Ma 200 esztendővel ezelőtt született a magyar építészet történetének egyik legnagyobb alakja, Ybl Miklós (Székesfehérvár, 1814. április 6–Budapest, 1891. január. 22.), az Operaház és számos más meghatározó budapesti és vidéki középület és lakóház építésze.

Ybl Miklós arcképe – In: Vasárnapi Újság, 1882 (29. évf. 50. sz.) – Elektronikus Periodika Archívum 

Születésének bicentenáriumára napjainkban újul meg a szintén általa megálmodott ma Várkert Bazár néven emlegetett épületegyüttes.

A budai királyi palota és a várkert épületei – In: Vasárnapi Újság, 1892 (32. évf. 23. sz.) – Elektronikus Periodika Archívum 

„A bécsi polytechnikum elvégzése után 1832-től Pollack Mihály, 1836-tól Koth Henrik irodájában dolgozott. 1840-től a müncheni akadémián, majd Itáliában képezte tovább magát Hazatérve Pollack Mihály fiával, Ágosttal társuk; közösen építették át gr. Batthyány Lajos ikervári kastélyát, majd Károlyi György és Ede megbízásából építette azok fóti és radványi kastélyát, a kaplonyi és fóti templomot. Első nagy alkotásai a keleti elemekkel tűzdelt romantikus román stílus képviselői (fóti római katolikus templom, budapesti lovarda, a Múzeum krt. 7. sz. alatti ún. Unger-ház stb.)”

Ybl Miklós, részlet – In: Magyar Életrajzi Lexikon 1000–1990, szerkesztő Kenyeres Ágnes – Magyar Elektronikus Könyvtár

Budavári Palota királyi szárny – In: Magyarország a XX. században, főszerkesztő Kollega Tarsoly István, Szekszárd, Babits, 1996–2000 – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Bár a román formákkal később sem szakított (Bakáts téri templom; 1865–70), második itáliai tanulmányútja hatására, 1860-tól az olasz reneszánsz stílus újjáteremtésének kérdése foglalkoztatta. Művészete korai és érettebb szakaszában egyaránt kiváló neoreneszánsz stílusú alkotásokat hozott létre a Budai Takarékpénztár épülete, Puskin utcai mágnáspaloták, a Bródy Sándor utcai régi Országház, ma Olasz Kultúrintézet, Bankpalota az Egyetem és Reáltanoda u. sarkán stb.). Nagy jelentőségű középítkezései szinte meghatározói voltak Bp. városképének (Bazilika, 1867–91, belső kiképzését Ybl halála után Kauser József fejezte be; Rác fürdő, a margitszigeti lebontott Margit fürdő és Szálló, a lebontott Sósfürdő, az egykori Fővámpalota, ma Marx Károly [Corvinus (szerk.)] Közgazdaságtudományi Egyetem, 1872–74; a Várkert Kioszk és Bazársor, a királyi palota trónterme és krisztinavárosi szárnya stb.)”

Ybl Miklós, részlet – In: Magyar Életrajzi Lexikon 1000–1990, szerkesztő Kenyeres Ágnes – Magyar Elektronikus Könyvtár

 Kilátás a Bazilika felé, képeslap, 1907, Klap.45e Bp/3 – Plakát- és Kisnyomtatványtár

„Ybl Miklós Hild József halála után, 1867-ben vette át a Bazilika építkezésének vezetését. Az 1868-as kupolabeomlás következtében, melyet Ybl jóval korábban megsejtett, az építkezés egészen 1874-ig szünetelt. […]”

[Kemény Mária bevezetője és Ybl Miklós levele], részlet – In: Budapesti Negyed, 1995 ősz (3. évf.) – Elektronikus Periodika Archívum

Az Operaház épülete – Digitális Képarchívum

„Fő műve az Operaház (1879–84), amelyet Palladio nyomán kialakított festői főhomlokzata, belső terei és főként lépcsőháza révén a korabeli európai építészet kimagasló alkotásaként tarthatunk számon. Vidéken is számos templom, bérház mellett kastélyok hosszú sorát építette (Csurgó, Ókigyós, Marcali, Surány, Doboz, Kétegyháza, Mácsa, Lengyeltóti, Parád stb.). Ybl a 19. század második felének legnagyobb magyar építésze. Emlékezetére 1953-ban évenként kiosztásra kerülő Ybl-díj elnevezésű építészeti díjat alapítottak.”

