A jubileum alkalmából Sallai István-emlékülésre került sor május 30-án, hétfőn 11 órától a VI. emeleti nagyteremben. Az emlékülést Szabó Sándor  vezette. 

Gerő Gyula: Sallai, az örök tanuló és az örök tanító, Tóth Gyula: Sallai és a falusi könyvtárak,  Győri Erzsébet: „Széles távlatokban gondolkodjanak, ne a pillanat bűvöletében éljenek!”,  Bundula Melinda és Papp Margit: Sallai István emléke szülőföldjén című előadások hangzottak el. 

 
Szervezők: a Kovács Máté Alapítvány, az MKE Társadalomtudományi szekciója és Bács-Kiskun megyei szervezete, valamint a Könyvtári Intézet. 

Sallai István (1911–1979)
Született: Baja, 1911. február 23.
Meghalt: Budapest, 1979. január 8.

Az 1945 utáni magyar közművelődési könyvtárügy meghatározó alakja, a közművelődési könyvtári hálózat megszervezője volt. Sebestyén Gézával közösen írt műve A könyvtáros kézikönyve (1956, 2. kiad. 1965) a szocialista világ első európai szintű könyvtártani monográfiája, generációk tanultak a “Sallai–Sebestyén”-ből.

A Könyvtártudományi és Módszertani központ vezető munkatársaként maga köré gyűjtötte a kor kiváló fiatal könyvtárosait, járta az ország könyvtárait, s fáradhatatlanul tanította, instruálta a vidéki könyvtárosokat. 1968-ban javaslatot dolgozott ki a kor követelményeinek megfelelő modern közművelődési könyvtárakról. Dolgozata a hosszú távú könyvtárfejlesztés alapjául szolgált.

A könyvtárépítés, -tervezés különösen kedves területe volt. Irányszámokat dolgozott ki a különböző könyvtártípusok térigényére, s a realizálódó könyvtárépítési tervek vezető könyvtári konzulense volt.

Bár későn került a könyvtári pályára, s autodidakta módon tanulta meg a szakmát, józan gondolkodásával, világos beszédével az egyik legnépszerűbb alakja volt a magyar könyvtárügynek. A közművelődési könyvtárosok mesterként tisztelték; szellemes, lényegre tapintó mondásait, a “sallaiádákat” a mai napig idézik. Bővebben a scribd dokumentummegsoztón