„Ha a magyar-horvát viszony javulásán akarunk dolgozni, első teendőnk az elzárkózottság, az idegenkedés, a tájékozatlanság köd lepte várainak lerombolása legyen.” - írta az „ifjabb” Bajza József 1918-ban, az első világháború végjátéka során. A jeles irodalomtörténészre, történészre, a magyar-horvát kapcsolatok kutatójára, volt munkatársunkra emlékezünk halálának hetvenötödik évfordulója alkalmából.

Bajza József portréja 

1885. január 31-én született Fugyivásárhelyen, a nagy múltú Bajza család fiaként. Névazonossága reformkori írónkkal nem a véletlen műve. Nagyapja, János „az idősebb” Bajza József öccse volt. Ez a rokoni kapcsolat és ez a családi háttér több szempontból is meghatározó volt „az ifjabb” Bajza József számára. 1906-ban szerzett doktori oklevelet magyar és latin nyelvből és irodalomból a budapesti egyetemen, egy évvel később a tanári képesítővizsgát is letéve. Pályája kezdetén az irodalomtörténeti és a nyelvészeti kérdések iránt érdeklődött. Korai dolgozatainak túlnyomó része jeles ősével foglalkozott. Kutatásainak meglett az eredménye, 1911-ben elnyerte az Akadémia Ipolyi-jutalmát egy, az idősebb Bajzáról szóló monográfia elkészítésére. A munka nyomán elkészült kötet 1914-ben jelent meg, s hogy ne okozzon zavart a kettős névvel, írását Szűcsi József néven adta ki. Irodalmi kutatásai nem ragadtak meg a rokoni kapcsolatoknál. Kiadta Petőfi István verseit, több tanulmányt közölt Kisfaludy Sándorról, Kisfaludy Károlyról, és más írókról, költőkről is. Mindeközben főállásban a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtárában dolgozott, végigjárva a ranglétrát. 1906-ban került ide gyakornokként, s mikor 1923-ban kinevezték a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen (mely a félreértések elkerülése végett az ELTE jogelődje) a horvát nyelv és irodalom nyilvános rendes tanárává, már a Hírlaptári Osztály igazgatója volt. 1923-tól haláláig főállású egyetemi oktatóként dolgozott.

Hogyan lett a tehetséges ifjú irodalomtörténészből, irodalmárból a horvát nyelv, és a magyar-horvát kapcsolatok szakértője?
A válasz egy munkahelyi barátságban keresendő. Széchényi Könyvtárbeli munkája során megismerkedett a nála alig néhány évvel idősebb Milan Šufflayval.

Milan Šufflay az első világháború idején

A mélységesen magyarbarát horvát történész 1905 és 1908 között a Széchényi Könyvtárban dolgozott gyakornokként. Hatására Bajza érdeklődése déli szomszédaink felé fordult. Ekkor kezdett horvátul tanulni, melyben olyan szintre jutott el, hogy egyetemi oktatóként már óráit is ezen a nyelven tartotta hallgatóinak. Témaváltása fokozatos volt. Munkáinak bibliográfiáját megvizsgálva kiderül, hogy 1913 előtt semmilyen délszláv tárgyú művet nem publikált, utána viszont szinte kizárólag erre a kérdéskörre fókuszált. Osztotta Šufflay meggyőződését, hogy a nyolcszáz év óta tartó magyar-horvát unió a két nemzet kölcsönös egymásra utaltságának egyenes következményeként alakult ki, s fejlődött a közös történelem során. Ahogy Szekfű Gyula fogalmazott 1941-ben, a Magyar Szemlében a két történész elképzeléseiről:

„Mindkettőjük elgondolása szerint a horvát-magyar egységet a két nemzet önakaratából, mindkettő népiségének tökéletes respektálásával kell megalkotni, s ennek szolgálatában írt, dolgozott, beszélt Bajza József a világháború óta húsz esztendőn át. Nemcsak tudós munkákban leplezte le a kiegyezéskori magyar-horvát politika hibáit, s mutatta ki viszont a magyar-horvát együttélés, közös műveltség és egymásrautaltság százados voltát, hanem a horvát-szerb küzdelem, a jugoszláv belső történet minden új fordulatát is kritikával és magyarázattal kísérte, mely utóbbiak nagy része az ő klasszikusan kifejező, finom formulázásaival éveken át a Magyar Szemle hasábjain jelent meg.”

Bajza a Magyar Szemlén túl is élénk publicisztikai tevékenységet fejtett ki. Rendszeresen jelentek meg cikkei a Magyar Hírlapban, az Új Nemzedékben, a Magyar Külpolitikában, és a Magyarság című napilapban. Utóbbiban általában Battorych Kornél néven írta alá tanulmányait. Publicisztikai tevékenysége mellett tudományos tevékenységét sem hanyagolta el. Magyar-horvát történeti és irodalomtörténeti kutatásait haláláig folytatta, eredményeit publikálva. Fiatalon, 53 évesen hunyt el.

Hogy korai halála nemcsak a magyar tudománynak volt érzékeny veszteség, arra legjobban tanítványa, Gogolák Lajos mutatott rá az Ország Útja című folyóiratba írt nekrológjában:

„Az ő halálával nemcsak a magyar balkáni stúdiumok árvulnak el egészen, de bezárul előttünk egy olyan politikai és történeti tér is, melynek alapos ismerete nélkül semmiképp el nem lehetünk, hiszen sorsunk jórészt tőle függ. A Balkán valaha a magyar politikai érdeklődésnek egyik elsőrangú területe volt, de ma már senki sincs, ki újra megnyissa a lezárult szellemi és politikai határokat. Évszázadok nagy tradíciói és terjeszkedései így züllenek el. Sajnálnunk és panaszolnunk kell a gyér magyar közép-európai tanulmányok nevében e veszteséget, e kelletlen lemondást, ezt a kissé szégyenteljes kiszorulást, mely éppen akkor történik, mikor például a németek egyre erősebben fordulnak a Balkán felé, politikailag is, szellemileg is.”

Természetesen sosem tudhatjuk meg, hogy ha tanácsaival segíthette volna a második világháborús magyar szerepvállaláshoz vezető döntéseket, változtatott-e volna a történelem eseményeinek sodrásán. Életműve a délszláv, illetve a közép-európai kérdések, összefüggések kutatóinak máig megkerülhetetlen.

Szőts Zoltán Oszkár

Cseh Tamás születésének 70. évfordulója és a Magyar Kultúra Napja alkalmából 2013. január 22-én különleges eseményre hívunk meg Téged az Országos Széchényi Könyvtárba, amely nem csupán Cseh Tamás életművének, alkotásainak bemutatója, de egy napra reményeink szerint egy „príma hely” is lesz.

Több mint negyven évvel ezelőtt kezdte meg Cseh Tamás és Bereményi Géza annak az ezernél több dalnak írását – és nem sokkal később azok előadását, majd az előadások révén számtalan variáció megalkotását –, amelyet a Cseh Tamás-archívum építése, fejlesztése érdekében gyűjtünk, rendszerezünk, és a kutatás rendelkezésére bocsátunk az Országos Széchényi Könyvtár nyolcadik emeletén működő Mozgóképkincs Alapítvány keretében.

Programok:
Bereményi Géza emlékezik, Jankovics Marcell a képzőművész Cseh Tamást mutatja be.
A Dalokat megidézve déli hangversenyt tartanak barátai: Novák János, Márta István, Kecskeméti Gábor.
Bemutatjuk a „Levél nővéremnek 2” Katona József színházbéli, 1994 márciusi premierjéről készült koncertfelvétel restaurált, kiegészített változatát, levetítjük a Cseh Tamás arcai című 75 perces összeállítást.
Ritkán látott koncertfelvételek, játékfilmrészletek, műsorok láthatóak a kivetítőn, így a Széchényi Könyvtár VIII emeletén forgatott Századunk című dokumentumsorozat eredeti felvételei is.
18 órától Másik János élő koncertet ad a közös dalokból.

A Dalok és Cseh Tamás egész életművének tárgya a szabadság volt – a több évtized alatt minden szó, minden hangsúly, minden akkord önmagán túl valami mást is jelentett, és ha a sorok között rejtetten is, ha szimbolikusan is: egy szabadságszerető ember vallomása volt. A dalok világa nemzedékek számára jelentette azt: „ahol nincs szabadság, ott nincs szabadság”.

Az archívum azon túl, hogy gyűjti a dalokra vonatkozó adatokat, a munkálatok során felkutatja Cseh Tamás pályájának tanúit, szereplőit, és interjúkat készít Cseh Tamás életének cselekvő részeseivel. E munka során feltárul a 60-as évek képzőművésze, az indián táborozást szervező – éppen érettségizett diák – a tordasi gyermekkor életutat meghatározó mozzanatai is.

Az egynapos kiállításon a Cseh Tamás-archívum dokumentumaival számítógépeken több ezer fényképet tekinthetnek meg tematikus válogatásban az érdeklődők. A kiállítás felvillantja Cseh Tamás titkos indiánéletét is - felállítjuk a tipijét, és barátai segítségével bemutatjuk a legfontosabb indián eszközöket. Kiállítjuk csaknem 100 metszetét, fellépéseinek színházi, stúdióbeli rekvizitumait, plakátokat, minden lemezének eredeti kiadását, kéziratokat, kottákat, kedves használati tárgyait.

Cseh Tamás Emléknap 2013. január 22.
A programot a Nemzeti Kulturális Alap támogatta

A magyar nemzeti könyvtár alapításának pontos napját nem egyszerű rögzíteni. A köztudatban jobbára az 1802. november 26-i dátum tudatosodott, de nem ez az egyetlen nap, amihez az alapítás aktusa köthető.

Széchényi Ferencben már korábban megérlelődött az a gondolat, hogy hungarika-gyűjteményét a hazai kultúra és tudomány szolgálatába állítja és megnyitja a az érdeklődők számára. Ehhez a könyvtárt az ország szellemi központjába, Pestre kellett költöztetnie. Az ország tulajdonába átengedni kívánt gyűjteményről azonban hosszabb távon is gondoskodni kívánt: biztosítani akarta a megfelelő épületet, a további gyarapítás lehetőségét és megfelelő személyzetet is alkalmazni a könyvtár működtetésére. Mindezek biztosítékát abban látta, ha a királyhoz mint legfelsőbb közjogi fórumhoz fordul alapítási szándékával, és megszerzi művéhez a királyi jóváhagyást.

A Széchényi Könyvtár története a facebookon is! lapozható.

A könyvtár alapításával kapcsolatos események szinte az egész 1802-es évet „uralták”. Széchényi márciusban nyújtotta be felségfolyamodványát I. Ferenc királyhoz a bécsi Magyar Kancellárián keresztül. A felajánlást a Budán székelő Helytartótanács véleményezte, és áprilisban elfogadásra javasolta a királynak. A király június 22-én fogadta el a Bibliotheca Hungarica alapítására tett felajánlást, és a kancellária júliusban felszólította Széchényit az ajándékozó okirat kiállítására.

Gondoskodni kellett a könyvtár megfelelő elhelyezéséről: ezzel a kérdéssel a Helytartótanács foglalkozott. A király rendelkezése szerint a pálosok egykori kolostorában jelölték ki a helyét, ahol a könyvtártermen kívül még olvasótermet is be lehetne rendezni. Széchényi szeptemberben tekintette meg a kijelölt termet, és még egy helyiség átengedését kérte a könyvtár további gyarapítására. Közben a személyzet kiválasztását is intézte.

Az alapítás híre már áprilisban elterjedt, amikor a Helytartótanács körlevelet bocsátott ki erről az ország hatóságai számára. Ennek hatására a sajtó is egész nyáron élénken foglalkozott Széchényi áldozatos felajánlásával.

Patriae Sacrata Anno 1802 – 1802-ben a hazának szentelve
Széchényi Emléknap 2012 – A könyvtár alapításának 210. évfordulója
2012. november 27-én valamennyi programunk és mind a tíz kiállításunk díjmentesen látogatható. Ezen a napon a beiratkozni szándékozók féláron válthatnak éves olvasójegyet, illetve a könyvtár díjmentes napi jeggyel is látogatható. Ajándékboltunkban egyes kiállítási katalógusok és kiadványok kedvezményesen vásárolhatók meg.

Az adományozó gróf november közepén látta elérkezettnek az időt, hogy ajándékozó okiratát elkészítse: november 25-én nyújtotta be Bécsben a magyar udvari kancelláriához az e napra keltezett, aláírt és pecsétjével ellátott alapító okiratot. Kérte annak királyi megerősítését és ünnepélyes diploma formájában való kiadását.

Másnap, november 26-án elkezdődött az alapító okmány királyi jóváhagyásával kapcsolatos ügyintézés. Berlász Jenő könyvtártörténész kutatásai kiderítették, hogy ez a nap voltaképpen a királyi diploma megszövegezésének a napja. A szövegezést egy kancelláriai fogalmazó végezte, aki az ún. intitulatio – az uralkodó nevének és címeinek felsorolása után – szóról szóra lemásolta Széchényi ajándékozó okiratát annak nov. 25-i keltezésével együtt, majd az irat végére illesztette az ún. corroboratio, a királyi megerősítés szövegét és a november 26-i dátumot. Ez a tervezet került a grafikushoz, aki elkészítette a díszes kiállítású, pergamenre írt diplomát a Széchényi Ferenc által kért két példányban. A vörös bársonyba kötött diploma-példányok elkészítése kilenc napot vett igénybe, és azok csak december 5-én kerültek a kancelláriára, majd másnap a király elé aláírásra. A november 26-ra keltezett királyi jóváhagyás tehát valójában december 6-án történt meg, amikor a király ellátta kézjegyével a dokumentumot. A végső hivatalos aktusra, azaz a Széchényi Ferencnek való kézbesítésre december 20-án került sor.

Az alapító okiraton tehát két dátum olvasható: nov. 25. és nov. 26. A könyvtártörténeti kutatások adatai szerint az első Széchényi aláírásának és az ajándékozó okirat benyújtásának hiteles ideje, a második pedig egy hivatali ügyintézés kezdőnapja, ill. az okirat megfogalmazásának napja. Az oklevéltervezetnek ezt a dátumát a későbbiekben már nem módosították.

Mivel Széchényi Ferenc 1802. november 25-én írta alá és nyújtotta be a könyvtár megalapításáról szóló ajándékozó okiratát, ezt a dátumot joggal tekinthetjük a magyar nemzeti könyvtár alapítási idejének, „születésnapjának”.

Rácz Ágnes

Felhasznált irodalom: Kollányi Ferenc: A Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi Országos Könyvtára : 1802-1902. 1. köt. : a könyvtár megalapításától gróf Széchényi Ferenc haláláig. - Budapest : Széchényi-Kvtár, 1905. - [4], 485, [3] p., 7 t. - 

Berlász Jenő: Az Országos Széchényi Könyvtár története. [1. köt.], 1802-1867. - Budapest : OSZK, 1981. - 555 p., [28] t. : ill. -  

Berlász Jenő: Az Országos Széchényi Könyvtár alapítólevele == Az Országos Széchényi Könyvtár évkönyve. - 1965/1966 (1967), p. 182-192. -  

Rácz Ágnes: Az Országos Széchényi Könyvtár története évszámokban. Válogatás az OSZK történetét feltáró kronológiai adatbázisból.

Rendkívül hasznos, felhasználóbarát észrevételeket kaptunk mobilra optimalizált honlapunk tesztelőitől, melyekre egyenként válaszoltunk, de itt is szeretnénk megköszönni.
A visszajelzések alapján eddig a következő változtatások történtek mobil honlapunk felületén:

• a kezdőoldalon az ikonok – észlelve az eszköz típusát – kisebb méretben jelennek meg mobiltelefonokon, így ideális esetben 3 ikon mindig elfér egy sorban;
• néhány ikon lecserélésre került az egységesebb megjelenés érdekében;
• szintén a kezdőoldalon az aktuális nyitva tartásra vonatkozó mondat megfogalmazása kevésbé formális;
• a tartalmi oldalak közötti átjárhatóság javult szövegeken belül elhelyezett linkeknek köszönhetően;
• a láblécbe bekerült egy link, melyen keresztül elérhető a teljes verziós honlap.

Az elsők között próbálhatjátok ki mobil honlapunkat! Szeretnénk bevonni benneteket az új, nyilvános bemutatás előtt álló szolgáltatásunk tesztelésébe. Legfőbb célunk, hogy a nemzeti könyvtárral kapcsolatos leghasznosabb információkat a legkényelmesebb módon érhessétek el, bárhol is legyetek. Ha rendelkeztek okostelefonnal vagy táblagéppel és úgy érzitek, a többi felhasználó számára is hasznos ötl etekkel, tanácsokkal tudnátok segíteni a végső simítások elvégzését, akkor jelentkezzetek tesztelőnek a garamvolgyi.laszlo[kukac]oszk.hu e-mail címen. Az első 50 jelentkező számára automatikusan hozzáférést biztosítunk tesztfelületünkhöz. Ezt követően tapasztalataitokat, észrevételeiteket, javaslataitokat várjuk twitteren, facebookon, blogbejegyzés formájában vagy akár egyenesen a készítőknek is írhattok.

Az eddigi visszajelzések alapján még további módosítások várhatók. A tesztelési időszak továbbra is tart, várjuk a visszajelzéseket, ötleteket e-mailben és a közösségi oldalakon, akár az elvégzett módosításokkal kapcsolatban is.

További jó tesztelést!

Garamvölgyi László

Patriae Sacrata Anno 1802 – 1802-ben a hazának szentelve
Széchényi Emléknap 2012 – A könyvtár alapításának 210. évfordulója
2012. november 27-én valamennyi programunk és mind a tíz kiállításunk díjmentesen látogatható. Ezen a napon a beiratkozni szándékozók féláron válthatnak éves olvasójegyet, illetve a könyvtár díjmentes napi jeggyel is látogatható. Ajándékboltunkban egyes kiállítási katalógusok és kiadványok kedvezményesen vásárolhatók meg.

Az Örkény István születésének 100. évfordulójára meghirdetett Örkény-év egyik kiemelkedő eseménye az Országos Örkény Prózamondó Verseny, amelyre szeretettel várunk mindenkit 2012. november 26-án.

A verseny hét területi döntőjéből huszonkettő fő jutott az országos döntőbe. További képek az indafotó albumban.

A döntőbe jutott versenyzők:

BERGENDI BARNABÁS 11. o. – Kodály Zoltán Gimnázium, Galánta

BOROS FLÓRA 12. o. – Diósgyőri Gimnázium, Miskolc

DEDECSIK FERENC 11. o. – Széchenyi István Gimnázium, Dunaújváros

DÖMSÖDI BALÁZS 10. o. – Szent Margit Gimnázium, Budapest

ERDEI VIKTÓRIA 12. o. – Bethlen Gábor Közgazdasági Szakközépiskola, Debrecen

GRACZA VIRÁG 12. o. – Vak Bottyán Gimnázium, Paks

HARGITAI ANNA VERONIKA 13. o. – Leőwey Klára Gimnázium, Pécs

HEVESI LÁSZLÓ 12. o. – Ady Endre Gimnázium, Debrecen

HINDI FATIMA 13. o. – Tinódi Sebestyén Gimnázium és Idegenforgalmi, Vendéglátói Szakképző Iskola, Sárvár

IGNÁCZ DÁNIEL 11. o. – Piarista Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium, Vác

KAMENICZKI LÁSZLÓ 12. o. – Zrínyi Ilona Gimnázium és Kollégium, Nyíregyháza

KOVÁCS DOMINIK 10. o. – Vak Bottyán Általános Művelődési Központ, Simontornya

MAZÁN ÁDÁM 12. o. – BÉKSZI Zwack József Kereskedelmi és Vendéglátó-ipai Tagiskolája, – Békéscsaba

MÁKOS TAMÁS 12. o. – Budai Ciszterci Szt. Imre Gimnázium, Budapest

PÁNYIK TAMÁS 10. o. – Szent István Gimnázium, Budapest

RAKONCZAI KITTI 9. o. – Németh László Gimnázium, Ált. Isk. és Óvoda,

Hódmezővásárhely

SOMORJAI RÉKA 12. o. – Bolyai János Gimnázium, Kecskemét

SZALAI-BORDÁS GERGŐ 12. o. – Földes Ferenc Gimnázium, Miskolc

SZÁSZ JÚLIA 11. o. – Batthyány Kázmér Gimnázium, Szigetszentmiklós

SZTANOJEV ISTVÁN 10. o. – Mikes Kelemen Katolikus Gimnázium és Szakképző Iskola, Ált. Isk. és Óvoda, Battonya

TARNÓCZI JAKAB 12. o. – Bolyai János Gimnázium és Szakközépiskola,

Salgótarján

VÁRADI ANDRÁS 12. o. – Pannonhalmi Bencés Gimnázium, Pannonhalma

Az Örkény-nap záróeseménye a 18 órakor kezdődő színházi előadás, A Szkalla lányok. A Macskajáték című világhírű dráma kétszemélyes változata Berényi Gábor alkotása, a produkcióban Béres Ilonát és Tordai Terit láthatja a közönség. Az előadás ingyenesen megtekinthető.

Örkény-pont a VI. emeleten.

Az Örkény István emlékév programjai a facebookon is megtalálhatók.

Könyvtárunk hosszú utat járt be, míg jelenlegi otthonába, a Budavári Palota "F" épületébe megérkezett. Az alapítás óta eltelt kétszáztíz év költözései számos tapasztalattal szolgálnak, ezért két részben bemutatjuk a könyvtár elhelyezési történetét.

2. rész (1.rész)

A Múzeum körúton felépült palotába könyvtárunk 1846 június-júliusában költözött be. A Könyvtár a palota I. emeletén kapott helyet. A helyiségek bebútorozása évekig elhúzódott, még az 1860-as években is a szükséges bútorzat hiányát említette egy, a múzeumot vizsgáló bizottsági jelentés. 1865-ben tatarozási és berendezési munkálatok indultak, aminek nyomán 1866 júniusában nyitották meg a 80 személyes olvasótermét, és végre, 28 évi elzártság után hozzáférhetőbbé vált az állomány. Az akadályt immár inkább a nem megfelelő feldolgozottság jelentette, de még 1872-ben is a könyvtár nyolc terméből négy berendezés nélkül állt.


Kép: MNM http://www.kepkonyvtar.hu/?docId=65172

A XIX. század végén átalakítási munkálatok folytak a jobb helykihasználás érdekében: 1896-97 során szűnt meg végérvényesen a régi teremkönyvtári rendszer. A század elején újabb és újabb terek átalakításával-beépítésével próbálták a helyhiányt enyhíteni, ekkor épültek a karzatok. Már 1904-től folyamatosan javasolták a könyvtár vezetői új könyvtár felépítését, illetve megfelelő pótépületek megszerzését a múzeumpalota közelében. 1909-ben kormányzati szintre került egy új épület emelésének terve – de sem ez, sem a későbbiek nem valósultak meg.

Az 1924-től egyes múzeumi gyűjtemények (néprajzi tár, természettudományi tárak, majd 1926-ban az OSZK részét képező Múzeumi Levéltár) más helyre költözésével kaphatott nagyobb teret a könyvtár. 1926-ben pedig megépült az első „vasterem” (Schlick-Vajda-féle emeletes vasállványzat), ami – a raktározási rendszer átalakításával együtt - az alapterület jobb kihasználását eredményezte az állomány elhelyezésében. (Ezt az 1950-es évektől kezdve további „vasraktárak” építése követte.)

Ezzel együtt az 1930-as évek közepére a Magyar Nemzeti Múzeum legégetőbb kérdése ismét az „ordító helyhiány”, és a könyvtárnak „alig van egy-két évi gyarapodásra befogadási helye”. Ezt Asztalos Miklós írja a Könyvtári Szemle 1935/4. számában, és legjobb megoldásként azt javasolja, hogy „az Országos Széchényi-Könyvtár számára mielőbb kellene építeni egy könyvtári céloknak megfelelő épületet”.

Az 1938-1940 között megvásárolt pótépületek (Festetics-palota, Eszterházy-palota, Nemzeti Lovarda) csak néhány évre jelentettek megoldást, mivel az épületeket sorra „visszavették” a könyvtártól más célokra. A háború után aztán újabbakat kapott a könyvtár – részint a funkcióbővülés, részint a helyhiány miatt. 1955-ben újra a könyvtáré lett a Festetics-palota a mai Pollack Mihály téren. 1952-ben a Sas (akkor Guszev) utcában lévő épület egy része, amelyet 1956-ben elcseréltek a Múzeum utca 3.sz. alatt lévő épülettel (ennek ma már csak a homlokzata maradt meg eredeti formájában városképi okokból). A 70-es években a Hold (akkor Rosenberg-házaspár) utcai épület, amelyben még az ezredforduló után is a Mikrofilmtár és a Hírlaprestauráló laboratórium működött néhány évig. 1964-ben a mai napig külső telephelynek használt rákospalotai zsinagóga épülete (Régi-Fóti út), és a számtalan, raktári célokra szolgáló külső, kisebb-nagyobb pincehelyiség.

1960-ban 11 helyen volt elhelyezve a könyvtár anyaga! Az 1952-től napirenden volt az OSZK elhelyezése, újabb és újabb helyek, épületek kerültek elő (a volt főkapitányság épülete, a Lloyd palota, az SZTK székháza, a Vigadó épülete és mások; helyek: a Tabán, majd legkonkrétabb formában a mai Közgazdasági Egyetem és a Petőfi-híd közötti pesti Duna-part – bővebben erről: Borsa Gedeon: Az Országos Széchényi Könyvtár elhelyezésének históriája = Könyvtáros 1960. 7.sz. 484-486. oldal). Először 1958 folyamán merült fel, hogy a Könyvtárat a Budavári Palota F épületében helyezzék el. A költözési döntést 1959-ben hozta meg a Gazdasági Bizottság, az épület átalakítása ezután kezdődött meg könyvtári célra. Jelenlegi helyünkre 1985-ben költöztünk.



Kép: A Budavári Palota a dualizmus idején: http://www.kepkonyvtar.hu/?docId=63826

Mint láthatjuk, az állomány elhelyezésének problémája permanensen végigkísérte a könyvár történetét. Az 1960-as években született tervek kb. 50 évre gondolták megoldani az OSZK helyproblémáit. A több mint 20 évig tartó építkezés ennek felét már elvette, a másik fele azóta „lejárt.” 

Rácz Ágnes - Szőts Zoltán Oszkár

A téma iránt érdeklődőknek a szövegben elhelyezetteken túl az alábbi szakirodalmat ajánljuk:
Berlász Jenő: Az Országos Széchényi Könyvtár története, 1802-1867. Budapest, 1982.
Berlász Jenő: Kísérletek a Könyvtár elhelyezésére a XIX. században. In: Az Országos Széchényi Könyvtár évkönyve 1986-1990. 149-168. oldal
Haraszthy Gyula: Az Országos Széchényi Könyvtár elhelyezése 1919-1958. In: Az Országos Széchényi Könyvtár évkönyve 1986-1990. 197-220. oldal
Kollányi Ferenc: A Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi Országos Könyvtára. Budapest, 1905.
Rácz Ágnes: Az Országos Széchényi Könyvtár története évszámokban. Válogatás az OSZK történetét feltáró kronológiai adatbázisból.
Somkuti Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár elhelyezése 1867-1918. In: Az Országos Széchényi Könyvtár évkönyve 1986-1990. 169-196. oldal

Könyvtárunk hosszú utat járt be, míg jelenlegi otthonába, a Budavári Palota "F" épületébe megérkezett. Az alapítás óta eltelt kétszáztíz év költözései számos tapasztalattal szolgálnak, ezért mai és holnapi posztunkban bemutatjuk a könyvtár elhelyezési történetét.

