Corvina mint háborús jóvátétel?

2016. december 21. 07:50 - nemzetikonyvtar

Minden reggel a korai órákban egy adott napra szóló OSZK-s emléket olvashatnak Facebook-oldalunk követői. A #napom hashtag-gel jelzett rovatunkban a mai napon egy 97 évvel ezelőtti eseményre emlékeztünk.

#napom 1919. december 21. Háborús jóvátételként az olasz kormány Olaszországból (Modena) származó – 1847-ben IV. Ferenc modenai nagyherceg ajándékaként Bécsbe, majd 1891-ben a Széchényi Könyvtárba került – két Corvin-kódex kiszolgáltatását kérte. A vallás- és közoktatásügyi miniszter által kinevezett javaslattévő bizottság elutasító véleménye ellenére a miniszter (muzeális és jogi szakértők, valamint a magyar békedelegáció vezetője véleménye alapján) december 31-én a két kódex átadására hozott határozatot. A kódexek visszakerültek a modenai Este-könyvtárba. (A kódexek végül 1927-ben újabb Mussolini olasz miniszterelnök „visszaajándékozása” útján jutottak ismét az OSZK tulajdonába.)

A corvinákat Zsupán Ediina mutatja be:

Cod. Lat. 346. Chrysostomus, Iohannes: Homiliae in epistolas S. Pauli 1485-1490 között. Firenze, Pergamen

A díszkódex a firenzei kódexművészet remeke, a 15. század nyolcvanas éveiben készült. Aranyszájú Szent János görög egyházatya Szent Pál leveleihez írt homíliáit tartalmazza latin fordításban. Könyvfestészeti díszítését a korszak egyik legjelesebb firenzei miniatúrafestője, Attavante degli Attavanti készítette. Érdekessége, hogy a kódexet kifejezetten Hunyadi Mátyás könyvtára számára szánták. Erről tanúskodik a címlap alján található királyi címer, valamint a keretdíszítésben felbukkanó ún. Mátyás-emblémák (kaptár, hordó, ékköves gyűrű és a magyar koronához tartozó országok címerei.

Cod. Lat. 346.

A modenai történet fontos mozzanata, hogy az 1847-ben útnak indított kódexeket Bécsben a forradalmi zavargások miatt foglalták le, és nem engedték tovább. Csontosi János, az OSZK Kézirattárának első őre – egyébként az első olyan corvinakutató, aki hivatalból kutatta ezt a témát – járt utána, hogy hol is lehetnek, ő jött rá, hogy Bécsben vannak, és járta ki, hogy Magyarország megkaphassa őket.

A magyar reneszánsz kultúra legnagyszerűbb és leghíresebb alkotása Mátyás király budai könyvtára. Olyan alkotás, amely nemcsak elérte a kor legmagasabb európai színvonalát, hanem hozzá mérhető, a maga nemében és a maga korában, az Alpoktól északra sehol sem akadt.

De miért éppen Buda, a magyar király udvara volt az a hely, ahol az Italián kívüli világban először jött létre nagy humanista uralkodói könyvtár? Vajon pusztán a hatalom fitogtatása, üres pompaszeretet, utánzási vágy volt a király indítéka? Esetlegességnek, egyetlen személy akaratának, szeszélyének eredménye a budai könyvtár? Tartalmilag meglehetősen közömbös, inkább csak külső pompájukkal lenyűgöző és ezért kincseket érő kódexeknek, mintegy műtárgyaknak féltve őrzött gyűjteménye, amely szinte a semmiből lett, és rövid csillogás után, érezhető hatás nélkül ismét semmivé lett? Esetleg a Nápolyból jött királyné hatására az itáliai minták szerint formált királyi udvar kötelező tartozéka? – A történelmi tények mást mondanak, a Corvina Könyvtár szervesen beletartozik a magyar művelődés fejlődéstörténetébe, a magyarországi könyv- és könyvtártörténetbe. Az előzmények és adottságok logikai vonalán nyomon követhetők az okok és indítékok, s kiderül az is, hogy a Bibliotheca Corviniana egyáltalán nem valami könyvmúzeum volt, hanem az emberi szellem nagy alkotásainak összegyűjtésére törekvő, tartalmi értékek kedvéért létrehozott könyvtár, amelynek hatása lemérhető a közép-európai humanizmus fejlődésén. A fény és pompa, a kódexek gazdag köntösben való megjelenése csak az értékes tartalom méltó keretéül szolgált.

Csapodi Csaba: Bibliotheca Corviniana, Budapest, 1992. – Törzsgyűjtemény

Cod. Lat. 347. Hieronymus: Commentarii in epistolas S. Pauli 1488 körül. Firenze, Pergamen

A kódex Szent Jeromos Szent Pál leveleihez írt kommentárjait tartalmazza. Pompás díszítése a firenzei miniátor-testvérpár, Gherardo és Monte di Giovanni keze munkáját dicséri az 1480-as évek végéről. A gazdagon aranyozott címlap jól mutatja, hogy a kódex kifejezetten Hunyadi Mátyás számára készült. A címlap alján a király címere helyezkedik el, a széldíszek közepén magának Mátyásnak és feleségének, Beatrix királynénak aranyozott éremportréja néz szembe egymással, a címer két oldalán pedig két, arany medaillonként megjelenített Mátyás-embléma, a kút, valamint a kova és tapló együttese látható.

