A klímatörténeti kutatás az Országos Széchényi Könyvtár állományának tükrében
Február 28-án „Középkori arab kéziratok segítségével kutatják a klímaváltozást” címmel megjelent egy cikk az Index internetes folyóiratban, mely spanyol tudósok klímatörténeti kutatásainak közreadásáról számol be. A cikk kapcsán szeretnénk olvasóink figyelmébe ajánlani néhány témába vágó dokumentumot könyvtárunk állományából.
Az éghajlattörténet egyik legjelentősebb hazai kutatója Rácz Lajos. Akadémiai doktori fokozatát 2004-ben szerezte meg. Értekezésének alapját a „Magyarország éghajlattörténete az újkor idején” című, 2001-ben, Szegeden megjelent kötet adta. A könyv első fejezetében általános bevezetést kapunk az éghajlattörténet historiográfiájába. A klímaváltozásokat empirikus kutatások eredményeként kimutató tudományág az 1960-s években született meg. Első képviselője az angol Hubert Horace Lamb volt, aki régészeti, levéltári és meteorológiai forrásokra támaszkodva kimutatta és körülhatárolta a „középkori optimum éghajlat” és a „kis jégkorszak” éghajlattörténeti korszakait.
Vezetésével 1972-ben, Norwichban, a Kelet-Angliai Egyetemen éghajlatkutató csoport alakult, melynek fő célja a történeti korok éghajlatának rekonstrukciója volt. Lamb 1977-ben lemondott a csoport vezetéséről, de a kutatásokkal nem hagyott fel. Munkái közül könyvtárunkban a „Climate: present, past and future” című található meg. Az angol éghajlattörténeti iskola mellett a francia Annales-kör tette hozzá a legtöbbet a klímatörténeti kutatásokhoz az 1960-70-es években. Közülük Emmanuel Le Roy Laduriet kell kiemelnünk, aki a francia szüretek forrásanyagából, a német faévgyűrű idősorokból és az alpi gleccsermegfigyelésekből elkészítette Kr. u. 1000-től a modern korig Nyugat-Európa éghajlati rekonstrukcióját. Munkája eredetileg 1967-ben „Histoire du climat depuis l'an mil” címmel jelent meg Párizsban. Könyvtárunkban angol fordításban található meg.
Az Annales-kör a 80-as évekre elfordult ezektől a kutatásoktól, figyelmüket más kérdések kezdték lekötni. Ezzel párhuzamosan ebben az évtizedben megjelent a svájci éghajlattörténeti iskola a nemzetközi tudományos életben. Meghatározó tagja Christian Pfister, a Berni Egyetem professzora, aki levéltári forrásokra támaszkodva feldolgozta Svájc 1525 és 1860 közötti klímatörténetét. (Klimageschichte der Schweiz 1525-1860. Bern-Stuttgart, 1984.) Új módszert dolgozott ki, melynek lényege az volt, hogy szisztematikusan rendezte a rendelkezésre álló források különböző információ-típusait, majd utána egy minősítési skála segítségével számokká alakította őket, ezzel a műszeres észlelések korát jócskán megelőzve számszerű adatokhoz jutott.
Rácz Lajos a historiográfiai áttekintés után a második fejezetben az éghajlattörténeti kutatás forrásait mutatja be. A forrásokat több csoportja osztja. Az első csoport a természettudományi forrásokat foglalja magába, elsősorban a dendrológiai kutatást, az oxigén izotópos módszerét és a fauna analízist. A második nagy csoport a hagyományos történettudományi forrásoké. Ezek közé tartoznak a levéltári források, a forrásgyűjtemények, a krónikák, az évkönyvek, a közigazgatási feljegyzések, az uradalmi gazdasági feljegyzések, a személyes feljegyzések és a korabeli újságok. A harmadik forráscsoportot pedig a korabeli meteorológiai műszeres mérések jelentik.
A forrásgyűjtemények kapcsán meg kell állnunk egy kis kitérőre, hogy megemlékezzünk a legfontosabb magyar éghajlattörténeti forrásgyűjteményről, Réthly Antal munkájáról. A szerző 1903-tól foglalkozott éghajlatkutatással, egész életében a Magyarország területén feljegyzett időjárási események és elemi csapások adatainak gyűjtésével foglalkozott. Életművének összefoglalása a három kötetre tervezett forrásgyűjtemény, melynek első kötete „Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1700-ig” címmel 1962-ben, második kötete pedig „Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701-től 1800-ig” címmel 1970-ben jelent meg.
A harmadik kötet, mely 1900-ig dolgozta volna fel Magyarország klímatörténetét, kéziratban maradt a szerző 1975-ben bekövetkezett halála miatt. Kiadására végül jóval Réthly Antal halála után, 1998-ban és 1999-ben került sor két kötetben. A kéziratot Simon Antal rendezte sajtó alá. Az eredetileg megjelent két kötet még leíró jellegű megfigyeléseket tartalmazott, azonban a tudomány fejlődése következtében a XIX. századdal foglalkozó kötetek már mennyiségi mérési eredményeket is feldolgoznak. A kézirat sajtó alá rendezésekor ketté választották a Réthly Antal által gyűjtött forrásokat. Az első kötetbe az időrendbe szedett rendkívüliségek és egyedi megfigyelések kerültek, míg a másodikba a hosszabb-rövidebb ideig egy helyben végzett mérési sorozatokat, illetve részletes leírásokat szerkesztették egybe ezek egységét meghagyva.
Megjegyzendő, hogy a Réthly Antal által elvégzett óriási munkának követője is akadt. Szilágyi Tibor „Időjárási események Kecskeméten a XVII-XIX. században” című munkája 1999-ben jelent meg. A szerző írott forrásokat használt munkájához, melyeket a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárából, az Országos Meteorológiai Szolgálat Levéltárából, az Országos Széchényi Könyvtárból, és a kecskeméti Katona József Múzeum Történeti Adattárából gyűjtött össze.
Még egy megjegyzés idekívánkozik. Mint említettük, a XIX. századtól végeznek műszeres meteorológiai méréseket. Ennek mikéntjéről nagyon jó képet kaphatunk, ha kezünkbe vesszük Kocsis Tímea és Anda Angéla 2006-ban megjelent könyvét, mely „A keszthelyi meteorológiai megfigyelések története” címet kapta. A kötetből megtudhatjuk, hogy Keszthelyen 1865-ben kezdtek meteorológiai állomást felállítani, majd 1867-től végeztek rendszeres megfigyeléseket. 1871-ben bekapcsolódtak az országos megfigyelő-hálózatba, ettől kezdve a rendszeresen feljegyzett adatok a központi irattárba is bekerültek. A példa valószínűleg az egész országra általánosítható. Ezen kitérő után térjünk vissza Rácz Lajos 2001-es könyvére.
A források felsorolása, és a feldolgozás módszertanának leírása után a harmadik fejezetben az európai éghajlat-környezeti változásokat tekinti át az utóbbi kétezer évben.
Holnap következik a második rész, melyben Európa klímatörténetéről és a környezettörténeti kutatásokról olvashatnak.
Szőts Zoltán Oszkár
Retrospektív Feldolgozó Osztály