Ybl Miklós, részlet – In: Magyar Életrajzi Lexikon 1000–1990, szerkesztő Kenyeres Ágnes – Magyar Elektronikus Könyvtár

Ybl Miklós Stróbl Alajos alkotta síremléke a Kerepesi temetőben – Digitális Képarchívum

–s–

100, 101, 102… majdnem csupa 1, s nem perces (bocs, ’Pista’ a rosszul sikerült szójátékért…) Az újabb év emlékére sorozatot indítunk, ahol elmesélheted mindazt, amikre ritkán kérdeznek rá, vagy nem igen hozzák szóba. Elsőként: Örkény István (1912. április 5– 1979. június 24.) az egypercesekről…

Örkény István írógépe előtt, fotó: Szilvásy Z. Kálmán, é. n., magántulajdon – Örkény István-tartalomszolgáltatásunk Galériájában a család engedélyével

Maga Örkény az Egyperces novellák kötetről így nyilatkozott már egy 67-es interjúban: „Talán ez lesz az első könyvem, amiről merem mondani, hogy megalkuvás nélkül került ki a kezemből, magaménak vallom minden sorát.” (Örkény István: Párbeszéd a groteszkről. 1986. 379.) De a „feltaláló” titulus ellen mindig is tiltakozott, inkább névadónak tüntette fel magát:

Örkény István: Egyperces novellák. Az első kiadás címlapja, Budapest, Magvető, 1968 – Törzsgyűjtemény 

„Ezt a műfajt nem én találtam föl, hiszen az irodalomban semmit sem lehet föltalálni. Hamarjában mondok két példát, Kosztolányinak számos ilyen írása van, például A bölcsőtől a koporsóig című riportsorozata (riport helyett bátran remekműveket mondhatunk). S megemlítem Jules Renard Napló-ját, amely végre magyarul is megjelent, legalábbis a kisebb, lefordítható része. Renard Napló-jában nem »egyperces« novellák vannak, hanem egysoros, sőt öt-hat szóból álló csodálatos novellák. Ezt tehát nem én találtam föl, csak újra föltaláltam a magam hasznára.”

Örkény István: Párbeszéd a groteszkről. [összegyűjt. és sajtó alá rend. Radnóti Zsuzsa], Budapest, Szépirodalmi, 1986. 385. – Törzsgyűjtemény 

Ezt a választ arra a kérdésre adta, hogy milyen irodalmi előképei/előzményei vannak az egyperceseknek. A kötet megjelenése után egy másik interjúban hasonlóképpen fogalmazott, mikor műfajteremtő voltát firtatták:

„Ezt a túlzott megtiszteltetést azért szeretném nagyon udvariasan visszautasítani. Mármint azt, hogy ez egy új műfaj lenne. Én azt hiszem, hogy az irodalomban formailag nézve csak nagyon-nagyon ritkán születik valami új. Ha szerény, vagy inkább úgy mondanám, őszinte akarok lenni, most a sokból csak éppen Kosztolányi jut eszembe, és ha valamit tettem, csak annyit, hogy nevet adtam a gyereknek. (…) Én már nagyon sok ilyen rövid írást adtam ki a kezemből, amikor egyszer az Élet és Irodalom-ban odaírtam föléjük, hogy Egyperces novellák.”

Örkény István: Párbeszéd a groteszkről. [összegyűjt. és sajtó alá rend. Radnóti Zsuzsa], Budapest, Szépirodalmi, 1986. 393. – Törzsgyűjtemény 

„Unom az írást” – Örkény István írógépe előtt, fotó, é. n., magántulajdon – Örkény István-tartalomszolgáltatásunk Galériájában a család engedélyével

Egy 1968-as rádióinterjúban hasonló történetet mesélt el: Egy fiatal író elküldte neki néhány írását Egyperces novellák címmel. Örkény arra kérte, hogy „ne használja ezt az elnevezést, mert nekem néhány hét múlva kötetem jelenik meg ezen a címen. Mire nagyon csodálkozott, hogy bocsánat, én azt hittem, hogy ennek a műfajnak ez a neve. Mások viszont abban a tévhitben élnek, hogy ennek a műfajnak én vagyok a föltalálója. Valójában azonban csak a névadó vagyok.” (i.m. 394/395.)

Az említett Jules Renard-nak nemcsak a Napló-ja van tele „egyperces” novellákkal, hanem más művei is. Így például a Histoires naturelles című kis könyvecskéje szinte kizárólag „egypercesekből” áll, s némelyikük – formai szempontból – kísérteties hasonlóságot mutat Örkény műveivel. Csak két példát idézek:

„Le lézard: Fils spontané de la pierre fendue ou je m’appuie, il me grimpe sur l’épaule. Il a cru que je continuais le mur parce que je reste immobile et que j’ai un paletot couleur de muraille. ça flatte tout de même. Le Mur. – Je ne sais quel frisson me passe sur le dos. Le Lézard. – C’est moi.
Gyík: Spontán fia a hasadt kőnek, amelyre támaszkodom, felmászik vállamra. Azt hitte, hogy folytatom a falat, mert mozdulatlan maradtam és mert falszínű ruha van rajtam. Mégis hízelgő. Fal: Micsoda borzongás fut végig a hátamon. Gyík: Az én vagyok.

Le lézard vert: Prenez garde à la peinture! /A zöld gyík: Vigyázzanak a festésre! – In: Jules Renard: Histoires naturelles. Paris: Bookking International, 1994. .77., 79.) A szerző saját fordítása. Köszönet a fordításban nyújtott segítségért Toókos Péternek.