Cod. Lat. 347.

komment

Széchényi halála 1820. december 13.

2016. december 13. 12:43 - nemzetikonyvtar

Ezen a napon hunyt el Gróf Széchényi Ferenc (Fertőszéplak, 1754 – Bécs, 1820), aki a róla elnevezett Országos Széchényi Könyvtárat megalapította 1802-ben.

Széchényi Ferenc életében 1793-tól kezdődik az igazán tudatos, szervezett könyvgyűjtés; a jakobinus szövetkezés vérbefojtása után 1795-től a politikai közélettől visszahúzódva egyre inkább könyvgyűjteménye rendezésének és gyarapításának szentelte magát. Az 1790-es években már a magyarországi írók-tudósok nagy részével kapcsolatban és levelezésben állt, valóságos könyvkereskedői hálózatot alakított ki magyar és külföldi szakemberek bevonásával.

Széchényi tudta, hogy a nyomtatott katalógusok a legjobb hírvivői a könyvtárnak, ezért a saját költségén megjelentetett „könyvlajstromokat” tiszteletpéldányként küldte szét magyarországi és európai tudományos intézményeknek

Széchényi Ferenc egyre erősödő szembetegsége következtében 1811-ben lemondott összes közhivataláról, s visszavonulva családjának élt. 1818-ban újabb adományt tett: soproni könyvtárát is az országos könyvtárnak ajándékozta.

Széchényi Ferenc 1820. december 13-án hunyt el Bécsben, a nagycenki családi sírboltban helyezték örök nyugalomra.

A Hazai ’s Külföldi Tudósítások 1820. december 20-i száma közölt nekrológot. (Arcanum)

A Tudományos Gyűjtemény 1821/1. számában Karatzay Fedor írt nekrológot, a 1821/10. számban Kis Pál emlékezett meg Széchényi Ferencről, és Lenhardt Sámuel rézmetszetét is is közölték az 1822/1. számban.

Gróf Széchényi Ferenc az Aranygyapjas-rend díszruhájában. Lehnhardt Sámuel rézmetszete, 1821, OSZK Kisnyomtatványtára

Széchényi egész lényét leghívebben tárja föl végrendelete, melyet élete végső napjaiban magyar nyelven készített.

Így kezdődik:

Bűnös lelkemet a mindenható Teremtőmnek, megváltómnak és megszentelőmnek mérték nélkül való irgalmába ajánlom, és tellyessen bízván a szegény bünösök iránt többször is megigértt szánakodásban és engedelmében, de leginkább maga személlyének a keresztfán ugyan a bünösökért lett feláldozásában, köteles alázatossággal és érdemetlenségemnek igaz megesmérésével, úgy nem különben számos és terhes bűneimnek töredelmes megbánásával kivánok bizodalmasan szent itélőszéke elejbe lépni, és ott nem érdemem, hanem tsupán könyörületessége után irgalmasságért esedezni, és feloldozásomat mindenhatóságától és véle öröktűl fogva élő kegyességétől el is várni.

Fraknói Vilmos: Széchényi Ferencz 1754–1820. Szerkeszti Schönherr Gyula, Budapest, Magyar Történelmi Társulat 1902. – Magyar Elektronikus Könyvtár

A végrendelet utolsó oldala:

A végrendelet részlete. Fraknói Vilmos: Széchényi Ferencz 1754–1820. Szerkeszti Schönherr Gyula, Budapest, Magyar Történelmi Társulat 1902. – Magyar Elektronikus Könyvtár

1920-ban, Széchényi halálának századik évfordulóján a Nemzeti Múzeum tartott ünnepséget:

Magyar Nemzeti Múzeum ma délelőtt kegyeletes ünnepélyt tartott nagy alapítója, gróf Széchényi Ferenc halálának századik évfordulóján. Az ünnepély a Múzeumkertben lévő Széchényi szobor megkoszorúzásával vette kezdetét, amely után a nemzeti múzeum dísz-közgyűlést tartott. A királyi kormány képviseletében Pekár Gyula államtitkár és Czakó Elemér miniszteri tanácsos, a Széchényi-nemzetség részéről pedig gróf Széchényi Emil v.b.t.t. jelent meg. Fejérpataky László főigazgató üdvözölve a megjelenteket, megkapó szavakkal mutatott rá az ünnep jelentőségére, nemzeti múltunk, jelenünk és jövőnk szempontjából, egyben köszöntötte a nagymúltú nemzetség jelenlévő képviselőjét. Gróf Széchényi Emil rövid üdvözlő szavai után dr. Bártfai Szabó László osztályigazgató, a Széchényi család történetírója tartotta meg emlékbeszédjét, amelyben Széchényi Ferencnek, a hazája sorsának megjavítását szüntelenül fáradozó politikusnak s a nemzet múlt emlékeit összegyűjtő minden áldozatra kész mecénásnak képét elevenítette fel a hallgatóság előtt.

MTI Kőnyomatos - Napi hírek / Napi tudósítások, 1920. december 13. hétfő

Fejérpataky László, akkori főigazgató megnyitó beszéde a Magyar Könyvszemlében olvasható.

