Orbók Loránd emlékezete. Első rész

2024. június 20. 06:00 - nemzetikonyvtar

100 éve hunyt el az első magyar művészi bábszínház megalapítója

Orbók Loránd tanár, színműíró, bábesztéta, a Vitéz László Színház alapítója 1884. március 6-án született Pozsonyban és 1924. június 20-án hunyt el Barcelonában. Halálának 100. évfordulója alkalmából kétrészes blogbejegyzésben mutatom be Orbók Loránd hazai és külföldi pályafutását korabeli dokumentumok alapján.

1_kep_opti_35.jpgOrbók Loránd indexében szereplő fényképe

A család

Orbók Loránd színműíró, az első magyar bábesztéta, tanár a hazai köztudatba a Vitéz László színház alapítójaként, megálmodójaként került. A család Erdélyből származott, Kökös faluból (nem véletlen, hogy Orbók Loránd egyik írói álneve a Kökösy). Felmenői között unitárius lelkészek, írók és pedagógusok találhatók. Édesapja, Orbók Mór elismert tankönyvszerző, munkájának köszönhetően a család sokat költözött.

Kolozsvár

Orbók Loránd életének egyik meghatározó állomása Kolozsvár volt, középiskolába az Unitárius Főgimnáziumba járt, s később a kolozsvári Magyar Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán magyar–francia szakon folytatta tanulmányait. Az 1904/1905-ös tanévben a Sorbonne hallgatója volt. 1907. május 15-én befejezte tanulmányait, s alig egy esztendő múlva bölcsészdoktori címet szerzett De Vigny Alfréd költeményei című munkájával. Tervei között szerepelt a tanulmánykötet újabb kutatásokkal való bővítése, ennek vázlatai és jegyzetei megtalálhatók Orbók Loránd magántulajdonban levő hagyatékában.

 2_kep_opti_34.jpgOrbók Loránd doktori disszertációja

A kolozsvári egyetemi évek alatt az Erdélyi Lapokban publikált kisebb novellákat. A pályatársával, jó barátjával, Bodor Aladárral folytatott levelezésből tudjuk, hogy tervei között szerepelt, ahogy fogalmazott, „nagyszínpadok” meghódítása. Amikor 1907 júniusában a viszonylag rövid életű budapesti Intim Színház bohózat- és drámaíró pályázatot írt ki, Orbók Loránd Bolond Istók című egyfelvonásos drámájával megnyerte a drámaíró versenyt. A színművet 1907. november 19-én mutatta be a Janovics Jenő vezette kolozsvári Nemzeti Színház.

3_kep_opti_30.jpgA Bolond Istók bemutatójának plakátja kolozsvári Nemzeti Színház

A kolozsvári teátrum igazgatója elkötelezett volt a fiatal tehetségek felkutatásában, számtalan, színész, rendező, drámaíró kapott lehetőséget a kolozsvári Nemzeti Színházban. A kritika elismerően szólt Orbók Loránd darabjáról.

„A fiatal író ebben a rövid lélegzetvételű darabban mindenesetre tanúságot tett tehetségéről. Van lelke, még pedig poétikus drámai lelke kis darabjának. Szentimentalizmus, egy kis drámai erő lüktet, Bolond Istókjában, akinek egyszerű, nemes alakját, szépen és kedvesen konstruálja meg a szerző (...) F. Berlányi Vanda, Dezséri, Mészáros, Rajnai játszottak a darabban. Ambícióval művészi készéggel, szeretettel játszották meg kis apróságot, mely a szerzőnek szép sikert hozott. A darab végén ki is tapsolták sokszor. A kezdet biztató jelei között került tehát mint drámaíró a közönség elé. Oly fiatal, hogy várhatunk tőle sok szépet és jót.” 

Az Újság, 5. évf. 275. sz. (1907. november 20.)  – Törzsgyűjtemény

A darab egy drámai hármas kép, a Távozók első része (I. Bolond Istók; II. Margot; III. Ábel vitéz). A darab szövegkönyvét Mészáros Emőke közölte mai helyesírással, jegyzetekkel és bevezetővel. A Bodor Aladárral folytatott levelezés tanúsága szerint, Orbók több pályamunkát, színművek tervezeteit is benyújtotta Janovics Jenőnek (Édesanyám, Hajó, Apostol). Ezeket a darabokat később átdolgozta és a bennük szereplő ötleteket spanyolországi termékeny színműírói időszakában felhasználta. A levelezésből továbbá útirajzok, valamint egy irodalmi vállalkozás ötlete is kirajzolódik. A baráti társaság gyakorta utazott Párizsba, a kinti lét bohém világáról tökéletes képet fest a pályatárs, Oláh Gábor visszaemlékezése:

Delelő tanyánk a Sainte Germain út híres diákvendéglője, a Chartrain, ahol egy franc huszonöt centime-ért levest, sültet, főzeléket, tésztát és desszertet, hozzá még fél liter bort is kap az ember (...) Asztaltársunk és vezetőnk, Loránd úr, a szatírfejű, aki gyermekmódra görgette el kecses aranyait; tele van hiúsággal, drámatárggyal és hirtelen álmokkal. Négy szavából Kamcsatkában is rá lehetne ismerni, ez a négy szó: ronda, zokog, undok, csorda. Hű csatlósa a kis Mezei, aki a Pesti Hírlapban »hazánk kiváló fiatal szociológusá«-nak keresztelte el magát... (...) Délután összeverődtünk Loránd úrnál irodalmi teaestélyre. A minap elvesztette utolsó aranyamat egy apache fogással, most romantikus novella képében gyöngyözött ki belőle, azt kellett meghallgatnunk. (...) Loránd úr tele van tervekkel; olyan, mint egy zsibongó mesekas, sokszor egész rajokat bocsát ki bódult fejünkre. Most is elmondotta kilenc színdarabjának, hét novellájának és tizenhárom dramolettjének a menetét. Persze, ezeket mind elvetéli muzsája, sohasem írja meg (...) Ady gyermekesen nyújtja ki két kezét a Szajnára: »Nézzétek gyerekek, a Szajna, a Szajna!« És tapsol neki régi szerető hű örömével. (...) Loránd úr fent ül az Aladár nyakában, úgy, hogy kolosszális társamnak csak veres szláv feje piroslik ki a lábszárak közül; (...) Loránd úr szalmakalapját botjára tűzve lobogtatja és hamuszín hangon szavalja Ady versét: »Máriától Veronikáig ívelnek el a férfikarok«”

Oláh Gábor: Keletiek Nyugaton, [szöveggondozás S. Csorba Ildikó]; [utószó, jegyz. Lakner Lajos], [Debrecen], Déri Múzeum, 2015, 30, 49, 75–76.Magyar Elektronikus Könyvtár

Az 1909-es esztendő leveleinek hangvétele csüggedt, remény élteti, hogy egy újabb darabját, a Világosságot, bemutatja a Thália.

Budapest

Az 1910-es esztendő híradása már Budapestről érkezik.

„Én most végleg bpesti polgár lettem. A IV. ker felsőbb leányban tanítok, heti 20 órán.”

Orbók Loránd levele Bodor Aladárnak 1909. dec. 9. Jelzet: Ms 978 – MTA Könyvtár és Információs Központ Jelzet: Ms 978

Az egész család a fővárosba költözik a Villányi útra, részesei és segítői lesznek Orbók Loránd színház alapításának. Budapesten sem felejti el régi nagy álmát, nagyszínpadon való bemutatkozást. Kökösy Lóránt álnéven publikál Édesanyám című színdarabját a Magyar Színház elfogadja, bemutatóra azonban nem kerül sor. A Pesti Napló Tarka krónika című rovata is hírt ad a darab körüli bonyodalomról. 1911-es esztendőben egy újabb színmű kerül Beöthy Lászlóhoz, A tündér, amelyet később 1914. október 10-én Orbók Loránd távollétében bemutat a Vígszínház.
A darab két példánya található az könyvtárunk Színháztörténeti és Zeneműtárában a következő jelzeten Vig. 333 és Víg 333/1. A Víg 333 jelzeten található példány, rendezői példány, Szilágyi Vilmos megjegyzései olvashatók ceruzás bejegyzésként.

A Vitéz László Színház

4_kep_opti_28.jpg

Gara Arnold: Orbók Loránd bábjátéka... Megnyitó előadás az Iparművészeti Társulat gyermekművészeti kiállításán május 20-án. Grafikai plakát [1914]. – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár Grafikai Plakátgyűjtemény. A kép forrása: Magyar Digitális Képkönyvtár

Színházalapítási tervekről és a bábszínházzal kapcsolatos kutatásokról nem esik szó a levelezésben. Mindössze egy rövid utalás olvasható benne.

„Az első fölvonásban egy Gignol/!/ lesz, melyben az ember komédiáját fogom eljátszani embertípusokat képviselő bábukkal.”

Orbók Loránd levele Bodor Aladárnak, 1908. június. Jelzet: Ms 973 – MTA Könyvtár és Információs Központ

Papp Eszter tanulmányában a következőket írja.

„1909-től a bábjátszás történetét kutatva, tudatosan utazott Németországba, Franciaországba, Svédországba, Törökországba. Budapesten, a Városligetben működő vásári bábjátékossal, Hincz Károllyal kötött barátságot, akinek nagyapjától örökölt Faust és Don Juan szövegeit Borsody-Bevilaqua Béla segítségével helyezték el a Nemzeti Múzeum kézirattárában.”

Papp Eszter Art Limes, Báb-Tár II–III., 2006. 2–3. 11–12.

Galántai Csaba újabb kutatásai alapján megállapítható, hogy a Vitéz László színház első nyilvános, fellépésére 1911. május 21-én vasárnap került sor. Az ezt megelőző időszakban is voltak előadások, nem hivatalos keretek között, magánházakban. Egy héttel később, május 28-án tartották meg az újabb előadást. Rónai Dénes fotóműtermében nem sokáig működött a színház. Az 1912. február 25-ei előadásukkal búcsúztak a műteremtől. Ennek az előadásnak a műsorrendje ismert. Sumurun, Violone király és Clarinette királykisasszony avagy a szerelem örvénye, Kakambo és Bertalan kalandjai a legsötétebb Afrikában. A Vitéz László Színház nagy sikerrel működik, a nézőközönség soraiban illusztris vendégeket fedezhetünk fel, Babits, Kosztolányi, Osváth, Móricz, Karinthy, Hevesi Sándor és még sokan mások, nem beszélve

„...a gyönyörű gyerekekről, akik könnyezve kacagtak az előadáson...”

