Bártfai Szabó László könyvtárunk hajdani levéltári osztályának munkatársa, vezetője volt. Írásunkban rá emlékezünk.
Bártfai Szabó László portréja. In: Szabó László, B.: Bártfai Szabó László: egy tudós történész portréja, [Budapest], Herminamező Polgári Köre, 1977, 26. (Zuglói füzetek) – Törzsgyűjtemény
Szabó László 1880. január 3-án Gyöngyösön született iparos szülők, Szabó Sándor és Kovács Teréz fiaként. Ősei 1652. május 22-én kaptak nemesi címet és címert III. Ferdinándtól a Torna megyei Tornán tartott megyegyűlésen. (Innen a bártfai nemesi előnév, amit előbb csak írásaiban, később állandó névelemként használt.)
Gyermekkorában Budapestre, Óbudára költözött a család, itt fejezte be az elemi iskolát, és kezdte továbbtanulását a polgáriban. Megélhetési gondok miatt előbb Kecskemétre költöztek, majd 1897-ben visszamentek Gyöngyösre. A fiú ekkor felvételt nyert a kegyes tanító rend váci újoncnevelő intézetébe. A rend küldötteként a rózsahegyi főgimnáziumban tett érettségi vizsgát 1900 júniusában. Egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen történelem–latin szakpárosítással végezte. 1904. március 21-én tett sikeres szakvizsgát és szerzett bölcsészdoktori oklevelet.
Pályája az Országos Széchényi Könyvtárban
Közvetlenül a szakvizsga letétele után, 1904. március 23-án került a Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtárának levéltári osztályára, amikor egy megüresedett napidíjnoki állásra 3 korona napidíjjal Bártfai Szabó László IV. éves egyetemi bölcselethallgató felvételét ajánlotta tanára, a könyvtár vezetője, Fejérpataky László.
Szabó László saját kezű fogadalomszövege. Jelzet: OSZKI 216/1904 – Irattár
A családi levéltárak rendezésével foglalkozott a levéltárban, és ez nagyon megfelelt érdeklődési körének, mivel már másodéves korában Forgách Ferenc váradi püspök tevékenységét kutatta (dolgozatával pályadíjat nyert), és ebben az évben jelent meg első jelentősebb munkája is, Ghymesi Forgách Ferencz 1535–1577 című életrajza. A családtörténet lett kutatói munkásságának egyik területe, doktori disszertációja is a Forgách-kutatások alapján készült.
1905. május 9-én Fejérpataky László osztályigazgató a következő szolgálati bizonyítványt állította ki a számára:
„A Magyar nemzeti Múzeum Széchényi orsz. könyvtára részéről hivatalosan bizonyítom, hogy dr. Bártfai Szabó László úr 1904. márczius hó 23-ika óta a levéltári osztályban mint napidíjas gyakornok van alkalmazásban, ezen minőségében egyrészt kiváló történeti, paleográfiai és diplomatikai szakismeretei, másrészt általában tudományos képzettsége és lankadatlan szorgalma által a könyvtárnak elismerésre méltó szolgálatokat tett. Budapest, 1905. május 9. A Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi orsz. könyvtára nevében Fejérpataky László osztályigazgató”
Fejérpataky László osztályigazgató szolgálati bizonyítványa Bártfai Szabó Lászlóról. Jelzet: OSZKI 287/1905 – OSZK Irattár
Fejérpataky nemcsak levéltári munkálatokat bízott rá, hanem ragaszkodott ahhoz is, hogy az 1905 nyarán végzendő általános könyvtári revízió (állományellenőrzés) munkáiban is részt vegyen. Erről tanúskodik az a Szalay Imrének címzett levél, amelyben Fejérpataky Szabó Lászlónak a július 5-én kezdődő 28 napos fegyvergyakorlat alóli felmentését kéri:
„Dr. Szabó László könyvtári szakdíjnok bejelentette nálam, hogy őt a cs. és kir. 6a. számú, Egerben székelő hadkiegészítő kerületi parancsnokság folyó hó 4-ikéről keltezett L. Z. 1045. számú behívójegygyel ezen évi július hó 5-ikén kezdődő huszonnyolcz napi fegyvergyakorlatra hívta be.
Miután a Nagyméltóságú Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium magas intézkedése szerint a jelen év július-szeptember havában végzendő általános könyvtári revízió munkálatai a könyvtár egész személyzetét a legteljesebb mértékben igénybe veszik, s miután súlyt helyezek arra, hogy ebben nevezett szak-díjnok is résztvegyen, tisztelettel felkérem Méltóságodat, hogy dr. Szabó Lászlónak az idei fegyvergyakorlat alól való felmentése iránt saját hatáskörében intézkedni méltóztassék.”