Kegyeletes érzelmeinknek akarunk áldozni ma, midőn nagynevű alapítónk, gróf Széchényi Ferenc halálának százéves fordulója alkalmából tanácstermünkben egybegyűltünk. Felidézni kívánjuk emlékét annak a nagy férfiúnak, a Legnagyobb Magyar édesatyjának, egy főúri nemzetség közös ősének, ki megértve a kor szavát és látva nemzetének szellemi kincsekben való szegénységét, nemes elhatározással nagycenki könyvtárát és egyéb gyűjteményeit nemzetének ajánlotta fel.

Megnyitó beszéd Széchényi Ferenc gróf halála százéves évfordulója emlékünnepén 1920. december 13. Részlet. Magyar Könyvszemle, 29.köt. 1/4.füz. (1922), p. 3–4. – Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis

Bártfai Szabó László a százéves évfordulón rendezett emlékülésen kiemelte, hogy Széchényi mennyire megelőzte korát.

Csodálkozunk-e azon, hogy kortársai Széchényi magasztos eszméit nem fogadták el? A nemzet még nem volt érett azok átérzésére s amíg sokan mellette foglaltak állást, a többség helytelenítette a gróf törekvéseit. Sokszor ismétlődő ellentét a magyar érzésvilágában, hogy barátjáért minden áldozatra kész, de viszont a legmélyebb gyűlöletre is. Ennek kell tulajdonítanunk Kazinczy azon nyilatkozatát, amelyben a gróf szereplését erő nélküli ragyogásnak nevezi, őt magát Fra Diavolohoz, ördöghöz hasonlítja. Teljesen azonos sorsra jutott a Legnagyobb Magyar ifjúkori barátja, Wesselényi részéről, aki 1843-ban Mephistónak nevezi. Wesselényi ezen levelét maga Kosssuth sem tartotta kiadhatónak.
...

Minden gyűjtő és maecenás elődjét felülmúló sikert működésére, egy új magyar intézmény születését, fejlődését és fennmaradását jelenti azon, 1802. tavaszán tetté lett eszméje, hogy gyűjtését a nemzetnek adja. Elhatározása nemcsak azért magasztos, mert ezzel az első tudományos közgyűjtemény alapjait rakta le, hanem mivel tette hazaszeretetből fakadt, távol minden egyéni önzéstől, mert munkája gyümölcsét nem élvezhette, még csak nem is láthatta meg. Mi vagyunk szemtanúi annak, milyen terebélyes fává lett az 1802. november 26-án elültetett mag.

Bártfai Szabó László: Széchényi Ferenc gróf emlékezete. 1920. december 13. Magyar Könyvszemle, 29.köt. 1/4.füz. (1922), p. 5–12. – Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis

További blogbejegyzésünk itt olvasható a nemzeti könyvtár alapítójáról.

komment

Címkék: széchényi ferenc rácz ágnes

Orosz Lujza 90 éves

2016. december 03. 08:59 - nemzetikonyvtar

December 3-án ünnepli 90. születésnapját az erdélyi színjátszás egyik legmeghatározóbb személyisége, Orosz Lujza.

Hanák Gábor 1997 és 2005 között sokalkalmas életútinterjút készített a színésznővel, amely a Történeti Interjúk Tárában kutatható.

Világéletemben úgy tudtam – és a család, a barátok is mindig ezen a napon köszöntenek –, hogy 1926. december 3-án születtem, egy malomban, egy aprócska faluban a Szilágyságban, Petenyén, ami ma már önálló településként nem is létezik. Nem olyan régen derült ki azonban, egy igazolványcsere során, hogy a hivatalos helyeken mindenhol december negyedike szerepel. Csak az történhetett, hogy molnár apámnak beletelt egy napba, mire eljutott a szomszédos nagyobb faluba bejelenteni, megszülettem.”

Orosz Lujza-életútinterjú, 1997. február 11. – Történeti Interjúk Tára

1947 és 1994 között a kolozsvári közönség több, mint száz szerepben élvezhette játékát a sétatéri színpadon, láthatta román és magyar filmekben egyaránt a mozivásznon, és hallhatta irodalmi műsorokban évtizedeken keresztül a Kolozsvári Magyar Rádióban.

Fontosabb színpadi szerepei: Gertrudis (Katona József: Bánk bán); Kisvicákné, Pepi néni (Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül); Zsuzsi (Barta Lajos: Zsuzsi); Olga (Csehov: Három nővér); Hekábé (Euripidész–Sartre–Illyés Gyula: A trójai nők); Családanya (Hszing Csi-en: A buszmegálló); Öregasszony (Spiró György: Csirkefej)

Fontosabb filmjei: Horizont, 1971; Makra, 1972; Vifornita, 1973; 141 perc a Befejezetlen mondatból, 1974; Legato, 1977; Urgia, 1977; O lacrima de fata, 1980; Hidegrázás, 1994; Egyszer élünk, 2000.

komment

Címkék: orosz lujza

Nem kell jól megírni egy szakácskönyvet

2016. december 02. 19:31 - nemzetikonyvtar

Irodalmi és kultúrtörténeti programsorozatunk, a Könyvtárlat idén a TestesÉvad jegyében zajlik, következő állomása, „testrésze” a MÁJ. Belekóstolhatunk a magyar gasztronómia múltjába és jelenébe, a hagyományos és egészséges táplálkozás különféle elképzeléseibe, divatjaiba, valamint megismerhetünk egy 17. századi böjti és nem böjti ételeket bemutató szakácskönyvet is. Előadóink lesznek: Váncsa István, Cserna-Szabó András 2016. december 8-án 17 órától a könyvtárban.

