Három évvel ezelőtt történt, hogy könyvtárunk jogásza, Dr.Elekes Péter a szabadságáról nem tért vissza közénk, váratlanul és felfoghatatlanul. Sokan tiszteltük, szerettük őt a tudása, a humora, a közösségteremtő ereje miatt. Haláláig, 37 éven át dolgozott az OSZK-ban: 1971-2008 között. A temetésén hallgatagon kísértük akkor őt utolsó útjára...
Most, a halála harmadik évfordulóján, 2011. augusztus 27-én megemlékezést tartottunk a sírjánál, és virágot helyeztünk el mindannyiunk nevében. Szeretett tanára, Urbanek Rudolf piarista atya a beszédében köszönetet mondott többek között azért is, hogy ismerhette és szerethette Pétert, a tanítványát., akiről a személyes emlékeit is felelevenítette.
Szeptember folyamán a most felújítás alatt álló piarista kápolnában Urbanek atya szentmisét fog bemutatni Péterért, amelynek időpontjáról majd értesítést adunk.
Weeber Tibor itt elmondott búcsú-beszédével köszönöm meg mindazoknak, akik személyesen, vagy távolról gondolatban csatlakoztak hozzánk, vagy bármilyen módon hozzásegítettek ehhez a megemlékezéshez bennünket. Kevesen voltunk, de sokakat képviseltünk: mostani és régebbi kollégákat, barátokat, piarista diáktársakat.
Tisztelettel és köszönettel mindannyiunk nevében...
Albertné Révay Rita
Három év telt el Péter, hogy búcsút vettünk tőled. Akkor fogalmazódtak bennem ezek a sorok, aztán leírtam, de végül nem tettem fel a könyvtár belső levelezésére. Ma, égi születésnapod fordulóján, szűkebb körben elmondom.
Kedves Péter!
Itt állok a szemerkélő esőben döbbent kollegák tétova csoportjában és felidézem az elmúlt évtizedeket. Mikor 1980-ban frissen végzett piarista diákként beléptem a Nemzeti Múzeum patinás épületébe valami ma is felidézhető büszkeség töltött el, hogy ide kerülhettem. Akkor még a könyvtár családként fogadott minden újonnan érkezőt. Az első napokban végig vezettek a könyvtár termein, bemutattak a kollegáknak, majd kötelező olvasmányként elolvastatták velünk a könyvtár 100 éves alapításakor kiadott emlékalbumot.
Első alkalommal a Gyarapítási osztályon találkoztunk. Két mondat után kiderült a piarista diák múltunk. Ettől kezdve sokszor egy cinkos összenézésből is kitaláltuk egymás gondolatát. Azonnal befogadtál abba a kis csoportba, ami a tovább tanulni vágyó fiatalokból verbuválódott. Fiatalok voltunk lelkesek és elszántak. Te barátból és kollegából szinte észrevétlen tanárunkká váltál. Megszervezted, és éveken át, működtetted azt az egyetemi előkészítő csoportot, aminek sokan tagjai lehettünk. Kiváló szakemberek segítségével szinte észrevétlen, fantasztikus hangulatban teltek az órák. Elképesztő memóriád mindannyian csodáltuk. A nagyon pontosan és következetesen felépített órákat sokszor vidám sörözések követték, ahol kifogyhatatlan ontottad magadból a színesebbnél színesebb történeteket. A történelem szerelmese voltál, de az irodalomban sem tudtunk a nyomodba érni. Kevés olvasottabb embert ismertem nálad. És akit befogadtál az előkészítős csapatba, az be is jutott az egyetemre, főiskolára. Soha nem fogadtál el semmit tőlünk, az egyetlen tandíj a sikeres felvételt követő egy üveg konyak volt. Nagyon tudtál örülni a sikereinknek, sok évvel később is számon tartottad tanítványaid. Mi közben felnőtté váltunk, családot alapítottunk, szétszóródtunk. Ki levéltáros, ki könyvtáros, ki régész, ki tanár, ki politikus. De most egy pillantással körbe tekintve is húsz felett vagyunk itt.
Aztán 1985-ben felköltöztünk a várba és ezzel végérvényesen lezárult egy korszak a könyvtár és a mi életünkben is. Hirtelen megnőtt a létszám és a hatalmas épületben szétszóródtunk. Fizikailag és lelkileg is eltávolodtunk egymástól. Lassan elmaradtak vagy egész szűk körűekké váltak a közösen megünnepelt névnapok. Egy ideig még, össze -összeültünk, de a régi családias hangulat már csak a tárakban és a kis osztályokon élt tovább. Egyre gyakrabban futottunk össze ismeretlen kollegákkal, akiket már senki nem akart bemutatni s mire megismerhettük volna, már tovább is álltak.
Te is változtál. Számomra mai napig érthetetlen módon a ház jogásza lettél. Sokkal inkább elképzeltelek volna egy egyetemi katedrán, diákok társaságában, vagy valamelyik különgyűjteményben. E helyett hivatalos ügyeinket intézted és vállaltad a sokszor nagyon hálátlan végrehajtó szerepet. Nem tudom, mit éreztél, mikor egykori diáktársaid vagy tanítványod felmondását kellett megszövegezned. „Hivatalos” találkozóinkon, a közalakalmazotti tanács ügyeiben sokszor vitatkoztunk, de mindig barátként váltunk el. Mindig őszinték voltunk egymáshoz. Számtalanszor kértem ki a véleményed, a kacifántos jogi válasz után, már tudtad, mit mondok. Nem Elekes Péter jogász, hanem a te véleményed érdekel. Ilyenkor újra megjelent a szemedben az a régi huncut mosoly.
Udvarias és segítőkész voltál. Ezért szerettünk. S időnként elképesztően jogász és szögletes. Ilyennek is szerettünk. És olykor dühítően óvatos voltál, de ezzel együtt is szerettünk. Senkivel nem lehetett olyan jókat dumálni, mint veled. Bohém ember voltál, aki nagyon szeretett élni, nagyokat enni, inni, (sajnos cigarettázni), jókat adomázni. Nekem rólad, a kedves magyar dzsentri alakja jutott mindig az eszembe.
Úgy tudtál mesélni külföldi útjaidról, hogy megelevenedtek a városok. Sokszor elképzeltem milyen lehetne veled Párizst, Rómát, vagy Londont bejárni és csak hallgatni amint mesélsz naphosszat.
Egyszer a ’90-es évek végén egy adatlapot kellet kitöltenünk, és te kívülről tudtad a születési dátumomat, édesanyám nevét, hogy mikor érettségiztem, s mikor csodálkoztam, csak mosolyogtál: „ne izgulj a többiekét is tudom…”. (Ekkor több mint 600-an dolgoztunk a könyvtárban).
Évtizedek alatt a könyvtár részévé váltál. Veled minden érkező és távozó kollega kapcsolatba került. Ma is látjuk jellegzetes alakod, amint a hosszú folyosóinkon találkozáskor kissé meghajolva előre köszönsz. Mert köszönésnél sem lehetett megelőzni téged. Hányszor fogunk megtorpanni a könyvtár szolgálati bejárat ajtaja előtt, ahol dohányosként annyiszor „füstölögtél”. Ritkán álldogáltál egyedül, egykettőre körbevettek és minden elhaladóval váltottál pár szót. Ezek is hiányoznak…
Weeber Tibor
2011. augusztus 27.
Kép: Könyv, Könyvtár, Könyvtáros 2008. október