Fejérpataky László levele Szalay Imrének. Jelzet: OSZKI 357/1905 – OSZK Irattár
Fejérpataky ezt minden bizonnyal a személyzet kis létszáma mellett azért is szükségesnek találta, hogy Bártfai Szabó jobban megismerkedhessen a Széchényi Könyvtár állományával. (A felmentést valószínűleg megkapta – az OSZK irattárában ugyan nincs nyoma, de erre utal a fia, B. Szabó László által 1997-ben írt életrajzi összefoglalás [SZABÓ László, B. (1977)], amely 1904. októberi egri, majd bécsi póttartalékosi szolgálatot említ.)
Hogy Fejérpataky a munkájával mennyire elégedett volt, bizonyítja, hogy 1905 nyarán Bártfai Szabó napidíjának felemelését javasolta. Ekkor ugyanis Gulyás Pál díjnokot II. oszt. segédőrré nevezték ki, és felszabadult egy 3 korona 60 fillérrel díjazott díjnoki állás, amelyre Fejérpataky nem új ember felvételét javasolta, hanem Bártfai Szabó napidíjának megemelését. Ezt Szalay Imre júl. 3-án engedélyezte:
„… javaslatom az, hogy a könyvtárban hosszabb idő óta alkalmazott díjnokok egyikének, és pedig dr. Bártfai Szabó Lászlónak, aki kiváló szorgalma és képességei révén az elismerésre rászolgált, eddigi 3 koronányi napidíjait 3 kor. 60 fillérre felemelni méltóztassék.”
Fejérpataky László levele Szalay Imrének. Jelzet: OSZKI 371/1905 – OSZK Irattár
Később a napidíját tovább emelték. (Erről csak közvetett forrás található az irattárban: 1908 márciusában ugyanis a napidíjakat az addigi 3–3,6 korona helyett 4 koronára emelték, de ebben a béremelésben más gyakornokkal együtt Bártfai Szabó László nem részesült, mert már ekkor 4 korona vagy magasabb volt a napidíja.)
A napidíjas létnek négy év után az vetett véget, hogy 1908. április 30-án a vallás- és közoktatásügyi miniszter mások mellett:
„bártfai Szabó László bölcsészdoktort […] a Magyar Nemzeti Múzeumba II. osztályú segédőrré nevezte ki”.
Hivatalos Közlöny, 16. évf. 10. sz. (1908. május 15.), 152. – Törzsgyűjtemény
Ez a besorolás nem tartott sokáig, mert az 1909. évi költségvetésben megszüntették a II. oszt. segédőrök intézményét, a segédőri beosztással felváltva. Így a miniszter 1908. december 31-i dátummal dr. bártfai Szabó László X. fizetési osztályba tartozó II. osztályú segédőrt segédőri minőségben a IX. fizetési osztályba nevezte ki. (Hivatalos Közlöny, 1909. január 15.)
1910 októberében kisebb „vezetői” megbízást kapott: Fejérpataky László ugyanis írásban értesítette a szolgaszemélyzetet, hogy a szolgák feletti közvetlen felügyelettel dr. Bártfai Szabó László segédőr van megbízva október 28-tól kezdve. (OSZKI 1910/1050)
1911 végén, 1912 elején kisebb vihart okozott (a napisajtóban is), hogy a Széchényi Könyvtárból akkor távozott Kollányi Ferenc helyére – tehát a megüresedett igazgatóőri állásra – a Széchényi család Bártfai Szabó Lászlót javasolta. A könyvtár alapító levelében ugyanis Széchényi Ferenc 1802-ben kikötötte, hogy neki, illetve később a családja legmagasabb beosztást betöltő tagjának ajánlattételi joga van egy őri (custos), egy írnoki (cancellista) és egy szolgai (famulus ac una calefactor) állásra. Száz év elteltével azonban már erősen megváltoztak a körülmények, és vitathatóvá vált egy ilyen jogosítvány érvényesítése. Ezért gr. Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszter Bártfai Szabó László igazgatóőri előléptetéséhez nem járult hozzá, de 1912. március 16-án kinevezte múzeumi őrré:
„idb. gróf Széchényi Gyula királyi főlovászmester, az aranygyapjas rend vitéze és v. b. t. tanácsosnak, mint a Széchényi grófi család képviselőjének néhai gróf Széchényi Ferencz 1802. évi november hó 26-án jóváhagyott alapítólevelének 6-ik pontja értelmében tett javaslatára a Magyar Nemzeti Muzeum igazgatójának előterjesztése alapján”
OSZKI 1912/162, Hivatalos Közlöny, 20. évf. 11. sz. (1912. május 15.), 235. – Törzsgyűjtemény
Az ügy ezzel még nem zárult le. Fejérpataky László ugyanis május 9-én hozzájárulást kért ahhoz, hogy a múzeumi őrré előlépett Bártfai Szabó Lászlót ne a könyvtár nyomtatványi osztályára, hanem a levéltári osztály vezetőjének nevezzék ki, mivel Bártfai Szabónak diplomatikai és paleográfiai képzettsége van, és erre a levéltárban van szükség. A levéltári osztály éléről június 1-jével ugyanis elment dr. Áldásy Antal, miután egyetemi nyilv. rendes tanár lett a budapesti tudományegyetem bölcsészeti karának középkori történeti tanszékén. Fejérpataky javaslatára a nyomtatványi osztály vezetésére június 26-tól dr. Melich János igazgatóőri címmel és jelleggel felruházott múzeumi őrt nevezték ki. (OSZKI 1912/380)
Két év múlva kitört az I. világháború. Bártfai Szabó László azonnal bevonult katonai szolgálatra, és a háború végéig a hadsereg kötelékében maradt. Fejérpataky László múzeumigazgató 1918 végén kimutatást kért az osztályvezetőktől arról, hogy a nemzeti múzeum tisztviselői és alkalmazottai közül kik teljesítettek katonai szolgálatot. Erre készült 1919. január 7-én egy összeállítás, amelyben a következő olvasható:
„Dr. Bártfai Szabó László igazgatóőr a mozgósításkor bevonult, 1914. aug. 13-tól 1916. jún. 30-ig írnokként vezette a péterváradi katonai várpostát; 1916. szept. 18-án koronás ezüst érdemkeresztet kapott; 1916. júl. 1.–szept. 28. között elvégezte a tiszti tanfolyamot; 1916. dec. 1-jén Galicziába került a VI/19 hadtápzászlóaljhoz, és ezzel együtt került Czernowitzba; 1917. szept. 17-én bevezényelték segédtiszti minőségben az 5700/M.R.res. sz. alatt felállított Könyvkiviteli Bizottságba, melyben a leszereléséig működött, 1918. március 1-jén hadnagyi rangot nyert.”
Osztályvezetői kimutatás az I. világháborúban katonai szolgálatot teljesített nemzeti múzeumi tisztviselőkről és alkalmazottakról. Jelzet: OSZKI 1918/324 – OSZK Irattár
Bártfai Szabó László hivatali előmenetelének következő stációja, hogy 1918. január 5-én Károly király igazgató-őri címet és jelleget adományozott mások mellett neki is (Hivatalos Közlöny, 1918. február 15.). 1918 végén, a Népköztársaság idején rendezték a Széchényi Könyvtár tisztviselőinek és altisztjeinek fizetését, és 1919. január 1-jei hatállyal megtörténtek az előléptetések, ill. kinevezések. Bártfai Szabó ekkor múzeumi osztályigazgatóvá lépett elő. (Magyar Könyvszemle, 1919. 1/4. füz., 139.)
A Tanácsköztársaság néhány hónapja alatt a nemzeti múzeummal és a Széchényi Könyvtárral kapcsolatban is születtek átalakítási tervek, végrehajtásukra azonban nem volt idő. Az egyik ilyen, nagy vitát kiváltó rendelet az volt, hogy a nemzeti múzeumi, az akadémiai és az egyetemi könyvtár levéltárait 1919. július 8-án egyesítették az Országos Levéltárral. A levéltári osztály gyűjteménye ugyan a helyén maradt, de az Országos Levéltár létszámába helyeztek át a Nemzeti Múzeumból négy főt, köztük Bártfai Szabó László „volt igazgatóőrt” is. (OSZKI 166/1919)
(A sors fintora: a levéltári anyag elköltöztetését 1919-ben nem tudták végrehajtani, de hét évvel később, 1926-ban a múzeumpalota zsúfoltságának enyhítése érdekében mégis áthelyezték az Országos Levéltár épületébe, sőt, 1934-ben egyesítették is azzal, így leválasztva a Széchényi Könyvtárról.)
1919. július 18-án másik „ötlet” is felmerült: Kenczler Hugó, a Közoktatásügyi Népbiztosság levéltárügyi megbízottja felvetette, hogy a múzeumi levéltár kézirattári részét egyben helyezzék át az Országos Levéltárba, vagy bontsák három részre, történelmi, irodalmi és képzőművészeti iratokra. Az irodalmi levelek a Széchényi-könyvtárhoz, a képzőművészetiek a Szépművészeti Múzeumba, a történelmiek az Országos Levéltárba kerülhetnének. Szakvéleményt kért Holub Józseftől, Rédey Tivadartól és Bártfai Szabó Lászlótól. Rédey kézirattári őr és Bártfai Szabó levéltári osztályvezető szakvéleményükben kifejtették, hogy a múzeumi levéltárnak nincs kézirattári része, hanem a levéltári és a kézirattári anyag már 1884-ben szétválaszttatott. A kézirattári anyag elvitelét és szétválasztását mindhárman elfogadhatatlannak ítélték. (OSZKI 17/1919, 137/1919)
1919 tavaszán-nyarán a művészeti és múzeumi direktórium előadássorozatot szervezett az érdeklődő munkások számára, amelyben a múzeumok tisztviselői vezették be tudományszakjuk alapvető ismereteibe őket. Az előadók között bártfai Szabó László neve is szerepelt. (Pesti Napló, 1919. április 9., 9.)