Interjú Cserna-Szabó Andrással

Mi a könnyebb? Írni vagy főzni?

Cserna-Szabó András: Nem tudok válaszolni, mert a főzésben amatőr vagyok, az írás meg a szakmám. Gondolom, hogy éppen olyan élvezetes hobbiból írni, ahogy főzni.

Jól vannak megírva a kortárs szakácskönyvek?

Cserna-Szabó András: Nem kell jól megírni egy szakácskönyvet, hacsak nem irodalmi szakácskönyvről van szó. Ilyenek pedig manapság (néhány fehér hollót, pl. Váncsát) leszámítva nincsenek, pedig én ezeket szeretem igazán (Dumas, Ignotus, Ínyesmester, Lénárd stb.)

Cserna-Szabó András József Attila-díjas író, újságíró, forgatókönyvíró. 1997 óta rendszeresen publikál novellákat, esszéket, regényeket és gasztronómiai írásokat. 1998 és 2000 között a Sárkányfű című irodalmi és művészeti folyóirat prózarovatát szerkesztette. 1998 és 2002 között a Magyar Konyha gasztronómiai folyóirat főmunkatársaként és szerkesztőjeként dolgozott. 2006 és 2009 között az Unit magazin főszerkesztője. 2012-től a Hévíz című irodalmi lap szerkesztője. .

Milyen étel volt, amit nagyon elrontott, mi volt vele a probléma?

Cserna-Szabó András: Velem volt probléma...

Össze lehet hasonlítani egy húszfős vacsorázó társaság véleményét az ételről, és egy felolvasóest résztvevőinek reflexióit egy műről? Melyik kritika esik jobban?

Cserna-Szabó András: Esetemben nem, mert amit főzök, az nem mű. Nem vagyok szakács, csak amatőr módon szoktam főzni, főleg irodalmi eseményeken, lapbemutatón vagy más alkalmakkor. Ez nem művészi szint. Segal Viktor főztje, az a művészet.

Cserna-Szabó András Wikimedia Commons CC-BY-SA-3.0

Gyorsan főzünk valamit abból, ami van itthon, na de mi a helyzet akkor, ha gyorsan kell írni egy publicisztikát vagy novellát? Mi van, ha üres éppen a fejünk?

Cserna-Szabó András: A tárca gyors műfaj, nem is lehet lassan írni. Egy író feje sohasem üres, folyamatos anyaggyűjtés és anyagtárolás folyik benne.

Állítólag van irodalmi sznobság, létezik gasztrosznobéria is?

Cserna-Szabó András: Hajaj! Mi az, hogy! Nagyon is! És ha lehet, még rosszabb az irodalmi sznobságnál. 2010-ben az ÉS-ben jelent meg A gasztroaffektálás természetrajza című cikkem, ebben minden leírtam, amit a témáról gondolok.

Ha ez az öt étel lenne egy lakatlan szigeten, mit tenne? Hamburger, májkrémes táska, fesztiválgulyás, hortobágyi palacsinta és pattogatott kukorica.

Cserna-Szabó András: Nincs rossz étel, csak rossz szakács, rossz alapanyag, rossz filozófia (vagy kevés idő és törődés). A hortobágyi palacsintát is meg lehet csinálni fantasztikusan, mondjuk zsenge borjúhúsból készülne a töltelék, és rettenetesen is (ahogy általában készül: maradék pörköltszafttal, ledarált maradékból). Ez minden ételre igaz. Pattogatott kukorica nélkül meg mit ennénk a lakatlan sziget mozijában?

Könyvtárlat: Pacal és paleo - Váncsa István

A könyvtárlaton bemutatjuk szakácskönyveink egyik legkorábbi darabját, amely Tótfalusi Kis Miklós kolozsvári nyomdájában került nyomtatásra és kiadásra, s melynek igen ritka példányaiból az Országos Széchényi Könyvtár őriz egyet.

komment

Váncsa István kalandjai a májkrémes táskával egy lakatlan szigeten

2016. november 29. 09:31 - nemzetikonyvtar

Irodalmi és kultúrtörténeti programsorozatunk, a Könyvtárlat idén a Testes Évad jegyében zajlik, következő állomása, „testrésze” a MÁJ. Belekóstolhatunk a magyar gasztronómia múltjába és jelenébe, a hagyományos és egészséges táplálkozás különféle elképzeléseibe, divatjaiba, valamint megismerhetünk egy 17. századi böjti és nem böjti ételeket bemutató szakácskönyvet is. Előadóink lesznek: Váncsa István, Cserna-Szabó András 2016. december 8-án 17 órától a könyvtárban.

Interjú egy „szövegelőállító iparossal”.

Mi a könnyebb? Írni vagy főzni?

Váncsa István: Ha főzni kezdek, megvannak hozzá a nyersanyagaim és van valamiféle koncepcióm. Amikor leülök írni, néha egyik sincs, csak a tudat, hogy le kell adnom az anyagot. Főzni ennél könnyebb valamivel.

Jól vannak megírva a kortárs szakácskönyvek?

V. I.: Amennyiben a receptjeikben leírt ételeket el lehet készíteni, akkor igen, ha nem, akkor nem. Általában véve úgy tapasztalom, hogy a Magyar Közlönyben olvasható jogszabályoknál értelmesebben, szabatosabban, világosabban vannak megszövegezve. Talán azért, mert a szakácskönyvek szerzői komolyan veszik, amit csinálnak.

Váncsa István újságíró szatirikus, ironikus, jó humorral megáldott, egyéni hangú írásain keresztül foglalkozik közéleti, politikai kérdésekkel, a társadalmi jelenségek apróbb szegmenseit is beleértve. Nevével a Hócipő, az Élet és Irodalom oldalain találkozhatunk leggyakrabban, de hosszú éveken át a Heti Hetes című műsor egyik „muskétása” is volt. Jártas a konyhaművészetben, hobbija a főzés. E terület iránti elköteleződését három nagyszabású, vaskos szakácskönyvében adta közre: Ezeregy recept, Ezeregy+ recept, és a kétkötetes Lakoma című munkái.

Milyen étel volt, amit nagyon elrontott, mi volt vele a probléma?

V. I.: Karibi recept volt, leraktam a halszeleteket egy lapos jénaiba, megszórtam avval, amivel kellett, fehér rummal alaposan meglocsoltam és betettem a hűtőbe pácolódni. A probléma abban állt, hogy az a konkrét rum ismeretlen volt számomra, sütés előtt pedig nem kóstoltam meg. Az eredmény förtelmes lett. A rumot és a hasonlókat azóta mindig alaposan megkóstolom.

Össze lehet hasonlítani egy húszfős vacsorázó társaság véleményét az ételről, és egy felolvasóest résztvevőinek reflexióit egy műről? Melyik kritika esik jobban?

V. I.: Tökmindegy, az emberek sohase mondják azt, amit valójában gondolnak. Az emberek alapjában véve jók.

Gyorsan főzünk valamit abból, ami van itthon, na de mi a helyzet akkor, ha gyorsan kell írni egy publicisztikát vagy novellát? Mi van, ha üres éppen a fejünk?

V. I.: Az üresség a fej természetes állapota, nincs avval semmi baj. A szövegelőállító szakiparosnak olyan múzsája van, mint senki másnak, neve Határidő. Ez a múzsa megsegít, reményt ad, sőt ötleteket is, a megrendelő pedig megkapja a szöveget akkor, amikorra kérte, és a beszállítótól várt színvonalon. Másképp nem is működhetne az ipar.

Váncsa István, CC BY-SA 3.0,

Állítólag van irodalmi sznobság, létezik gasztrosznobéria is?

V. I.: A „sznobéria” szót nem szeretem. Ha gasztrosznobnak nevezzük mindazokat, akik sokat fecsegnek a gasztronómiáról, noha nem is értenek hozzá annyira, akkor én magam is gasztrosznob vagyok.

Ha ez az öt étel lenne egy lakatlan szigeten, mit tenne? Hamburger, májkrémes táska, fesztiválgulyás, hortobágyi palacsinta és pattogatott kukorica.

V. I.: Chapon de mer farcit rendelnék és egy üveg jól behűtött chablist. Az nem ellenérv, hogy de hát ez egy lakatlan sziget, amelyen csak a föntebb felsorolt ínyencségek kaphatók, ugyanis egy olyan lakatlan szigeten, ahol hamburger, májkrémes táska meg a többi rendelkezésre áll, ott bármi előfordulhat.

Könyvtárlat: Pacal és paleo - Váncsa István

A könyvtárlaton bemutatjuk szakácskönyveink egyik legkorábbi darabját, amely Tótfalusi Kis Miklós kolozsvári nyomdájában került nyomtatásra és kiadásra, s melynek igen ritka példányaiból az Országos Széchényi Könyvtár őriz egyet.

komment

Címkék: gasztronómia könyvtár oszk váncsa istván

Rövid Historiája Az Cseh Országi Ecclésiák üldöztetésének...

2016. november 23. 11:44 - nemzetikonyvtar

Az idén 214 éves Széchényi Könyvtár alapítási évfordulóján rangos plenáris előadók, s tudományos munkájukban kiemelkedő kollégáink előadását hallgathatják meg a Tudományos Ülésszakra látogatók november 24-én és 25-én. A konferencia öt szekciójának programja nyilvános és ingyenes.
A nemzeti könyvtárban dolgozó közel 70 kutató (akadémikus, MTA-doktor, PhD-doktor és doktorandusz, fiatal kutató) közül huszonegy előadó filológiai kérdéseket megoldó, áttekintő vagy vitaindító gondolatait hallgathatják meg az érdeklődők a Fordítás, tolmácsolás, értelmezés fogalomhármasának tematikáiban.
A program mellett a kiállítások is ingyenesen láthatók, a könyvtár díjmentes napi jeggyel is látogatható, továbbá a beiratkozni szándékozók féláron válthatnak éves olvasójegyet.

Hoffmann Gizella előadása november 24-én 11 óra 5 perckor kezdődik, a kutatási beszámoló címe: Rövid Historiája Az Cseh Országi Ecclésiák üldöztetésének... Comenius Historia persecutionum Ecclesiae Bohemicae című művének ismert és ismeretlen magyar fordításainak kéziratairól (1665?–1795)

Az előadás Comenius műve magyar fordításainak hét kéziratát mutatja be, az egy lappangó kézirat kivételével autopszia alapján, megkísérelve a kéziratok családfájának rekonstruálását, a fordítások egymáshoz való viszonyát elemezve.
Három kézirat az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában található, egyikük ismeretlen. S ismeretlen (elfeledett) az a kézirat is, amely jelen ismereteink szerint az első magyar fordítás lenne, s amely ugyan 19. századi másolat, de egy 1714-ben íródott fordítása Comenius Historia persecutionum című művének.

Hoffmann Gizella magyar–történelem–régi magyar irodalom szakon végzett Szegeden 1980-ban. Forráskiadásokkal foglalkozik. Fő kutatási területe a 16–18. századi művelődés-, eszme- és tudománytörténet (német kapcsolatok), peregrinatio academica, orvostörténet, könyv- és könyvtártörténet, Az Erdélyi Unitárius Egyház történetének magyar nyelvű kiadása.

komment

Címkék: ulesszak2016 hoffmann gizella

Janus Pannonius antik reminiszcenciái a Carmen pro pacanda Italia c. dicskölteményében

2016. november 22. 16:14 - nemzetikonyvtar

Az idén 214 éves Széchényi Könyvtár alapítási évfordulóján rangos plenáris előadók, s tudományos munkájukban kiemelkedő kollégáink előadását hallgathatják meg a Tudományos Ülésszakra látogatók november 24-én és 25-én. A konferencia öt szekciójának programja nyilvános és ingyenes.
A nemzeti könyvtárban dolgozó közel 70 kutató (akadémikus, MTA-doktor, PhD-doktor és doktorandusz, fiatal kutató) közül huszonegy előadó filológiai kérdéseket megoldó, áttekintő vagy vitaindító gondolatait hallgathatják meg az érdeklődők a Fordítás, tolmácsolás, értelmezés fogalomhármasának tematikáiban.
A program mellett a kiállítások is ingyenesen láthatók, a könyvtár díjmentes napi jeggyel is látogatható, továbbá a beiratkozni szándékozók féláron válthatnak éves olvasójegyet.

Dalloul Zaynab előadása november 25-én 11 óra 50 perckor kezdődik, a címe: Janus Pannonius antik reminiszcenciái a Carmen pro pacanda Italia c. dicskölteményében.

Az előadás rezüméje:

Részletesen megvizsgálom Janus Pannonius fenti panegyricusában az antik, reneszánsz, középkori és keresztény allúziókat, az szöveghelyek pontos beazonosításával. Ezek alapján lehet beszélni a rendkívül árnyalt kultúrtörténeti és kommentártörténeti vonatkozásokról, amely a reneszánsz neolatin költészet és szövegértelmezési hagyomány teljes egészét átszövi, valamint hatással van Janus Pannonius teljes költői életművére.
A kutatást már megkezdtem, a Mayer Gyula vezette ELTE kutatócsoport számára dolgozom, a harmadik kötetét tervezzük megjelentetni a jövő évben a Janus Pannonius összes kritikai kiadásának.

Dalloul Zaynab 2007 óta a Régi Nyomtatványok Tára munkatársa, 2009-ben doktorált a Szegedi Tudományegyetemen neolatin filológiából. A disszertációjának témája Janus Pannonius és az európai kommentártörténeti hagyomány volt, ehhez kapcsolódóan több magyar és idegen nyelvű publikációja megjelent. A könyvtár munkatársaként a magyarországi humanizmust kutatja, szakterülete az ősnyomtatványok és az antikvák. 2015 óta Bolyai ösztöndíjas.

Dalloul Zaynab

komment

Címkék: janus pannonius ulesszak2016 dalloul zaynab

Epizódok Apollonius király históriájának középkori hagyományozódástörténetéből. Szövegváltozatok és képi elbeszélések

2016. november 22. 13:32 - nemzetikonyvtar

Az idén 214 éves Széchényi Könyvtár alapítási évfordulóján rangos plenáris előadók, s tudományos munkájukban kiemelkedő kollégáink előadását hallgathatják meg a Tudományos Ülésszakra látogatók november 24-én és 25-én. A konferencia öt szekciójának programja nyilvános és ingyenes.
A nemzeti könyvtárban dolgozó közel 70 kutató (akadémikus, MTA-doktor, PhD-doktor és doktorandusz, fiatal kutató) közül huszonegy előadó filológiai kérdéseket megoldó, áttekintő vagy vitaindító gondolatait hallgathatják meg az érdeklődők a Fordítás, tolmácsolás, értelmezés fogalomhármasának tematikáiban.
A program mellett a kiállítások is ingyenesen láthatók, a könyvtár díjmentes napi jeggyel is látogatható, továbbá a beiratkozni szándékozók féláron válthatnak éves olvasójegyet.

Boreczky Anna előadása november 25-én 14 órakor kezdődik, a címe: Epizódok Apollonius király históriájának középkori hagyományozódástörténetéből. Szövegváltozatok és képi elbeszélések.