Lantos Magazin, 1930. február 15.

Orbók Loránd társulata a kutatások jelenlegi állása szerint nem rendelkezett állandó játszóhellyel, de ennek ellenére számtalan helyen fellépett. 1912-ben Körösfői-Kriesch Aladár gödöllői műtermében, ugyanezen év május 3-án pedig az Országos Gyermekvédő Liga javára rendezett hangversenyen. A társulat életében jelentős állomás volt az Iparművészeti Múzeum Gyermekművészeti Kiállítása, amely 1914. május 20-án nyílt meg. A kiállítást és Orbók Lorándék bábszínházát hetekkel az esemény előtt hirdették. Az első előadásra 1914. május 20-án került sor, amelyet összesen még kilenc előadás követett. Orbók Loránd bábszínjátszásról szóló elképzeléseit a Magyar Iparművészet hasábjain fejtette ki.

Bármily művésziek is a díszletek, bármily karakterisztikusak is a bábok, ha dikcióznak, keveset mozognak és az élő színészetet lehetőleg híven utánozzák, az első kedves meglepődés után unalmassá válnak. Úgy hatnak, mint a megfordított gukkeren át nézett színpad. Egy pillanatra nagyon kedves a színes miniatűr-kép, de csakhamar megfordítjuk látcsövünket. Az igazi bábjáték, amely talán csak a jövőben fog megszületni, az lesz, amely nem akarja az élő színészeket mechanikus hűséggel utánozni, hanem megengedi a babáknak a maguk babaéletét éljék. (…) A kézre húzott babáknak megvan a saját formanyelvük; minden érzést erősen hangsúlyozott, groteszk mozdulatok fejeznek ki. Ezek a babák mindig karikíroznak és épp ezért elevenebbek, mint a marionettek, mert az életet kifejező mozgást tömörítve, összegezve adják. Míg a marionette megközelíti a valódi életet, a Vitéz László-bab élete elevenebb életet él az élőknél. A kesztyűsbábok saját formanyelvükön beszélnek hozzánk. Ha az megütődik, tényleg beleütődik az oldalkulisszába, hódolatát derékszögben meghajolva fejezi ki, ha megnéz valamit, egész fejét végighúzza az illető tárgy fölött, ha verekedik, teljes törzsével lendül neki, s ha meghal, a kis színpad párkányán kicsüngő nehéz fej az üressé vált ruhán, melyből a mozgató kihúzta a kezét, úgy csüng, mint valami nagy tömör virág, melynek szára elfonnyadt. A lélek elszállását, a lelkehagyott testnek szomorú teljes összeroskadását minden nagy tragikus színésznél erőteljesebben fejezi ki ez a bánatosan csüngő fej. És valóban az eleven élet hagyta el, mert hiszen testében valódi vér keringett, mozdulatait valódi idegszálak irányítottá, melyek a mozgató kezén át hálózták be a babtestet. Ezért él oly igazán Vitéz László a marionettek mellett. A jövő bábszínháza az lesz, amely ezeknek a báboknak sajátos kifejezésű, eleven életét művészi keretbe foglalja

Orbók Loránd: Bábjátékok. In: Magyar Iparművészet, 17. évf. 6. sz. (1914), 257–260. – Elektronikus Periodika Archívum

Orbók Loránd a bemutatók után 1 évre felfüggesztette kötelezettségeit, szabadságot kérvényezett, amire engedélyt is kapott. Az I. világháború kitörése Franciaországban érte, amelynek következménye a spanyolországi száműzetés lett. A nyarat egy bretagne-i faluban töltötte a dán Ingeborg Haldiakar és Ruth Falkner, valamint menyasszonya, Jeanette Detre, továbbá Karl Hjalmar Branting (1860–1925) svéd származású szociáldemokrata politikus társaságában, akinek 1921-ben odaítélték a Nobel-békedíjat, a húszas évek első felében pedig két ízben volt Svédország miniszterelnöke. Hjalmar Brantinggal egy Gulácsy Lajoshoz írt levele tanúsága szerint Svédországban ismerkedett meg, illetve kötött vele életre szóló barátságot. Hjalmar Branting Orbók Loránd további életét is döntően befolyásolta, a későbbiekben segítette spanyolországi emigrációját.
A skandináv országok különös jelentőségűek voltak Orbók számára. Stockholmi utazásairól egy szintén Gulácsy Lajoshoz írt képeslap is hírt ad.

Felhasznált irodalom:

Szakkönyv, folyóirat:

Kézirat, levelezés

Szánthó-Rojas Mónika (Retrospektív Könyvfeldolgozó Osztály)

Folytatjuk...

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr2918431469

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása