Munkatársaink által restaurált úgynevezett nagyváradi „időkapszula” anyaga 2011. május 22-én hazatér. A lelet 110 éves iratokat tartalmazott, melyek halaszthatatlan restaurálásra szorultak. Korszerű technológia hiányában gyors és körültekintő mentőakcióra volt szükség. Hasonlót ma is használnak alapkőletételkor, a jövő századoknak szóló üzenetet helyezve el benne. Legutóbb ilyen került a kolozsvári Mátyás-szoborba is. 

Tavaly augusztus végén került könyvtárunkba az az „időkapszula” (zárkő), amelyre a felújítás alatt álló Nagyváradi Állami Színház előcsarnokában bukkantak. 

Az iratok a Festum Varadinum ünnepi hét zárónapján kerülnek ünnepélyes keretek közt átadásra a felújított színházépületben, ahol az érdeklődők egy kamarakiállításon is megcsodálhatják. A visszaérkezés kapcsán egy kerekasztal-beszélgetést is szerveznek, melyen dr. Boka László tudományos igazgató és Tóth Zsuzsanna szakrestaurátor, illetve Bíró Rozália alpolgármester asszony és Nagy Béla színháztörténész vesznek részt.

Restaurálás előtti állapotok

Az iratokat a Nagyváradi Színház letétbe adja a Körösvidéki Múzeumnak, miközben a hasonmás a színházban kiállítva marad. Színháztörténeti tárunkba másolat kerül a kapszulában talált dokumentumokról, ily módon biztosítva a magyar kultúrtörténet e szeletének kutathatóságát Magyarországon is.

A lelet tartalma:

• 5 papírdokumentum (Sorrendjük belülről kifelé: A színház építésre felügyelő bizottság; Nagyvárad város színügyi bizottsága; Nagyvárad thj. város törvényhatósági bizottsági tagjainak névsora az 1900 évre; Nagyvárad város tanácsa az 1900 év október havában; Jegyzőkönyv.)
• 1 pergamen Díszoklevél
   

Az Országos Széchényi Könyvtár restauráló műhelyében átfogó munka folyt


• Mindez összefogva egy borítólapban, piros-fehér-zöld sodrott cérnaszalaggal átkötve, viaszpecséttel lezárva. Különböző nobilitások, bizottságok és a városi tanácsosok, vagyis a színház szellemi és anyagi megteremtőinek névsora mellett a szelencében elhelyezték a díszközgyűlés 25 oldalas Jegyzőkönyvét is, a lelet leginkább figyelemre méltó dokumentumát. Ez, mint kiderült az ünnepi események menetének természetszerű megörökítése és dr. Bulyovszky József egykori polgármester indítványának elfogadása, illetve rögzítése mellett két ünnepélyes beszédet is szó szerint közöl: dr. Hoványi Gézáét, a Színügyi Bizottság elnökéét és Rádl Ödönét, a Szigligeti Társaság elnökéét! Előbbi a teátrum építésének előzményeit, illetve Biharvármegye erőfeszítéseit foglalja össze, vagyis „ a szinház építése kérdésében folytatott majdnem 100 éves szó és toll harcznak” történetét. Utóbbi a jeles nap kulturális jelentőségét, valamint a színház nemzeti kultúrát éltető erejét, szerepét hangsúlyozza, mint „a nemzeti eszme terjesztésének, a nemzeti nyelv és irodalom kifejlesztésének egyik eszköze”.

Az OSZK a magyar írott örökség őrzőhelyeként is, felelősséggel tett eleget Bíró Rozália, Nagyvárad alpolgármester-asszonya sürgős kérésének, s Boka László tudományos igazgató révén, illetve Tóth Zsuzsanna szakrestaurátor segítségével vállalta a dokumentumok Budapestre szállítását és szakszerű helyreállítását. 

Megmentett iratok. (Itt még csak másolatban) Biró Rozália és Boka László, az Országos Széchényi Könyvtár tudományos igazgatója. Nagy Orsolya felvétele, forrás: Kronika.ro

Mikor, milyen körülmények között helyezték el az időkapszulát?
Boka László: 1900. október 15-én díszelőadást megelőzően a városházán tartott Díszközgyűlés úgy határozott, hogy ún. „Zárkövet” helyeznek el az események megörökítésére. Az ünnepélyes aktus az akkor már több mint 100 éves múltra visszatekintő nagyváradi színjátszás első kőszínházának megnyitását ünnepelte. A tervező cég, a neves Fellner és Helmer, mely a teljes Monarchia területén patinás épületeket tervezett – példaképpen: Budapesti Népszínház (valamikori Nemzeti Színház a Blaha Lujza téren), Szegedi Nemzeti Színház, Kecskeméti és a Kolozsvári Színház, Budapesti Operettszínház, Vígszínház – a nagyváradi idősebb Rimanóczy Kálmán személyében remek építtetőre lelt. Az épület alig több, mint egy év alatt készült el!