Az előadás rezüméje:

Apollonius király históriája (Historia Apollonii regis Tyri) a középkor egyik legkedveltebb késő antik eredetű olvasmánya volt. A művet több mint száz latin kézirat tartotta fenn, és bekerült olyan népszerű szöveggyűjteményekbe is, mint Godefridus Viterbiensis Pantheon-ja, John Gower Confessio Amantis-a, vagy a Gesta Romanorum és a Carmina Burana. Elterjedtségét számos (részben igen korai) népnyelvi fordítása/változata mellett német és itáliai ősnyomtatványok igazolják. A Historia Apollonii szövegének hagyományozódástörténete a mű középkori jelentőségének megfelelően régóta kutatott téma. A szövegváltozatok és fordítások feldolgozásával párhuzamosan ugyanakkor nem történt meg a mű illusztrációtörténetének feltárása. Előadásomban az e témában 2013 óta folytatott kutatásaim eredményeinek első összegzésére törekszem.

Jelen ismereteink szerint középkori Apollonius-illusztrációk a 7–15. századból maradtak fenn, a legkorábbi narratív képsorozatot az OSZK-ban őrzött, 1000 körül készült Apollonius pictus kézirata tartalmazza. Előadásomban az Apollonius-illusztrációk bemutatásán keresztül egyrészt az Apollonius pictus hagyományozódás-történeti jelentőségét szeretném élesebb fénybe helyezni, másrészt a konferencia kérdésfelvetéséhez kapcsolódva arra keresem a választ, hogy a képi elbeszélés mint a szöveg interpretációja, egyféle fordítása, mennyiben követi, hogyan árnyalja a narratíva folyamatos változásait, és hogyan befolyásolja annak recepcióját.

Apollonius kézirat

Boreczky Anna művészettörténész, kodikológus. Kutatási területe a nyugati kereszténység középkori könyvkultúrája. Doktori disszertációját egy 1413-ban Bécsben készült kódex bibliai tárgyú, valamint természettudományos illusztrációiról írta (A budapesti Concordantiae Caritatis, Bp. ELTE 2010). 2008 óta az MTA-OSZK Res Libraria Hungariae Kutatócsoport tudományos munkatársa. Az OSZK Kézirattárában őrzött középkori kötetes kéziratok díszítéseinek feltárásával és katalogizálásával foglalkozik. 2013–14-ben az Institute for Advanced Study, Princeton történeti iskolájának tagja volt.

Boreczky Anna

komment

Címkék: boreczky anna ulesszak2016

Mozikánon. Megfilmesített magyar irodalmi művek az első világháború első felében

2016. november 22. 08:13 - nemzetikonyvtar

Az idén 214 éves Széchényi Könyvtár alapítási évfordulóján rangos plenáris előadók, s tudományos munkájukban kiemelkedő kollégáink előadását hallgathatják meg a Tudományos Ülésszakra látogatók november 24-én és 25-én. A konferencia öt szekciójának programja nyilvános és ingyenes.
A nemzeti könyvtárban dolgozó közel 70 kutató (akadémikus, MTA-doktor, PhD-doktor és doktorandusz, fiatal kutató) közül huszonegy előadó filológiai kérdéseket megoldó, áttekintő vagy vitaindító gondolatait hallgathatják meg az érdeklődők a Fordítás, tolmácsolás, értelmezés fogalomhármasának tematikáiban.
A program mellett a kiállítások is ingyenesen láthatók, a könyvtár díjmentes napi jeggyel is látogatható, továbbá a beiratkozni szándékozók féláron válthatnak éves olvasójegyet.

Patonai Anikó Ágnes előadása november 25-én 14 óra 20 perckor kezdődik, a címe: Mozikánon. Megfilmesített magyar irodalmi művek az első világháború első felében.

Az előadás rezüméje:

Az első világháború kezdeti éveit eleinte a mozik számának növekedése, a moziipar fellendülése, a filmszakma megerősödése jellemzi Magyarországon. Ebben az időszakban a korábban lenézett, igénytelennek tartott mozi önmeghatározásának fontos elemévé válik a „kultúrmisszió” teljesítése, a közönség ízlésének alakítása és műveltségének növelése színvonalas filmekkel. Ennek egyik első lépcsője volt a klasszikus irodalmi művek megfilmesítése. Ez azonban korántsem volt egyszerű feladat: „itt nem csak arra kell ügyelni, hogy a scenárium filmszempontokból kifogástalan legyen, hanem kegyelettel kell bánni az irodalmi művel is, amelyen nagy változtatásokat tenni nem lehet és nem szabad. Irodalmi műveknek ideális scenáriuma az, amely az eredeti mű egész illúzióját a filmre is átviszi, és amellett meg sem hamisíthatja. Nem szabad persze szolgailag ragaszkodni az eredeti műhöz, s nem is szabad minden ötletét átvenni a film számára. A filmscenárium írójának bő szabadságai vannak az eredeti műnek filmre való átírásánál — de mindenkor szigorúan szem előtt kell tartania azt, hogy ha részleteiben nem is — de egészében mindenkor a teljes művet kell adnia. Feladata voltaképen az, hogy képszerűvé tegye mindazt, ami az eredeti műben van, illetőleg képekben kifejezhetővé azt, amit az iró szavakkal fejezett ki” (Korda Sándor, Hogyan kell mozidarabot írni? SZÍNHÁZI ÉLET 1916/46. sz. 86-87.) A kérdés tehát az, hogyan, milyen magyar irodalmi művekből épül fel az a kánon, amelyet a megfilmesíthetőség (és nem utolsó sorban az eladhatóság) szabályai szerint alakítanak ki a világháborús állapotok közepette, és hogyan viszonyultak ezek a filmek az eredeti alkotásokhoz.