1. rész

Széchényi Ferenc, miután elhatározta, hogy az általa összegyűjtött hungarikumokból álló könyvtárat a nemzetnek adományozza, elhelyezéséről is gondoskodni kívánt. Az alapítással párhuzamosan kérvényezte az uralkodónál - I. Ferencnél - hogy biztosítson otthont a bibliotéka számára. A király teljesítette kérését, s engedélyezte, hogy a könyvtár valamely pesti kincstári épületben kapjon helyet. A Helytartótanács a volt pálos rend belvárosi rendházának – a Királyi Curia akkori székházának - központi, egyébként is könyvtárnak épült épületét jelölte ki a téka számára. E döntés ellen sem Széchényinek, sem a királynak nem volt kifogása. 1803 tavaszán a nemzeti gyűjteményt ide szállították, s a könyvtárat augusztus 20-án megnyitották a nagyközönségnek. Az ünnepélyes megnyitóra azonban csak később, december 10-én került sor.

Az állomány bővülésével már ekkor számoltak. A Helytartótanács felszólítására az országos építészeti hivatal már 1804 nyarán terveket készített a Széchényi Országos Könyvtár elhelyezésére: az egyik szerint az egyetem szomszédságában új épületet emeltek volna, a másik szerint a pálos kolostorban újabb helyiségeket kapott volna a könyvtár. A Helytartótanács a második terv elfogadását javasolta a királynak, de kikérték a visszaállítandó központi papnevelő kinevezett rektorának, Bärnkopf Ignácnak a véleményét is – ennek eredményeképpen a király úgy döntött, hogy a könyvtárnak otthont adó épületet visszaadja az egyháznak, így új helyet kellett keresni a gyűjtemény számára. A feladatot immár nem az alapító, hanem József nádor vállalta magára.

Kép: József nádor: http://www.kepkonyvtar.hu/?docId=76998 

A Helytartótanács elnökeként a királyhoz folyamodott, hogy ideiglenesen a pálos kolostorral szomszédos Királyi Egyetem épületébe költöztethesse a könyvtárat. Folyamodványa sikerrel járt, 1807 elején beköltözhetett az állomány, tavaszra pedig újra megnyíltak a kapuk az olvasóközönség előtt. A költözés előnyökkel és hátrányokkal is járt. Előnynek számított, hogy az új helyen nagyobb könyvtárterem, külön olvasószoba, sőt, a személyzet számára szolgálati lakások is rendelkezésre álltak. Hátrány volt viszont, hogy a Széchényi által megrendelt és 1803 nyarán elkészült mennyezetfreskó a pálos kolostor díszes barokk könyvtártermében maradt.

Az állandó és végleges elhelyezésre új elképzelés született. A tudománykedvelő nádor kidolgoztatta a könyvtár nemzeti kultúrintézménnyé bővítésének tervét. A könyvtár igazgatója, Miller Jakab Ferdinánd 1806-ra elkészítette a nemzeti múzeum létesítésének koncepcióját. A tervet egy szakbizottság véleményezte, majd ennek alapján Hild János pesti építész elkészítette „A nemzeti gyűjtemény új tárházának” tervrajzát. Miller tervezetét Hild tervrajzával kiegészítve 1807 őszén kinyomtatták, és megküldték a vármegyéknek és városoknak, illetve szétosztották az országgyűlési követeknek és a főrendeknek. Az előkészítő munka eredményeként született meg az 1808. évi VIII. tc., mely a Nemzeti Könyvtárat Nemzeti Múzeummá bővítette. Ekkor létre jött az úgynevezett múzeumi alap, amely a múzeum gyarapítására, működtetésére, valamint a jövőbeli építkezésre szolgált. Grassalkovich Antal herceg felajánlotta Hatvani utcai telkét a felépítendő múzeum számára, József nádor azonban az Egyetem birtokában lévő Fűvészkertet akarta megszerezni e célra, így a két telket elcserélték egymással: az egyetem kapta a Hatvani utcait, a Fűvészkertet pedig Grassalkovich, aki aztán 1808-ban ezt ajándékozta a Nemzeti Múzeumnak.

1809-ben előbb egy másik problémát kellett megoldani. A francia seregek Magyarország határánál álltak, ezért a nádor a könyvtár kincseinek elszállíttatása mellett döntött, melyeket Nagyváradon helyeztek biztonságba. A veszély elmúltával a forint 1811-es devalvációjával kellett szembe nézni. Mint az ország egészét, a múzeumi alapot is igen érzékenyen érintette a pénz értékcsökkenése, így a palotaépítés terve bizonytalan időre elhalasztódott.

Kép: Az Egyetem épülete a XIX. században: http://www.kepkonyvtar.hu/?docId=59522

Az egyetemi épület nem volt elég nagy a folyamatosan gyarapodó múzeumi gyűjteménynek, így hamarosan másik ideiglenes épületet kellett keresni. A Bécsi Udvar felülvizsgáltatta Hild János terveit, és az udvari építész a Grassalkovich által ajándékozott Fűvészkertet alkalmatlannak találta múzeumépület céljára. Ezért a fűvészkerti telket 1813 októberében nyilvános árverésen eladták. Az ott befolyt pénzből vették meg Batthyány Antaltól a Múzeum mai telkét az akkor rajta lévő villával együtt. Az épületet azonban fel kellett újítani, ezért a múzeumi tárak csak több lépcsőben költözhettek át. A Nemzeti Könyvtár költözésére 1817-ben került sor. A Batthyány-villa egészen 1838-ig adott otthont neki. A rendelkezésre álló tér azonban itt is egyre szűkebbnek bizonyult. A harmincas évekre a helyzet válságosra fordult. Az Illésházy-téka 1835-ös, majd a Jankovich-téka 1836-os bekerülésével (előbbi 6000, utóbbi 20000 tételt jelentett) lényegében lehetetlenné vált további tételek elhelyezése a könyvtár területén.