Örkény István újságolvasás közben, fotó, 1967, magántulajdon – Örkény István-tartalomszolgáltatásunk Galériájában a család engedélyével

A szintén többször megemlített Kosztolányi-remekművek tulajdonképpen tárcasorozatnak indultak 1926. április 11-én a Pesti Hírlapban. Különböző foglalkozásokat mutatnak be párbeszédes formában, keretként rövid bevezetővel és utószóval ellátva azokat. 1929-ben átdolgozott formában, kötetben is megjelentek az írások Alakok címmel. Néhány cím: Bába, Katona, Primadonna, Szemetes, Grófnő, Cigány. (Kosztolányi Dezső: A bölcsőtől a koporsóig. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó 1987. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/628158 103., 108., 131., 154., 172., 230.) A hírlapban megjelent szövegekhez képest az átdolgozás minden esetben rövidítést, tömörítést jelent. Csakúgy, mint a sorozat folytatásának többi darabjában is. A foglalkozásportrék mellett új, ciklusokba szervezett tematikák is megjelentek: az emberi élet (test és lélek) alakulása tíz évenként, az egyéves csecsemőtől a száz éves matuzsálemig (Palika-tól Pál-ig) (Kosztolányi i.m. 7., 53.); arcképek nemzetiség szerint (Francia, Japán) (i.m. 61., 80.); végül a családjához kapcsolódó novellák (Édesapám, Ezüsthajú, szikár nagyanyám) (i.m. 385., 403.)

Következik: Egypercesek idegen nyelven

Kötél Emőke

„A hagyomány szerint e hónapnak is Romulus adott nevet, isteni anyjának, Venusnak etruszk neve után (Apru, l. görög Aphrodité). Terentius Varro, római tudós a név eredetét népies etimologizálással az aperire „kinyílni, feltörni” igére vezeti vissza, mondván, most nyiladozik a természet, most töri fel az eke a talajt. A hónap római ünnepei a növényzet sarjadzását, az állatok szaporodását, általában a termékenységet voltak hivatottak elősegíteni.”

Jankovics Marcell: Április. In. Uő.: Jelkép-kalendárium (részlet). In. Uő.: Jelkép-kalendárium, [Debrecen], Csokonai, 1997. – Magyar Elektronikus Könyvtár 

„Kalendarium, es az ielen valo…”, 1583 (RMNY 503). – Digitális Könyvtár 

„Bika Hóban a’ bikákat
Ismét a’ tsordába verd.
Szőllőt köss, a’ báránykákat
El-választni meg ne merd.
Vess a’ mit még nem vetettél,
Kőfalat most jól kezdettél,
Méheket ki-menni hagyj,
Plántáidnak vízet adj.”

Földi János Aprilis, az Égi jegy szerént Bika hava című verse a Magyar Elektronikus Könyvtárban 

Molnárfecske – Digitális Képarchívum 

„Bolondos egy hónap
április hónapja,
hol kalap a fején,
hol báránybőr sapka.

Köpenyegbe burkol,
ingujjra vetkőztet;
mutatja a tavaszt
hol nyárnak, hol ősznek.”

Kányádi Sándor: Április hónapja (részlet) In. Valaki jár a fák hegyén. Kányádi Sándor egyberostált versei, Budapest, Magyar Könyvklub, 1997. – Törzsgyűjtemény. Szabadpolcos állomány 

A meggyfa virága – Digitális Képarchívum 

„Újra születtünk
Zöld lobogóval
Lepkefogóval
Táncra megint!
Csókot a földnek,
Csókot a fának,
Csókot a rügynek,
Mert a hatalmas
Égi Jövendő
Hírnöke mind!

Hallga, mi szépen
Csendül a nóta,
Csörtet a csermely,
Csattan a csók!
Messze az erdő
Lombjai közt a
Nyár keze int! –
Hirdeti minden,
Hirdetem én is, Itt a tavasz!”

Dsida Jenő Tavaszi ujjongás című versének részlete – Magyar Elektronikus Könyvtár 

Április a retek és fiatal hagyma hónapja, ahogy július a rózsák s december az irodalmi felolvasások hónapja. A reteknek is van költészete és ünnepe. Ez a néhány nap, április elején, ez az övé.

A retekkel, a hagymával, a friss salátával érkeztem a világra, kényesen, mint afféle „primeur”.

Márai Sándor: Április (részlet). In. Uő.: A négy évszak, [Budapest], Helikon, (Márai Sándor művei), 2000. – Törzsgyűjtemény. Szabadpolcos állomány 

Kerti retek, Böjti kakukktorma… Gyógynövények XXVII. Tábla. In. Zelenyák János: A gyógynövények hatása és használata, Budapest, 1908 – Digitális Képarchívum 

„Az áprilisi délutánon
dalt hallani egyszerre, távol.
Az illatos, japáni égből
hull a napfény és hull a zápor.

Tömjénez a tavasz a légben,
virágos ágon kancsi fény ég.
Kis, ideges lányok kacagnak,
veri az ördög a feleségét.”

Kosztolányi Dezső Az áprilisi délutánon című versének részlete – Magyar Elektronikus Könyvtár 

M. J.