Mennyire egyedi vagy különleges a Zárkő?
B.L.: Nem alapkőletételkor helyezték el, hanem az épület átadásának napján, a nyitóelőadást megelőzően, fényes ünnepély keretében. Az is érdekesség, mint időközben kiderült, hogy a benne lévő Díszoklevelet csak bő egy hónappal a Zárkő elhelyezése után, 1900. november 27-én utólag helyezték el. (Valószínűleg akkorra készült el a kézzel írott pergamen!) Minthogy az eltelt évszázad viharos változásokat is hozott Nagyvárad történelmében, az is revelációnak tűnt, hogy a dokumentumok egyáltalán a helyükön maradtak...

Ki és miért döntött úgy, hogy a kapszula Budapestre kerül?
B.L.: Nagyvárad alpolgármester-asszonya, Bíró Rozália keresett meg azzal a kéréssel, hogy segítsünk az eddig ismeretlen leletegyüttes megmentésében. Miután egyeztettem a főigazgatónkkal, vállaltuk a lelet helyszíni átvételét és szakszerű restaurálását. Annál is inkább, mert a restaurálás nem tűrt halasztást, s mert a magyar szellemi élet egy fontos kordokumentumáról lévén szó, a Színháztörténeti Tárunkban maradó másolat révén szerettük volna a magyarországi kutathatóságot biztosítani!

Mennyi időt volt Budapesten a kapszula, s mi lesz a sorsa?
B.L.: Tavaly szeptembertől idén májusig. A restaurálás a kezdeti neházségek után viszonylag gyors ütemben haladt, de az Országos Széchényi Könyvtár egy nemesmásolatot is készített, ez újabb időt igényelt. A nehezen olvashatóvá halványult kézírást első körben vegyi eljárással próbálták újra megerősíteni, de a rossz állapotú papírkörnyezet ezt nem tette lehetővé. Végül digitális módszerekhez kellett folyamodni.

Az írás gyakorlatilag letörölhetővé vált

Tóth Zsuzsanna: A nedvességtől és a penésztől a papírok törékennyé és hiányossá váltak, a rajtuk lévő írás majdhogynem olvashatatlanná halványodott. A pergamen oklevélről a nedvesség hatására az írás gyakorlatilag letörölhetővé vált. A restaurálás során a rendkívül rossz állapotú papír-dokumentumok anyagának megerősítése és kiegészítése volt az elsődleges cél, lehetőség szerint minél hűbben megőrizve, de nem megváltoztatva a rajta lévő írást. Az iratok mindegyike úgynevezett diósgyőri szabvány 2-es papírból készült, merített vízjelei ma is jól láthatók. A bordázatlan, kézi merített papírlapok széle szabálytalan, ezért a kiegészített lapokon a merített szélt is rekonstruálni kellett.

A pergamen oklevél restaurálásakor a fő feladat a leporló írás rögzítése volt. A rajta lévő szöveget aranyozással és színes festéssel díszítették. Az aranyozás nem valódi arannyal, hanem réztartalmú festékkel történt. A zárkő tartalmát ért nedvesség hatására e festék réztartalma elkorrodált, színe zöldre változott, a korrózió részben a pergamen túloldalára vándorolt. Az oklevél sárgás színű pergamen anyagát eredetileg mázolt réteggel tették hófehérré. A nedvesség és a penészgombák károsító hatására a mázanyag kötőanyaga teljesen lebomlott.

A papíranyag állapotára jellemző volt, hogy a legkisebb mozgatásra, már az iratcsomó enyhe kisimítására is darabok töredeztek és szakadtak le a lapszélekről. A lapok felületének nagy részét penésztelepek, por és a fémdoboz korróziós termékei borították. A penészrétegek alatt a papír elszíneződött, számos helyen átlyukadt. Mivel a penésztelepek aktívak voltak az első feladat a papíranyag fertőtlenítése volt, ami bioprotektív fülkében, levegőfüggöny mögött történt. A fertőtlenítés részeként először a lapokat vastag rétegként fedő lesöpörhető penész eltávolítása történt meg, hogy a fertőtlenítőszer ne oldja és kösse a penész és az egyéb felületi szennyeződéseket a papírhoz. A konzerválási folyamat során sikerült a lapokat különválasztani érdemi információvesztés nélkül, ezt követhette a tisztítás és mosás hosszadalmasabb fázisa, majd a lapszélek megerősítése, végül újraöntése. Ezt követően, illetve részben ezzel párhuzamosan indult meg a már kockázat nélkül kézbe vehető lapok tartalmának felfedése, átirata. 

Restaurált kincs

Az átadásra kerülő dokumentumokat ezentúl díszes védőtok őrzi majd, - ezek letétbe kerülnek a nagyváradi Körösvidéki Múzeumba - a hasonmás viszont állandó kiállításon látható marad a váradi patinás színházépület emeleti előcsarnokában!