Elsorolni is nehéz azokat a híres épületeket, amelyek Ybl Miklós (1814–1891), a „mester” gazdag életművéhez tartoznak. Sok közülük építészettörténeti és kultúrtörténeti szempontból egyaránt máig meghatározó alkotás. Leghíresebb alkotása, az Operaház (1884) mellett – mely Európa egyik legszebb színházi épülete – nevéhez fűződik a Szent István Bazilika, a Vámház (ma Corvinus Egyetem) főépülete, a napjainkban megújuló Várkert Bazár, valamint számos magánpalota és kastély építése is.
A Magyar Királyi Operaház terve – fametszet után készült nyomat, Kronstein, August Stefan (rajzoló?), Paar A. (fametsző?); a Vasárnapi Újság melléklete (1879. 51. sz. 814. p.); OSZK Színháztörténeti Tár (Digitális Képkönyvtár)
„Ybl drezdai, párizsi, bécsi operaépületek nyomán kialakult neoreneszánsz elképzelését 1875 októberében kezdték megvalósítani. Lassan haladt a munka. 1878-ban tarthatták csak meg a bokrétaünnepet, 1880-ban készült el a külső burkolat. 1881-ben viszont – a bécsi Ringtheater tűzkatasztrófája után – átmenetileg leállították a belső munkálatokat, majd Ybl javaslatára biztonságos színpadtechnikát, az úgynevezett Asphaleia-rendszert építették be. Végül 1884. szeptember 27-én megnyílhatott az Operaház. Méltóságos külleme, belsejének hivalkodástól mentes pompája, technikáinak újdonsága, nézőterének a régi Nemzeti Színháznál operai célokra sokkal megfelelőbb – bár nem tökéletes – akusztikai viszonyai méltán találkoztak teljes elismeréssel.”
Döntés az építkezésről, részlet – Magyar színháztörténet II. kötet (Magyar Elektronikus Könyvtár)
A Magyar Királyi Operaház – Bécsben megjelent képeslap 1899-ből, Rosenberger (grafikus); OSZK Plakát- és Kisnyomtatványtár
„Az operaház nézőtere értette meg velem először Ybl Miklós nagyságát és jelentőségét. Ez a tér nem mutat új dekoratív formákat, ez nem utal egy bizonyos művész egyéniségére. Nem is hívogató. Aki a maga kora architektúrájáról első művészi impresszióit abban az úgynevezett forradalmi időben szerezte, mely a régi formák közt általában s a renaissance-sablonok sorában különösen oly alapos rombolást végzett, annak szemében az operaház egész épülete is először mint lemásolt, átvett részletekkel teli kompozíció jelentkezik, s főként nézőterén támad fel az az érzése – midőn nem áll még vele szemben eléggé tájékozottan –, hogy idegen, távoli világba lépett.”
Lengyel Géza: Ybl Miklós, részlet – A Nyugat 1914. évi évfolyamának 9. számában az Elektronikus Periodika Archívumban
Magyar Királyi Operaház nézőtere – fametszet után készült nyomat, Dörre Tivadar (rajzoló?), Angerer (metsző?), Goschl (metsző?); a Vasárnapi Újság melléklete (1894. 40. sz. 664–665. p); OSZK Színháztörténeti Tár (Digitális Képkönyvtár)
Ybl Miklós utolsó munkája a budai várpalota krisztinavárosi szárnyának kiképzése volt. 1891-ben bekövetkezett halála után a munkálatokat Hauszmann Alajos vezetésével fejezték be. Az 1905-ben elkészült épületegyüttes a második világháború idején rendkívül súlyos károkat szenvedett. 1959-ben kormányzati döntés született arról, hogy a palotát kulturális célok számára állítják helyre, s hogy itt kap helyet az Országos Széchényi Könyvtár is. Többszörös határidő-módosítás után csak 1984 októberében kezdődhetett meg a könyvtár beköltöztetése, az intézmény pedig 1985. április 9-én nyitotta meg kapuit az olvasók előtt.
A kapu, melyen keresztül ma az OSZK épületét is meg lehet közelíteni – Hauszmann Alajos A magyar királyi vár (Budapest, 1912) című kötetének egyik fényképe (Digitális Képarchívum)