Ugyancsak részt vett a Közoktatásügyi Népbiztosság által szervezett könyvtárosi tanfolyam keretében tartott előadásokban: 1919. június 2-án 30, június 16-án 80 hallgató látogatta meg az OSZK-t, ahol az osztályvezetők mutatták be osztályaik tevékenységét, Bártfai Szabó a levéltári osztály munkáját. (OSZKI 152/1919)
A Tanácsköztársaság bukása után, 1919. szeptember 1-jén megjelent a román kormányzótanács központi bizottságának két tagja azzal a feladattal, hogy átvizsgálják a Széchényi-könyvtár anyagát. Fejérpataky László Melich Jánost és bártfai Szabó Lászlót hívta fel, hogy „az erőszaknak engedve” felvilágosítással szolgáljanak. Az általuk írt „Pro memoria” feljegyzésből az derül ki, hogy Szabó László felvázolta a Levéltár beosztását, tanulmányozásra ajánlotta a Nemzeti Múzeum százéves történetét. Arra az érdeklődésre, hogy hány oláh nyelvű oklevél van a múzeumban, a Partiumra és Erdélyre mely családok levéltárai vonatkoznak; Szabó a növedéknaplóhoz és a családi levéltárak letéti naplójához utalta őket, a kiküldöttek azonban ezeket nem nézték meg. Melich is hasonlóképpen nyilatkozott a kézirattárról, kiemelve, hogy a könyvtárnak mindössze 36 oláh nyelvű kézirata van, nagyobbrészt az újkorból. (OSZKI 209/1919)
Bártfai Szabó László a jegyzőkönyv tanúsága szerint abban az akcióban is részt vett, amikor a könyvtár személyzete 1919. szeptember 20-án 12 db Korvin-kódexet átadott Fejérpataky Lászlónak „biztos helyre leendő szállítás czéljából”. (OSZKI 330/1919)
1920-ban a személyzet igazolására került sor. Melich János 1920. október 29-én kiállított igazolása szerint Bártfai Szabó László osztályigazgató 1914. július 29-től 1918. november 15-ig tényleges katonai szolgálatot teljesített, továbbá:
„… a vörös hadseregben katonai szolgálatot nem teljesített, ellenben tagja volt a nemzeti múzeumi karhatalmi alakulatnak, a múzeumi alkalmazottak ellen, a tanácsköztársaság idején való viselkedésük miatt felállított ítélő bizottságnak mint bíró és vizsgáló biztos tagja volt, tehát viselkedése ellen hivatali szempontból semmiféle kifogás nem tehető.”
Melich János által kiállított igazolás. 1920. október 29. Jelzet: OSZKI 541/1920 – OSZK Irattár
Az 1920-as években Bártfai Szabó László Melich János távollétében a helyetteseként is tevékenykedett, amint erről az irattár több, könyvkölcsönzésről, könyvvásárlásról szóló irata tanúskodik.
1923-ban Hóman Bálint könyvtárigazgató új szolgálati beosztást állapított meg az OSZK személyzete részére. Ebben a Levéltár Bártfai Szabó László osztályigazgató vezetésével és rajta kívül 5 fős személyzettel a könyvtár III. fő szervezeti egységeként szerepel. (OSZKI 298/923) Az új beosztás 1923. február 1-jén lépett életbe.
Ebben az évben zajlott le a levéltári anyag teljes revíziója Bártfai Szabó és helyettese, Sulica Szilárd vezetésével, valamint a könyvtár átszervezési munkálataival kapcsolatban bizonyos iratgyűjteményeket külön munkával dolgoztak fel.
Rácz Ágnes
Felhasznált irodalom (a szövegben jelölt irattári forrásokon és időszaki kiadványokban megjelent közleményeken kívül):
- Szabó László, B.: Bártfai Szabó László: egy tudós történész portréja, [Budapest], Herminamező Polgári Köre, 1977, 26. (Zuglói füzetek)
- Bártfai Szabó László: Gróf Széchényi István könyvtára, Budapest, MNM Könyvtára, 1923, 102. (A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának címjegyzéke; 8.)
