Mikes Kelemen „Az idő Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben.” című könyvének egy részletét szeptember 30-ig tekinthetik meg az érdeklődők Olvasni/való sorozatunk ötödik részeként a Kézirattár folyosóján. A mikrokiállítást Lipthay Endre, a Kézirattár munkatársa nyitja meg szeptember 2-án.
Mikes Kelemen (1690-1761) a késő barokk széppróza mestere, a magyar irodalom klasszikus alakja főleg csodálatos levelein keresztül ismert a legtöbb ember számára. Irodalmi hagyatékának gazdagságát azonban nemcsak levelezése bizonyítja, hanem azok a művek, amelyeket franciából fordított „székely nyelvre”. Nem csak alakította a magyar nyelvet, hanem használta is.
A főként 17. században kiadott teológiai és erkölcsi magyarázatok, elmélkedések, és nevelési célzattal íródott vidám történetek fordításainak nagy részét, 11 művet 16 kéziratos kötetben az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára őrzi. Mikes Kelemen további egy könyve az Egyetemi Könyvtárban, híres Törökországi levelei pedig az Egri Érseki Főegyházmegyei Könyvtárban találhatóak.
A most kiállított és olvasásra ajánlott kézirata Mikes Kelemen „Az idő Jóll el Töltésének Módgya Minden féle rendben” című könyvének egy részlete. A mű Antoine de Courtin, 17. századi francia diplomata és neves író "Traité de la paresse ou l’art de bien employer le temps en toutessortes de conditions…" című munkájának magyar fordítása. A párbeszédes, elbeszélő formában megfogalmazott valláserkölcsi fejtegetésben (ma akár azt is mondhatnánk, életvezetési tanácsadó szakkönyvben) az idő eltöltésének jó, gyakorlatias, hasznos és célravezető módjairól beszélgetnek hat napon át a párbeszéd szereplői.
A MEK Egyesület az MTA Irodalomtudományi Intézettel együttműködve pályázat keretében vállalta Mikes Kelemen összes műveinek digitalizálását és szolgáltatását. Az egyesület külső munkatársa digitalizálta a hatkötetes, közel 7000 oldalt, majd kétrétegű PDF formátumban felkerült a MEK-be. A szkennelt anyagot az Intézet korrektúrázta, amelyből egy irodalomtudományi elemző adatbázis készül.
Az Olvasni/való a Kézirattár havonta jelentkező minitárlat-sorozata. Ha jobban megfigyeljük a szójátékot, érezhető a régi magyar szóhasználat, amely egyébiránt Babits mániája volt, vagyis, ne azt mondjuk, hogy valamit illik csinálnunk, hanem azt, hogy való. Olvasni tehát „való”, és egyben rögvest olvasnivaló is.