József nádor újfent a rendi országgyűléshez fordult. Az 1835/36. évi gyűlés elé terjesztette javaslatát egy új múzeumépület felépítéséről, melyet a rendek elfogadtak. A nádor a neves építészre, Pollack Mihályra bízta a palota tervének elkészítését, s az építkezésre már 1836/37 fordulóján utasítást adott. A múzeumpalota ugyanazon a telken kezdett épülni, mely a Battyhány-villának is helyet adott. Az építkezés ideje alatt régi helyén folyamatosan működött az intézmény.

Kép: MNM http://www.kepkonyvtar.hu/?docId=65466

1838 márciusában elemi katasztrófa zúdult Pestre. A medréből kilépő Duna elárasztotta a várost. A könyvtár személyzete hősiesen felhordta az állományt a Batthyány-villa emeletére, így az megmenekült a pusztulástól. Az árvíz elmúltával azonban az épület annyira meggyengült, hogy fennállt összeomlásának veszélye. Pollack szakértői véleménye nyomán a teljes múzeumi állományt ki kellett költöztetni. Ideiglenes elhelyezését a Ludoviceum épületében sikerült megoldani. Az állomány szakszerűen elcsomagolva várta az új múzeumi épület elkészülését. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy olvasók számára gyakorlatilag hozzáférhetetlen volt.

A könyvtár elhelyezésének történetét holnap folytatjuk.

Rácz Ágnes, Szőts Zoltán Oszkár

1956. november 4. 13.15.. Szabad Európa Rádió

Itt a Szabad Magyarország Hangja!

Az elmúlt 24 óra alatt a Szovjetunió az árulások egész sorát követte el Magyarországon. Az első volt az ország békés népe ellen indított minősíthetetlen támadás. Hajnal óta szovjet páncélosok lövik a fővárost. Tegnap este az orosz parancsnokságok még békés tárgyalásokra kérték a magyar kormány kiküldötteit. Tegnap este még arról beszéltek, hogy három hét vagy három hónapon belül kivonulnak az ország területéről. Amikor ezeket mondották, már töltötték az ágyúkat, és készültek az árulásra.

A Szabad Európa Rádió adásának részlete az alkalmazás bal szélére kattintva meghallgatható:

 További Szabad Európa Rádió részletek ITT.

A Szabad Európa Rádió Magyar Osztályának archív hanganyagai 4617 tekercsen maradtak fenn, 1997-től kezdtek beérkezni az Országos Széchényi Könyvtár Történeti Interjúk Tárába.

Később, 2001 őszén kerültek a gyűjteménybe a Szabad Európa Rádió 1956-ban sugárzott hangdokumentumai, 311 db 90 perces audiokazettán. A hangdokumentumok szinte teljes egészében tartalmazzák az 1956. október 22. és november 13. között elhangzott SZER-adásokat, valamint a Kossuth Rádió adásait, melyeket a SZER úgynevezett Monitoring osztálya rögzített.
Tovább

1956. október 23. Szabad Európa Rádió

Gallicus rovatát, a Reflektort közvetítjük. Az ifjúság, a nemzeti szabadságküzdelem élén - ez a címe mai Reflektorunknak.

A Szabad Európa Rádió adásának részlete az alkalmazás bal szélére kattintva meghallgatható:

 További Szabad Európa Rádió részletek ITT.

A Szabad Európa Rádió Magyar Osztályának archív hanganyagai 4617 tekercsen maradtak fenn, 1997-től kezdtek beérkezni az Országos Széchényi Könyvtár Történeti Interjúk Tárába.

Később, 2001 őszén kerültek a gyűjteménybe a Szabad Európa Rádió 1956-ban sugárzott hangdokumentumai, 311 db 90 perces audiokazettán. A hangdokumentumok szinte teljes egészében tartalmazzák az 1956. október 22. és november 13. között elhangzott SZER-adásokat, valamint a Kossuth Rádió adásait, melyeket a SZER úgynevezett Monitoring osztálya rögzített.
Tovább

Példamutató gesztusként a Princetonban található Scheide Library elküldte a Nemzeti Könyvtárnak a náluk őrzött Budai Krónika digitális másolati példányát. Ezzel az 1990-es aukción alulmaradt könyvtárunk régi vágya teljesült, az egyetlen magánkézben lévő példány digitális másolat formájában áll mostantól a kutatók rendelkezésére. A mai értékén hozzávetőlegesen százmillió forintért leütött ősnyomtatvány kalandos történetéről is beszélt csütörtöki előadásában Farkas Gábor Farkas, a Régi Nyomtatványok Tárának vezetője a Könyvtárlaton. 

Az előadás szövegét három részben közöljük.

3. rész

Sajnos rekonstruálhatatlan, hogy a 16. század után kié lett a princetoni példány. Feltételezhetjük, hogy későbbi tulajdonosai továbbra sem voltak magyarok, s a régi nyomtatványt valószínűleg a régióban, Sziléziában őrizhették, talán egy magángyűjteményben. Borsa szerint a könyv Friedrich Georg Henrici (1844–1915) lipcsei evangélikus egyháztörténész és egyetemi tanáré volt a 19/20. század fordulóján, akinek unokája a berlini fal leomlása után, 1990-ben adta aukcióra a család féltett kincsét. A Hartung & Hartung müncheni árverésén rekordösszegért, 420000 nyugat-német márkáért ütötték le a Budai Krónikát.