Jelenet az Apostol című filmből

Patonai Anikó Ágnes 2006 óta dolgozik az OSZK-ban. 2001-ben diplomázott Pécsett magyar nyelv és irodalom szakon. A tavaly megvédett doktori disszertációját Jókai Mór 1850-es évekbeli történeti tárgyú drámáiról írta, de az utóbbi időben inkább a magyar balett és a magyar filmművészet egy-egy különleges időszakban betöltött szerepeivel foglalkozik.

Patonai Anikó Ágnes

Az előadásokról szóló sorozatunk összes bejegyzése itt érhető el.

komment

Címkék: ulesszak2016 patonai anikó ágnes

Esemény és poszthumán Kassák Lajos Misilló királysága című művében

2016. november 22. 08:09 - nemzetikonyvtar

Az idén 214 éves Széchényi Könyvtár alapítási évfordulóján rangos plenáris előadók, s tudományos munkájukban kiemelkedő kollégáink előadását hallgathatják meg a Tudományos Ülésszakra látogatók november 24-én és 25-én. A konferencia öt szekciójának programja nyilvános és ingyenes.
A nemzeti könyvtárban dolgozó közel 70 kutató (akadémikus, MTA-doktor, PhD-doktor és doktorandusz, fiatal kutató) közül huszonegy előadó filológiai kérdéseket megoldó, áttekintő vagy vitaindító gondolatait hallgathatják meg az érdeklődők a Fordítás, tolmácsolás, értelmezés fogalomhármasának tematikáiban.
A program mellett a kiállítások is ingyenesen láthatók, a könyvtár díjmentes napi jeggyel is látogatható, továbbá a beiratkozni szándékozók féláron válthatnak éves olvasójegyet.

Miksó Péter előadása november 25-én 15 óra 40 perckor kezdődik, a címe: Esemény és poszthumán Kassák Lajos Misilló királysága című művében.

Az előadás rezüméje:

Előadásomban Kassák Lajos regényét kívánom értelmezni a címben említett két fogalom mentén. Vizsgálódásomban ezen fogalmak összjátékát modellezem oly módon, hogy választ keresek arra a kérdésre, hogy az eseménytől miképp jut(hat)unk el a poszthumán állapotig. Milyen hatóerő foglaltatik az esemény megtörténtségében, ami poszthumán státuszt eredményez.
A kérdés sikeres megválaszolásához a regény rekurzív szerkezetét kívánom alapul venni, miszerint Kassák művében a büntetéssel mint ismétlődő eseménnyel van dolgunk. Lavicskáné megbünteti férjét, Misilló nyomorék voltával bünteti anyját, Misillót bünteti Anyica, Anyicát pedig megöli szerelme, Kristóf. Kristófot elviszik a csendőrök, Misilló pedig megbolondul szerelme elvesztése miatt és eltűnik a természetben, ami fantasztikus hangoltságot ad a történetnek. Az említett megformáltságból látható, hogy a regény struktúráját a büntetés és a vele összefüggő trauma alakítja. Ennek jelölője Misilló műlába, amit egy gyermekkori baleset következtében kap. Ez a protézis mint a trauma anyagi reprezentánsa meghatározza Misilló identitását, poszthumán állapotot idézvén elő, ami a regény kezdetétől fogva meghatározza Misilló egzisztenciáját, melynek értelmében quasi marionettként él. A protézis képtelen követni testének változását, ezért elavulása miatt folyamatosan újra kell tervezni.
Mindebből adódóan célom, hogy bemutassam, Kassák regényét a folyamatos újrateremtés, a büntetés és az értékvesztés folyamatos visszatérése, narratívába emelése határozza meg, amitől elidegeníthetetlen az esemény, valamint vonzatának egyidejűsége. Vizsgálódásomban tájékozódási pontokként adódnak Celia Lury, M. Smith& J. Mora, Benkő Krisztián, valamint Reinhart Koselleck szövegei.

Kassák Lajos: Misilló királysága, Budapest, 1918 – Törzsgyűjtemény

Miksó Péter a Tájékoztató Osztály munkatársa. Tanulmányait az ELTE BTK irodalom- és kultúratudomány szak, modern magyar irodalom szakirányon (2013–2015 MA) és a PPKE BTK magyar nyelv- és irodalom szak esztétika minor programjában (2008–2012 BA) végezte. Főbb kutatási területe Kassák Lajos és az avantgárd modernség, és a XX. század első felének magyar irodalma. A Mérei Ferenc Szakkollégiumnak és a József Attila Körnek is tagja.

Miksó Péter

komment

Címkék: kassák lajos országos széchényi könyvtár ulesszak2016 miksó péter