. Pest, 1848. május 24.

Utóbbi mellett pedig éppen a nyilvánosság fontosságával érvelt a katolikus közművelődés ügyét szolgáló egyházi egyesület és könyvkiadó vállalat, a Szent István Társulat alapítója:

„[…] héber tanodát, melly szinte nyilvános levén oszlassa el a’ keresztények azon gyanuját, mintha a’ talmudi tanok a’ zsidók elszigeteltségét ápolva, a’ polgári összeforrás lehetőségét akadályoznák, ’s a’ kereszténység vagy a’ tiszta erkölcsiség elleni téveszméket közöttük terjesztenék.”

Fogarasy Mihály levele Eötvös József báróhoz. Pest, 1848. május 24.

Klösz György: Az izraelita rabbi-seminarium épülete Budapesten. Fénykép. In: Vasárnapi Ujság, 24. évf. 40. sz. (1877. október 7.), 628. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum

A nyilvános oktatási működésre utaló érvelést a katolicizmus oldalról is érdemes közelebbről szemügyre venni. A bécsi udvarban az 1840-es évek elején ugyanis tárgyalások folytak a Habsburg Monarchia és a pápaság közötti kapcsolat rendezéséről, amely kapcsán a pápai udvar sérelmezhette – egyebek mellett – a vallásoktatás helyzetét. Ezt bizonyítja a központi kormányszervek iratai között fennmaradt, feltehetőleg 1842. évi tanulmány, amely a szemináriumokat, a gimnáziumokat, a líceumokat, valamint a teológiai fakultások esetében az egyetemeket és akadémiákat vizsgálta. Az iskolák kapcsán megállapította például a kormányzati utasítások szerinti működést, megemlítette az állami felügyeletet és irányítást, továbbá hogy szabályozva van a tanári állomány kiválasztása és jóváhagyása, az iskolai vizsgák, a tanítási rend, valamint a módszer, az ismeretelmélet és az illetékes könyvek is. Mindezeken túl az ide tartozó intézményeknek kimutatást kell készíteniük a kormányzat számára a diákok tanulmányi előmeneteléről. Az ismeretlen szerző ellenezte a kormányzat ilyen mértékű közvetett és közvetlen befolyását, valamint szükségtelennek vélte az effajta ellenőrzést, már csak azért is, mivel az egyházi intézetek nem titkos társaságok, tevékenységük nyilvános.

Szeremley Miklós: A cultus minister, s a helvét, s ágostai vallást követők conferentiája. Karikatúra. In: Charivari, 23. sz. (1848. szeptember 16.), 91. – Elektronikus Periodika Archívum

Ám nem csupán az oktatásügy kapcsán jelentkezett a nyilvánosság igénye 1848-ban. Eötvös a vallásügyi törvényjavaslatok kidolgozásához ugyanis tanácskozásra hívta a magyar püspöki kart június 1-jére. Ugyancsak az 1848: 20. tc. értelmében augusztus 1-jére a protestáns képviselők részére hívott össze tanácskozást, amelyet azonban Erdély uniója miatt szeptember 1-re napolt el. Az ortodoxia részére pedig az egyházi és iskolai ügyek megvitatására, május 27-re kongresszust tűzött ki. Nem meglepő, hogy a zsidóság részéről is felmerült egy egyeztető értekezlet igénye. A kultuszminiszter által összehívott, s támogatott zsidó synodus megtartását hiányolták a reformált nagyváradi izraelita egyház elöljárói, valamint orvos – így Grósz Frigyes és fia, Albert szemészek –, illetve kereskedő, ügyvéd tagjai:

„egyedül nekünk nem szolgáltatik mód a’ közvélemény által régen táplált vágyak kielégitésére […].”

Nagyváradi zsidó reformált egyház levele Eötvös Józsefhez. Nagyvárad, 1848. május 10.

Grósz Frigyes (1798–1858) orvos, író. In: Vasárnapi Ujság, 4. évf. 18. sz. (1857. május 3.), 145. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum

Nem ők voltak azonban az egyetlenek. Az Apostagon lévő főrabbi is egy értekezlet összehívását javasolta a különböző – haladó, konzervatív, valamint köztes – irányzatok összebékítése érdekében. Sőt, Schönfeld Efraim egy állandó tanács felállítását is előirányozta volna:

„Ministeri hatalmánál fogva hivasson egybe édes hazánk minden megyéjéből két vagy három izr. Rabbit, […] [t.i.] akarunk a mennyire csak lehet, a mennyire az a vallás elveivel össze fér, olly javitásokat behozni, mik szent hitünk tisztaságát fentartván, az emberek elhanyagolandását majd gátolják. […] De ne csak ezen időre hivassanak össze a Rabbinusok, hanem mindenkorra képezzenek olly forumot, melly az idővel haladjon, melly összmunkálás által a zsidóságot emelje.”

Schönfeld Efraim levele Eötvös József báróhoz. Buda, 1848. augusztus 14.

Ismeretes, hogy 1848-ban az együttműködésre, a megegyezésekre törekvő, fiatal miniszter lelkiismeretes munkája ellenére a vállalt feladathoz nagyon kevés volt a kapott néhány hónap. Az 1848-as események során pedig a zsidóság különösen nehéz körülmények közé került, ami kifejezetten kedvezőtlenül hatott az őket érintő reformok ügyére. Noha később, a szegedi nemzetgyűlés 1849. július 28-i ülésén megszavazta a zsidóemancipációs törvényt, az a szabadságharc leverése miatt nem lett élő jogszabály. Eötvös 1867-ben folytatta a megkezdett munkát: számos, 1848-ban felmerült kérdés részleges megoldása ugyanis második miniszterségére maradt. Így például az izraeliták egyenlőségét a politikai és polgári jogok tekintetében végül az 1867: 17. tc. mondta ki, a vallási egyenjogúsítás azonban a századfordulóra maradt.

Lajta Béla: Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc zsidó hősi halottainak a Lehet utcai temetőből a Kozma utcai izr. temetőbe áthelyezett maradványainak közös sírja (4-2-1), 1912. Fotó: Sir Morosus. A kép forrása: Wikimedia