A Magyar Nemzeti Bank 1990. május 15-i árfolyama szerint ez 16,380 M akkori forintot ért. Összehasonlítva ez 10 db 42 nm újonnan épített lakás ára volt Ferencvárosban ebben az időben. Ma egy ekkora méretű lakás ára 12,5 M forint körül van, tehát 10 lakás esetében ez 125 M forint.

A példány egy New York-i cég, a legendás Hans P. Kraus által alapított H. P. Kraus Rare Books tulajdonába került miután a londoni Quatrich alulmaradt a licitversenyben. A sikeres vétel – melyet a főként a presztízs motivált – után a Kraus cég igyekezett eladni a példányt a Nemzeti Könyvtárnak illetve az Akadémia Könyvtárának is, ám a tetemes félmillió nyugatnémet márka miatt meghiúsult a vétel. Az új tulajdonos Roland Folter, Kraus veje lett, aki az alapító 1988-as halála után vitte tovább feleségével a régikönyves ügyeket, s maga is komoly magángyűjteménnyel rendelkezik, benne számos értékes ősnyomtatvánnyal. Majd a legifjabb Scheide vásárolta meg a Kraus cégtől a Budai Krónikát könyvtára számára, feltehetően 1991 januárjában. Az online katalógusban 1990 januárja szerepel, de ez tévedés: az árverés 1990 májusában volt.

Mint utóbb kiderült – Borsa Gedeon osztotta meg ezt az értékes információt –, hogy Folter eredetileg is Scheide megbízásából verte fel az árat, mivel felfigyelt a Hartung & Hartung katalógusában egy olyan régi nyomtatványra, amelynek egyetlenegy példánya sincs Amerikában. Scheide megbízásának nem volt licithatára. Ez azért is érdekes, mert sem Folter, sem Scheide nem látta a díszes Henrici-példányt a megvásárlás előtt. A magyar könyvtáraknak szóló ajánlatot sem lehetett komolyan venni. Amennyiben a Nemzeti Könyvtár látott volna arra esélyt, hogy megvásárolja a könyvet, akkor a vételi ajánlata jó érv lett volna Folter számára. Ugyanis az amerikai antikvárius ezzel is a potenciális vevőt, Scheidét igyekezett volna meggyőzni, hogy mennyire jó vétel lennen számára a Budai Krónika. (Ettől eltérő történetet mesélt el 2003-ban az aukción résztvevő Borda Lajos, aki szerint a Kraus cég egy japán gyűjtőnek adta tovább a példányt csekély haszonnal.)


Az egykor olajüzleten meggazdagodott William T. Scheide (1847–1907) megengedhette magának, hogy a negyvenes éveiben visszavonulva a bibliofiliának szentelje élete utolsó harmadát. Könyvtárának ma is meglévő első darabját 18 évesen, mint a pittsburgi vasúttársaság fiatal telegráfusa vásárolta. A legidősebb Scheide, elsőgenerációs mindenevőként a jövedelmező olajnak köszönhetően hamarosan specializálódott, s érdeklődése Itália szerelmeseként a középkori oklevelek, kéziratok illetve ősnyomtatványok felé fordult. Fia, John H. Scheide (1875–1942), miután az üzleti életre alkalmatlannak bizonyult, szisztematikusan gyarapította tovább a már akkor tekintélyesnek számító gyűjteményt. Az 1896-ban Princetonban végzett Scheide-fiú a 20-as és 30-as évek Amerikájának egyik legjelentősebb régikönyv-gyűjtőjévé vált. William H. Scheide (1914–), a ma is élő zenész és Bach-kutató unoka nemcsak értékes zenei kéziratokkal, hanem különleges Biblia-kiadásokkal is gazdagította a könyvtárat. S végül 1959-ben a bibliotéka a pennsylvaniai Titusville-ben álló családi rezidenciából a már említett Firestone Library épületébe került, az ugyancsak Princetonban végzett (1936) legifjabb Scheide jóvoltából.


A legtávolabbra került példány W. H. Scheide magántulajdonaként jó társaságba keveredett 1991-ben. Hess András Budai Krónikája békésen meg-fér az európai nyomdászat első mesterei: Johann Gutenberg, Johann Mentelin, Albrecht Pfister, Johann Fust és Peter Schoeffer csodálatos Biblia-kiadásaival.

A példány hivatkozása: WHS S2.11A – The Scheide Library, Princeton, New Jersey. Mivel a filantróp magángyűjteményének része letétként a Chronica, így a tulajdonjogokat nem az egyetem gyakorolja.

Köszönet illeti Paul S. Needham könyvtárost, a princetoni Scheide Library kurátorát, aki első kérésre, ellenszolgáltatást nem várva odaajándékozta a Nemzeti Könyvtárnak a 10. Chronica Hungarorum kiváló minőségű elektronikus másolati példányát. Gesztusa példaértékű, s reméljük, hogy hasonló nemes cselekedetekre számíthatunk a további digitális példányok megszerzésében.


A Princetoni Budai Krónikáról szóló írásunk utolsó részét olvastad.

Ismételten szeretnék köszönetet mondani Borsa Gedeonnak, aki önzetlenül
megosztotta velem kutatási eredményeit, s eddig ismeretlen adatokra hívta
fel a figyelmemet.

Irodalom:
Új példánya került elő az első hazai ősnyomtatványnak

1. rész: A legkisebb példány Amerikában
2. rész: Hol harcoltak a hunok?